Pontossan 23:17 perc van, én pedig a konyhában ülök és éppen kanalazom a műzlimet, miközben anyu éppen a dédszüleivel beszélget telefonon, apu a bőröndöket hordja a kocsihoz, Zoé a nővérem pedig mellettem ül és szintén a műzlijét eszi. 4 óra múlva indul a gépünk a Liszt Ferenc reptérről, egyenessen Barcelonába. Viszonylag szerencsénk van mert elég közel lakunk a reptérhez, úgyhogy kb. 20-25 perc alatt oda tudunk érni. Borzasztóan izgatott vagyok, eddig még csak egyetlen alkalommal ültem repülőn mikor Izlandra mentünk 2 éve. De régen volt már és alig emlékszem az útra, úgyhogy kíváncsian várom már ezt az utazást, nem tudom miért de úgy érzem nagyon különleges lesz, talán megváltoztatja az életem.
Röpke 22. perc alatt a reptéren is voltunk, és miután becsekkoltunk és megcsináltunk minden ilyenkor fontos dolgot a váróban ültünk és beszélgettünk aaz utazásról. -Barcelona nagyon szép város.-mondta anya. -Igen, tényleg gyönyörű!-helyeselt apa. -Engem a meccs izgat a legjobb! Láthatom Lewy-t játszani, és ki tudja talán még a mezét is megkapom!-álmodoztam. -Úgy legyen.-mosolyodott el a nővérem. -Szerintem lassan menni kéne!-állt fel apa és felvette a hátizsákját. Mi is így tettünk, és együtt kisétáltunk a repülőkhöz.
A felszállás viszonylag probléma mentes volt, nagyon éleveztem minden pillanatát. A felszállást követően, én szinte azonnal bealudtam és mikor felébredtem már Barcelona felett jártunk. Elég csalódott voltam amiért nem láttam semmit az út alatt, de a másik felem örült mert legalább kipihent voltam.
-Gyertek gyorsan!-kiáltotta apa, és segített a táskákkal. -Megyünk.-feleltük, és életemben először Barcelonai útra tettem a lábam. Megcsapott a fülledt meleg, ami egyben nagyon kellemes is volt.
Ahogy kiértünk nagy nehezen a reptérről, és besszáltunk a taxiba, akkor hírtelen egy két nagyon ismerős alak ment el sietve előttünk. Nem hittem a szememnek! Gavi és Pedri voltak azok! -Állj! Ne induljunk még!-kiáltottam fel spanyolul. -Szívem, mi a baj?-nézett rám anya ijedten, de én nem törődtem vele csak kiugrottam a kocsiból és a fiúk után szaladtam. Nagy nehezen utol értem őket az autójuknál, és rögtön előrántottam a telefonom. -¡Hola, Pedri y Gavi!-köszöntöttem őket spanyolul. -¡Hola!-mosolygott rám Pedri, Gavi pedig épp a bőröndjét tuszkolta be a pici csonagtartóba. -Csinálhatunk egy képet, kérlek?-néztem rájuk. -Persze!-mosolyodott el már Gavi is, és beálltak mögém. -Nagyon köszönöm!-mondtam és megöletem Pedrit. Pedri már nyitotta volna a szájat, de Gavi közbe vágott. -Engem meg se ölelsz?-háborodott fel, mire felnevettem és odaléptem hozzá is. -Nem tudom tudod-e-kezdte Pedri-De holnap lesz egy meccsünk a Camp Nou-ba és arra gondoltam ha szeretnél eljöhetnél. -Képzeld pont azért a meccsért utaztunk ide Magyarországról, a családommal.-mutattam a továbbra is a taxi mellett csodálkozó családomra. -Oh!-kapta el a tekintetét Pedri rólam. -De figyelj ott leszek az egyik legjobb helyen!-próbáltam felvidítani a valamiért csalódott középpályást. -Ja az is szupi.-bólintott, és átsétált az autó másik oldalára és kotorszászni kezdett valamit egy kék Nike logóval ellátott táskában. -Komolyan Magyarországról jöttetek?-zökentett ki Gavi hirtelen. -Igen, apukám hatalmas Barca fan.-mosolyogtam, és ekkor hirtelen eszembe jutott valami.-Gavi, figyelj Lewy nincs itt valahol? -Nem Lewy, a családjával jött, és ment is.-vonta meg a vállátt.-Amúgy miért? -Ja, hát csak Lewy a kedvencem a csapatban. Már bocsi.-tettem hozzá gyorsan mert nem akartam, hogy Gavi megint felháborodjon. -Kitalálom-forgatta a szemét.-A mezét akarod, mi? -Talán.-mosolyogtam. Ekkor feltűnt Pedri is és egy Barcelonás mezt nyújtott felém. -Tessék!-vigyorgott.-Aláírtam neked. -Azta!-kiáltottam.-Köszönöm szépen! -Bármikor.-biccentett. Szétakartam nyitni a mezt, mikor Pedri rámkiáltott. -Csak otthon nyithatod ki! -Mármint, a szállodában vagy otthon otthon?-kérdeztem és furán néztem rá. -A szállodában már nyugodtan kinyithatod. Csak ne itt.-sütötte le a szemét. -Hát jó. Köszönök mindent fiúk, brutál kedvesek vagytok!-mondtam búcsúzóul. -Szívessen, bármikor!-mosolygott Gavi. -Akkor a meccsen találkozunk!-intett Pedri és beszállt a kocsiba, Gavival együtt. -Igen, sziasztok!-intettem én is és vissza futottam anyáékhoz. -Úristen!-kiáltottam kifulladva.-Nézzétek mit kaptam! -Azta! Megkaptad Pedri mezét, és még beszéltetek is?-nézett rám apa. -Ez nagyon jó.-mosolygott anya is, viszont Zoé semmit sem mondott csak engem nézett. -Kérem, már indulhatunk?-kérdezte a taxis türelmetlenül. -Oh, igen természetesen, elnézést!-felelte apa.
