Te minek neveznéd, Granger?

Minden határt átlépve

A péntek szokatlanul hideg idővel köszöntött be, és bár még csak november második felében jártunk, már szállingózni kezdtek az első hópelyhek. Ez teljesen lázba hozta az iskola diákságát, és ahogy a reggeli átváltoztatástan-óra után átvágtam az udvaron, igencsak figyelnem kellett rá, nehogy eltaláljon egy megbűvölt hógolyó. Miután beértem a biztonságot adó falak közé, az első emeleti lányvécé felé vettem az irányt, hogy egy kissé megszárítkozzam. Épp a hajam reménytelen göndörödését próbáltam megállítani, amikor egy csapat alsóbbéves griffendéles lány zúdult be a mosdóba, és hangos csivitelés közepette sminkelni kezdtek, így én beszorultam a sarokba.

– Mesélj Malissa, hogy álltok Colinnal? – kérdezte pillagöndörítés közben nyelvét kidugva egy markáns állú, göndör barna hajú lány, akiben a negyedéves Romilda Vane-t véltem felfedezni.

– Pffff – fintorodott el egy bögyös szőke. – Inkább hagyjuk...

Kijelentését hangos vihogás követte.

– Ne tereld a témát, Romilda! – furakodott előre egy sápadt, barna hajú lány. – Mindannyian tudjuk, hogy te szolgálhatsz a legérdekesebb infókkal. Azt beszélik, hogy Lumpsluck karácsonyi partiján te leszel Harry Potter kísérője.

Ennek hallatán rögtön jobban hegyeztem a fülem.

– Még semmi sem biztos – szerénykedett Romilda –, de nem utasítanám vissza, ha elhívna.

– Megértelek – felelte ábrándos hangon a sápadt barna. – A Kiválasztott azért elég jó fogás!

Kijelentését hangos helyeslés követte.

– Biztos vagy benne, hogy el fog hívni? – kérdezte tétován egy egérszerű harmadéves lány.

– Én nem fogom ölbe tett kézzel várni, hogy mikor jut eszébe megkérdezni. – Romilda arcán ravasz mosoly terült szét. – Már kinéztem a megfelelő eszközt, amivel kicsit felpörgethetem az eseményeket.

Talárja zsebéből egy igencsak gyűrött szórólapot vett elő.

– De ez tiltott dolog, nem? – töprengett szemöldökráncolva a szőke, akit Malissának szólítottak.

– Majd becsempészem valahogy – legyintett Romilda. – Aztán elég csak pár cseppet kevernem a töklevébe vagy valami másba, és máris a lábaim előtt hever.

Romilda ötletét heves ováció fogadta, és láttam néhány lány arcán, hogy kedvet kaptak, hogy kövessék a példáját. A lányok nevetgélve kivonultak a mosdóból, közben azon vitatkoztak, hogy ki a legszexibb hatodéves fiú. Rápillantottam az otthagyott szórólapra: az élénk rózsaszín, gyűrött papír a Weasley Varázsvicc Vállalat egyik hirdetése volt, ami a Boszibűbáj termékcsalád legújabb tagját, az Egy éjszakás kalandot reklámozta. Rémlett, hogy láttam ezt is az Abszol úti üzletben, amikor Fred és George megmutatták a boltot. Huszonnégy órás hatás, színtelen, szagtalan... Jobb lesz, ha figyelmeztetem Harryt, mielőtt valamelyik lány megszédíti.

Követtem a lányokat a folyosóra, de amint kiléptem az ajtón, nekiütköztem valakinek, és hátratántorodtam.

– Nem látsz a szemedtől, Granger? – kérdezte a már jól ismert, gúnyos hang. Ahogy felnéztem rá, tudatosodott bennem, hogy mennyivel magasabb nálam, alighanem ő is előkelő helyet foglalhatott el a legszexibb hatodéves fiúk listáján. Elvörösödtem a gondolat nyomán, gyors léptekkel kikerültem Malfoyt, és rohantam a következő órámra.

Este Ginnyvel tanultam a könyvtárban, korrepetáltam számmisztikából. Észre se vettük, hogy mennyire elszaladt az idő, így a kijárási tilalom után lopództam csak be a megszokott tanterembe. Malfoy már ott volt, de az iskolai egyenruha helyett ezúttal csak inget és nyakkendőt viselt. A földön ült a képzeletbeli határvonal mellett és a Bögyös Boszik című magazin karácsonyi kiadását lapozgatta, melynek címlapján egy igencsak tekintélyes keblekkel megáldott leányzó illegette magát.