Köszönöm, Barcelona! Pedri González ff.

Stadioni csók

Pedri mellettem ült és valamit nagyon magyarázni próbalt nekem, miután Lewandowski nem kapott szabadrúgást.
-Figyu-szakítottam félbe-Még mindig nem árultad el, hogy miért akartál takarásban ülni.
-Talán mert a meccs után fogom közölni a világgal, hogy nem vagyunk együtt mert szerinted tényleg nem is vagyunk, és kicsit furán venné ki magát a dolog ha a meccs közben meg itt ölelgetnélek-ingatta a fejét.
-Jogos-suttogtam.
-Nem haragszom ne, hogy azt hidd!-fordította az arcomat a sajátjával szembe.
-Tudom-sóhajtottam.-Pedri nem tudom mit szeretnék!
-Hogy érted?-pillantott egy pillanatra a pályára aztán vissza felém.
-Szeretnék a barátnőd lenni de nem tudnám elviselni a rajongókat és azokat akik az miatt utálnak, mert te szeretsz-temettem az tenyerembe az arcom.
-Figyelj-nézett Pedri komolyan a szemembe-Téged nem lehet utálni. Másrészt tudod, hogy engem hány ember utál azért mert a Barcánal vagyok? Ha a Realnál lennék akkor azok utálnának akik most itt szeretnek. Nem tudjuk az embereket szabályozni, Chloe. De eltudjuk engedni azt, hogy ők mindenképp a bukásunkat akarják, hogy cserébe azokra tudjunk koncentrálni akik tényleg szívből szeretnek. Akik akkor is szeretnének ha nem Pedri lennék Barcelonából, hanem csupán Pedro Teneriféről-sóhajtott.
Némán néztem a pályát és Pedri szavain gondolkodtam. Annyira igaza volt.
-Érted mire gondolok?- vizslatta ő is a pályát ahol időközben hatalmas helyzet alakult ki Cancelónak. Nem válaszoltam, hanem felugrottam Pedrivel együtt mikor Cancelo kihasználta a helyzetet és hatalmas fejest lőtt. Ekkor már majdnem letelt a 90. perc ezért Pedrivel nem is beszéltünk. Viszont a 96. perben miután a játékvezető lefújta a játékot a középpályás közelebb hajolt hozzám.
-Akkor mi legyen?
-Ez!-válaszoltam és az ünneplő kispad és egy egész stadion előtt megcsókoltam. Pedrit meglepetésként érte a váratlan csók azonban azonnal viszonozta azt. Beletúrva a csapzott hajába egyáltalán nem törődtem semmivel vagy senkivel körülöttem, csakis Pedrivel. A távolból hallottam Gavi és Ferran kiabálását, hogy: "Csak összejött!" majd levegő hiánya miatt eltávolodtunk egymástól, zavartan álltam a minket ünneplő kispad körében.
-Tudtam, hogy meglesz, Pepi!-veregette vállon Fermín.
-Úristen Chloe!-sikongatott Léna, miközben félkézzel Gavit rángatta, hogy gratuláljon Pedrinek.
-Szép volt, hermano! És a meccsen is elég jó voltál!-röhögött, mire Pedri óvatossan fejen csapta.
-Azt hiszem van mit megbeszélnünk-kapta el kezem majd intve a többieknek az öltöző felé vette az irányt.
-Sziasztok!-integetett Léna és Gavi.
-Aztán Pedrito, óvatosan! Nehogy gyerek legyen!-kiáltott utána Ferran Lewy-vel röhögve.
-Haha!-reagálta le Pedri majd beszaladt az öltözőbe-Pillanat!-csukta rám az ajtót.
-Fantasztikus!-motyogtam magam elé.
-Hát te?-futott el mellettem Martínez majd engem meglátva lassított.
-Pedrit várom.
