Köszönöm, Barcelona! Pedri González ff.

Biztos, hogy ezt akarjuk?

-Tessék?-kérdeztem vissza mégegyszer.
-Jól hallottad.-ingatta a fejét.-Tudod amióta először találkoztunk rengeteg idő telt el és igaz alig találkoztunk...
-Pedri várj kérlek-szakítottam félbe.-Én erre nem állok készen, jó? Nagyon fontos lettél számomra és baromira szükségem van rád, de most szeretném felfedezni ezt a csodád várost, barátokat szerezni-soroltam.
-Értem.-felelte kimért hangon.
-Jaj ne, ugye nem vetettem véget ezzel a mondattal a kezdődő barátságunknak?-rémültem meg egyből.-Igazából ha átgondolom lehetnénk barátok extrákkal, vagy...
-Hagyd abba kérlek!-szakított félbe most ő engem.-Totál igazad van.
-De, de, de-dadogtam.-Én veled szeretnék lenni.
-Komolyan?- lepődött meg.
-Azt hiszem-makogtam.
-Jó figyelj.-tette a combjára a kezét, miközben a másikkal éppen az új albérletem felé kormányozott.-Mit szólnál ahoz, ha tényleg várnánk még ezzel a komoly kapcsolatos dologgal, viszont mellette én szívessen lennék veled úgy mint a "pasid".-rajzolt idézőjelet a levegőbe.
-Ez nem furi?
-Figyelj amíg nem állsz rá készen inkább legyek furi, mint, hogy elveszítselek téged.-mondta de nem nézett rám, hanem egyenessen a szélvédőt bámulta továbbra is.
-Ez nagyon jól esik.-pislogtam vissza a könnyeimet, mire Pedri hirtelen bekapcsolta a Spotify lejátszási listáját és elindította a Balada című slágert.

