*Carlo észrevette, hogy Sofi nincs otthon. Gyorsan lesietett a feleségéhez
Isabella: Na? Jön reggelizni?
Carlo: Szivem. Te tudtál arról hogy nincs itthon?
Isabella: Hogy-hogy nincs itthon?
Carlo: Nincs a szobájában, se a fürdőben, se sehol!
Isabella: Ami azt illeti sejtem hol lehet...
Carlo: Hol???
Isabella: Amikor anyukádnál voltál elmesélte hogy kint Londonba megismerkedett egy idevalósi fiúval akinél 1 napot ott aludt mert nem foglaltunk neki szállást és valószínű most is vele van. 3 napra hazajött a családjához és igen...
Carlo: És te erről most szólsz?
Isabella: Mért volt rá alkalmam szerinted?
Carlo: És akkor most mit csinálunk? Felhívjam?
Isabella: Ne! Majd én beszélek vele!
Carlo: Jó, addig én főzök egy kávét.
Isabella: Hálo drágám! Merre vagy?
Sofi: Mama? Ömm van egy kis dolgom a városba. Nemsokára megyek!
Isabella: Marco-val vagy?
Sofi: Ahjjj mama....
Isabella: Kicsim nincs semmi baj! De nem értem miért nem mondod egyből az igazat.... Nem haragszok azért mert találkozgatsz egy fiúval!
Sofi: Tudom... de ez még nem komoly.... meg bonyolult...
Isabella: Ha valakit igazán szeretsz akkor semmi sem bonyolult!
Sofi: Igazad van!
Isabella: Na jól van kicsim nem zavarlak! Ja még annyi, hogy ma a nagyihoz vagyunk hivatalosak ebédre. Gondoltam szólok!
Sofi: Rendben, majd megyek!
Isabella: Jó-jó! Puszi édesem!
Sofi: Szeretlek!
Carlo: Na? Hol van?
Isabella: Ahogy sejtettem... azzal a fiúval van akit megismert...
*Carlo felállt és odament Isa-hoz és megfogta a kezét
Carlo: Olyan hálás vagyok, hogy ilyen higgadtan tudod kezelni a dolgokat és hogy annak ellenére, hogy szó nélkül ment el itthonról ilyen szépen beszéltél vele és nem cseszted le! Más szülő már rég hazarángatta volna...
Isabella: Tudod nekem annakidején nem engedték, hogy csak úgy elmenjek valahova... ha meg is engedték időhöz voltam kötve. Általában este 7-re haza kellett érnem, nem lehetett barátom 18 éves koromig, nem aludhattak nálam a barátnőim de még én se nagyon aludhattam náluk... Nehéz gyerekkorom volt... és akkor megfogadtam... én soha nem szeretném így nevelni a saját gyermekem...
Carlo: Édesem... én pont ezért szeretlek! -csókolta meg feleségét
Isabella: Tudom, hogy a mi életünkbe is voltak hullámvölgyek, de ha belegondolsz a végeredmény mégis gyönyörű lett nemigaz?
Carlo: De! Ez így igaz!
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
*hosszas romantikázás után Isa és Carlo elkészültek és elindultak Carlo anyjához