-Láttam az előbbit nagyon ott volt!-emelte pacsira a kezét, mire belecsaptam.
-Köszi-nevettem.
Hirtelen kivágodott az ajtó és Pedri átöltözve kilépett rajta.
-Mehetünk?-kérdezte majd észrevette Martínezt.-Na hello, mi a helyzet?
-Semmi, csak össze futottunk-vonta meg a vállát.
-Nekünk mennünk kell-kulcsolt Pedri a kezemre.
-Okés, sziasztok! Ja és sokáig!-kiáltotta még oda nekünk majd tovább rohant.
-Mit akarsz csinálni?-pillantottam Pedrire.
-Semmi különöset-rázta meg a fejét sejtelmessen.
-Ahaaaa-döntöttem a fejem a vállára sétálas közben.
5 perc után odaértünk Pedri Mini Cooperéhez.
-De rég láttam ezt az autót!-rohantam oda az autóhoz rögtön.
-Az érzés mikor a lány akivel 20 perce egy egész stadion előtt csókolóztál jobban örül az autódnak mint neked-röhögött mögöttem.
-Téged is szeretlek!-hajoltam oda hozzá és egy apró csókot leheltem az állára.
-Mmmmm-mormolta a közzéppályás.
-Csak nem tetszik, Pepi?-vontam fel a szemöldököm.
-Tippelj-kacsintott és az autó felé lépett, ahol kinyitotta az ajtót majd miután beszálltam át sietett a másik oldalra és bekapcsolta az övét.
-Indulhatunk?-tette az egyik kezét a kormányra míg a másikkal éppen a Spotify lejátszási listájat pörgette.
-Egy feltétellel-emeltem fel az ujjam és próbáltam komoly arcot vágni-Ha a Lisboát hallgatjuk.
-Oké-vont vállát-Szeretem az összes Quevedo számot.
-Tudom-mosolyogtam.
A sötét éjszakában egyáltalán nem ismertem fel merre megyünk, de voltaképp nem is nagyon érdekelt. Pedrivel akartam lenni, és vele lehettem úgyhogy egy szavam nem lehetett.
-Van ötleted hová megyünk?-nézett rám Pedri.
-Remélem olyan helyre ahol csak ketten vagyunk-sóhajtottam.
-Bizony! Oda szereztem jegyet ahol remélem még sosem voltál. Legalábbis éjjel még nem-kanyarodott be egy utcába majd nem sokkal később meg is álltunk.
-Tudom hol vagyunk! Ez a Parc Güell!-kiáltottam.
-Nemár-röhögött Pedri.
-Nem voltam még itt-mondtam neki-De ahogy látom most sem megyünk be, hajnali egy van.
-Hidd el, hogy beengednek-lépkedett Pedri a pénztár felé, ahol meglátva Pedrit a dolgozó csak bicentett és kinyitotta a bejáratot.
-Hogy intézted el ezt?-kérdeztem mosolyogva.
-Tudod egy általam dedikált mez elég sokat ér-karolta át a vállam.
-Jézusom-nevettem.
-Csukd be a szemed!-kérte Pedri, és óvatossan megfogta a derekam majd elkezdett előre felé vezetni. Teljesen megbíztam benne és mindent úgy csináltam ahogy ő kérte.
Nem sokkal később a sötétség amit eddig láttam csukott szemmel elkezdett kivilágosodni.
-Mi történt?-próbáltam kicsit kilesni, de Pedri rám szólt:
-Ne kukucskálj!-tartotta a kezét a szemem elé.
-De mikor nézhetem meg?-kezdtem szinte azonnal nyafogni.
-Mindjárt, ne légy ilyen türelmetlen!-puszilta a meg a nyakamat amire ösztönösen libabőrös lettem.
-Ugye most mosolyogsz?-kérdeztem.
-Nem-puszilt arcon-Na figyelj!
-Csukva van a szemem!-nevettem.
-Lényegtelen. Nyisd ki a szemed!-kérte, mire kinyitottam a szemem.