-Mit csinálsz?-kérdeztem nevetve.
-Mosolyt az arcodra.-mondta és elkezdte teli torokból énekelni a szöveget, mire én is bekapcsolódtam és már ketten visítottuk a szöveget.
Mire végetért a szám vissza is értünk az albérlethez és vidáman szálltunk ki az autóból.
Pedri átkarolta a vállam és beléptünk a lakásba.
-Amúgy, mit gondolsz az albérletről?-pillantottam a mellettem ácsorgó Pedrire.
-Nagyon tetszik. Főleg ez!-vetette rá magát az ágyamra, mire elnevettem magam.
-Álljál le!-húztam fel az ágyról.
-Jó, jó!-tette fel a kezét védekezően.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem.
-De, rendelhetek mekit?
-Felőlem.-vontam meg a vállam.
-Mit kérsz?-kapta elő a telefonját.
-Csirkefalatokat!-vágtam rá egyből.
-Oké-mosolyodott el.-Én hambit eszem. De ne szólj Xavi-nak!
-Nem fogok.-kuncogtam.
-Azért!-mosolygott.
-Bár ha jobban belegondolok-morfondíroztam.
-Nem, nem!-ilyedt meg Pedri.
-Ne aggódj-túrtam bele a hajamba.-Nem foglak beköpni semmiért sem. Tudom milyen szar.
-Hogy, hogy?
-Hát még tavaly, volt egy srác-kezdtem és óvatossan a középpályásra sandítottam, aki nem tiltakozott ezért folytattam.-Na és Zoé ismerte őt és tudta milyen...
-Milyen?-vágott közbe.
-Bunkó, paraszt aki megcsal és csak egy éjszakára kellesz neki.-vontam meg a vállam.
-Megcsalt?-kerekedett el a szeme.
-Aha-bólintottam.-De már nem gáz.
-Biztos?
-Ja, igen.
-Oké, akkor folytasd.
-Nem akarta Zoé, hogy elmenjek vele. És miatta anya és apa se. Viszont én totál belé voltam esve úgyhogy kiszöktem éjjel és elmentünk a közeli parkba ahol rögtön lesmárolt sőt le is akart velem feküdni.-kontráztam.
-De ugye nem?-vonta fel a szemöldökét.
-Nem  mert bűntudatom lett és villámgyorsan eltűntem onnan, majd másnap reggel tudtam meg, hogy annyira berágott rám tegnap este, hogy azonnal felhívta Zoét és elköpte a találkánkat. Aki nyilván anyaéknak. 5 hónapig nem mehettem sehova!-szörnyűlködtem.
-Hogy hívták?-kérdezte Pedri a történettől függetlenül.
-Ákosnak, miért?
-Csak úgy. Nem voltál semmi, hogy így leléptél.
-Veled is leléptem a piknikhez.-emlékeztettem.
-Jó de az más volt! És én nem akartalak megerőszakolni.-tette hozzá.
-Igaz-vigyorogtam.
-Én csak meg akarlak ölelni!-felelte hirtelen majd szorossan magához húzott.
-Azt én is-mosolyogtam.
-Alszunk együtt?-kérdezte óvatosan.
-Valószínűleg, ugyan is azt mondtad itt alszol.-húztam mosolyra a számat.
-Asszem megjött a kaja.-pattant fel Pedri.
Pedri átvette a vacsoránkat majd a kezembe nyomta a csirkefalatkáimat.
-Imádom ezt a hambit!-tartotta felém a hamburgert, hogy kóstoljam meg.
-Hmm, ez tényleg nagyom finom!-mondtam miután nagyot haraptam a burgeréből.
-Gavival mindig ezt esszük. Kivéve egyszer mikor ez a hülye megkínálta Xavi-t vele aki azonnal elvette tőlünk.-mesélte nevetve.
-Annyira kíváncsi lettem volna Gavi arcára mikor elvették tőle a kaját.
-Szabályossan hiszti rohamot kapott.-emlékezett vissza.
-Szegény-csóváltam a fejem.-Na és te nem hisztiztél?
-Nem-húzta ki magát, mire elnevettem magam.
A hülyéskedést és nevetést a csengő hangja szakította meg.
-Vársz valakit?-méregetett Pedri.
-Nem.-feleltem.
-Ki az?-állt Pedri közelebb az ajtóhoz majd kinézett a kukucskálón de nem látott semmit mert sötét volt odakint.
-Chloehoz jöttem. Engedj be!-emelte meg a hangját, mire elkapott a pánik. Túlságossan sokszor hallottam ezt a fenyegető hangot az elmúlt években.
-Ne, ne, ne ez nem lehet-lépkedtem hátra felé.
-Ki az, Chloe? És mit akar tőled este 9-kor?-érdeklődött Pedri, jogossan.
-Nem egyedül vagy?-jött a kérdés az ajtó másik feléről.
-Á...Ákos, te vagy az?-motyogtam gombóccal a torkomban, és ahogy ezt ki mondtam Pedri felkapta a fejét.
-Ez az az Ákos? De ő mégis mit keres Barcelonában?-nézett a szemembe.
-Igen, én vagyok az. Szeretnék veled valamit elintézni!-mondta és szinte éreztem a fenyegetést a hangjában.
-Menj innen!-kiáltott fel Pedri.
-Ne, Pedri maradj csöndben!-suttogtam.
-Mégis miért? Ki tudja mit akar tőled!
-Ki a fasz van veled!?-rúgott bele az ajtóba.
-Ákos álljál le, és hagyál békén! Nem fekszem le veled! Egyáltalán, hogy találtál rám?-kérdeztem nyugodt hangon, pedig belül reszkettem.
-Snapchat tartózkodási hely.
-Te őrült vagy!-szólalt meg Pedri.
-Na várjunk csak ez a hang-gondolkodott.-Nem az nem lehet, Pedri van veled?
-Igen én vagyok az!-vigyorgott majd feltépte az ajtót és szó szerint Ákosnak esett. Ákosnak szinte esélye sem volt, én pedig megszólalni sem tudtam csak álltam a küszöbön és Pedrit féltettem.
-Húzd el a beledet és többé ne gyere vissza!-fejelte le Pedri Ákost, amolyan én nyertem dologgal.
-Megbosszulom!-kászálódott be Ákos az autójába.-Oda ütök majd ahol nagyon fáj!-fenyegetőzött tovább.
-Majd meg látjuk!-fordult Pedri felém és betolt a házba.-Izé, ne haragudj de nagyon meg akartalak védeni ettől a parasztól...-védekezett Pedri.
-Ne Pedri, nincs miért szabadkoznod!-pillantottam rá hálássan, és átöleltem a középpályást.-Köszönöm!
-Ugyan-húzott magához mégjobban.

Sziasztok!
Bocsi, hogy nem szombaton jött az új rész, csak eléggé lesújtott, hogy kikapott a Barca...🥺
De itt a szünet, úgyhogy jönnek az új részek!💗
Jó olvasást!💙❤
Insta:lena_wattpad
Puszi: Léna🤍