Mikor végre odaértünk a szállodához, a taxis segített kipakolni a bőröndöket és miután apa fizetett neki elhajtott. Mindenki húzta maga után a saját bőröndjét, míg beértünk a szállodába ahol tudtam, hogy vár ránk egy nagyon unalmas becsekollás. Amíg anya a recepcióssal beszélgetett én a kezemben lévő mezt nézegettem és azon gondolkoztam miért nem engedte Pedri, hogy felvegyem. Sőt ha jobban bele gondolok azt sem értem, miért adta oda nekem egyáltalán a mezét. -Chloe! Vamos!-kiáltott rám a nővérem kizökkentve a gondolkodásból. -Hányas a szobánk?-kérdeztem a liftben anyától. -A miénk a 288-as apáddal, a tiétek pedig a 289-es. -Középen van egy ajtó amit ha akartok kinyithattok, de akár be is zárhattok.-mondta apa. Kiszálltunk a 2. emeleten, és a szobák felé vettük az irányt. Elvettem anyától a szoba kártyát és kitártam az ajtót Zoé előtt. -Köszi!-vigyorgott és behúzta a bőröndjét a szobába, majd én is ugyan így tettem. -Kell a fürdő neked?-pakolta ki Zoé a pipere cuccait a táskájából. -Nem, menj csak. -Oké, akkor zuhanyzok egyet, mert rettentően megizzadtam az úton.-mondta és bezárta a fürdő ajtót. Elhúztam a sötétítő függönyt, és leültem az egyik ágyra miközben Pedri meze még mindig a kezemben volt. Egy pillanatig hezitáltam majd szétnyitottam a pólót. Egy pici papír fecni esett az ölembe, amin volt valami kis írás. Széthajtottam és egy telefonszám volt ráírva. -Na ne!-gondoltam magamban.-Biztos nem adta meg Pedri nekem a telefonszámát. Nem tudtam mit csináljak vele úgyhogy az éjjeli szekrényre tettem és felpróbáltam a mezt. Nagyon tetszett és úgy gondoltam feltöltöm instára.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(Sajnálom, de jobbat nem tudtam ügyködni hirtelen, úgyhogy bocsiiii🥺) Kb. 5 perc elteltével csak úgy záporoztam a lájkok és a követések, nem is értettem miért hiszen csak felvettem egy mezt. Ahogy nézegettem a lájkolókat megpillanottam Pedri hivatalos oldalát is. Majdnem elsírtam magam, mikor láttam, hogy: "pedri elkezdett követni téged" és ott volt az engedély kérdéseim között. Megnyitottam és ennyi állt benne. Pedri:Jól áll a mezem!😉 Chloe: Igen tényleg jó!🤍
Chloe: Amúgy mit csináljak azzal a számmal amit a mezben találtam?
Pedri: Esetleg hívd fel, egyszer🤦♀️
Chloe: Rendi, holnap találkozunk!
Pedri: Várd csak ki😘
Nem értettem Pedri célzását, de közbe kijött Zoé a fürdőből. -Beszélhetünk?-nézett végig rajtam. -Persze mond csak. -Tetszik neked Pedri igaz?-kérdezte mire elakadt a szavam.-Mármint nyilván tetszik de így, hogy láttad élőben azt hiszem belészerettél. -Micsoda?-néztem rá kigúvadt szemekkel. -Láttam ám, hogy nézel rá.-mosolygott.-Sőt azt is láttam ő, hogy nézett rád. -Ezt nem értem. -Chloe, nem vagyok sem vak, sem hülye. Nyilván való, hogy Pedri miért adta neked a mezét, miért tartott szóval olyan sokáig, és miért lájkolta a képed és miért kezdett el követni téged. -Ezt meg honnan tudod?-pislogtam. -Instragram?-lengette a telefonját a kezében.-Engem nem versz át! Na mesélj csak mi van még amiről nem tudok. -Megadta a telefonszámát.-makogtam, és az éjjeli szekrényemhez nyúltam ahol ott volt a kis cetli. -Azta kurva! Úristen, biztos, hogy tetszel Pedrinek!-sikongatott a vállamat rázva Zoé. -Zoé, Pedrivel ma találkoztunk elösször és csak 5 percig beszélgettünk.-hívtam fel a figyelmét. -Kit érdekel, szerelem első látásra!-sikongatott tovább és megölelt. -Javíthatatlan vagy.-mosolyogtam és elgondolkoztam azon amiket Zoé mondott.
Fuhhhh, hosszú rész lett és tuti tele van helyesírasi hibákkal, azokért bocsi!🥺❤ Hamarossan kövi!😘 Puszi: Léna🤍 Insta: lena_wattpad