(Ide raktam nektek egy képet a helyről, hogy nagyjából eltudjátok képzelni.)

Az alagút szerű folyosó gyönyörűen kivolt világítva és a tartó oszlopokra is fényfüzérek voltak felfűzve. A földön vörös rózsaszirmok voltak eldobva valamint néhány apró világító szentjánosbogár is repkedett, így még hangulatosabbá téve az egész helyet. Pedrin öltöny volt amire eltátottam a szám. Mégis mikor öltözött át? Hirtelen kinyújtotta a kezét mire én megfogtam azt.
-Chloe, az első találkozásunkon olyan szerelmes lettem mint még soha. Soha nem éreztem ekkora vágyat, szenvedélyt és lángoló szerelmet előtted. Viszont a "nem akarok kapcsolatot" dolog után muszáj volt visszafogni magam, legalábbis előtted. A mai csókod után már teljesen tisztán láttam a dolgokat és tényleg nagyon megnyugodtam mikor megcsókoltál, mert igazából bármi történt volna én elhoztalak volna ide. De így már bátran kérdezem meg tőled, amit már akkor megkérdeztelem volna amikor piknikezni mentünk. Lennél a barátnőm?-tette fel a kérdést amire hatalmasat dobbant a szívem.
-Igen, igen, igen!-lelkendeztem-Pedri ez annyira csodás, soha senki nem tett még értem ilyen mesés dolgot! Annyira szeretlek!
-Örülök, hogy ennyire tetszik!-ölelt magához én pedig belefúrtam az arcom a nyakába.
-Köszönöm!-motyogtam-De tényleg!
-Ugyan már! Te vagy a legcsodálatosabb lány!-mondta mire én magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Ezt úgy imádom!-harapott egy aprót a számba, mire felsóhajtottam.
-Ez tényleg jó-öleltem magamhoz.-Haza megyünk?
-Ezért szenvedtem ennyit ezekkel?-röhögött.
-Ahjjj, de annyira szeretnék veled összebújni az ágyadban és megnézni egy filmet.
-Tényleg ezt szeretnéd?-kérdezte vigyorogva.
-Ühüm-bólintottam.
-Akkor gyere-kulcsolta a kezem az övére.
-És mi lesz a fényekkel?-néztem vissza.
-Ja azt itt hagyom. Megkértek, hogy ha nekem nem kell akkor karácsonyra hagyjam itt-legyintett.
Kisétáltunk a kapun és mindketten intettünk a pénztárosnak.

Miután Pedri házához értünk én elmentem fürdeni amíg ő megígérte, hogy keres valami jó rajzfilmet mert én kiskorom óta nagy rajzfilm fan vagyok és mint kiderült ő is. Miután kijöttem Pedri rögtön ment is utánam addig én megnéztem milyen filmet választott. Az "Énekelj 2"-re esett a választása mert múltkor együtt újra néztük az elsőt, viszont nem láttuk még a 2-at.
-Kész vagyok!-hallottam meg a középpályás hangját a fürdő felől.
Én már az ágyában voltam betakarózva mikor ideért.
-Kényelmes, mi? Múlt héten vettünk új matracot, Ferrannal.
-Tök jó-ültem fel.-De veled jobb lenne-paskoltam meg az ágy másik oldalát.
-Jövök már, te türelmetlen-mondta és befeküdt mellém az ágyba, én pedig a melkasára feküdtem.
-Elindítod?-böktem a tv felé.
-Ja, igen-felelte majd miután a film elindult a távirányítót félre dobva felülről átölelt.
Ekkor már hajnali 4 óra volt, úgyhogy egyre inkább éreztem, hogy a szemeim lecsukódnak és elalszok.

Sziasztok!✌🏼
Itt a következő rész😍
Remélem tetszik nektek, mert nekem nagyon!!!!🥰😘
Boldog új évet kívánok mindenkinek!🎉💋
Insta: lena_wattpad
Puszi: Léna🤍