Velencei álom (Befejezett)

6. rész

*Sofi megérkezett a reptérre ahová taxival ment

Taxis: 5 Font lesz asszonyom!

Sofi: Tessék! Viszlát!

Taxis: Viszlát!

*Sofi felszállt a repülőre és mikor felszállt gép felhívta az édesanyját

Sofi: Szia mama!

Isabella: Szia kicsim! Na felszálltatok?

Sofi: Igen! Kb este 8-kor száll le.

Isabella: Rendben! Apád kint fog várni!

Sofi: Mi az hogy apám? Te nem jössz?

Isabella: Nem.

Sofi: Miért? -kérdezte ijedten 

Isabella: Az nem lényeg...

Sofi: Összevesztetek? 

Isabella: Hívd apád ha leszálltál! Puszi kincsem!

Sofi: De... ma-mama?

*Isa lerakta a telefont 

*3 óra múlva Sofi gépe landolt! Sofi felhívta az apukáját

Sofi: Hálo? Papa? 

Carlo: Sí? Landoltatok drágám?

Sofi: Igen. 

Carlo: Itt várlak kint!

Sofi: Rendben! Sietek!

*Sofi miután leszállt és átvette a csomagjait sietett a parkolóba az apjához

Sofi: Papaaa! -integetett

Carlo: Szia szivem! -integetett ő is

Sofi: Mama hogy-hogy nem jött?

Carlo: Milyen volt az utad?

Sofi: Ömm egész jó volt. 

Carlo: Na ennek örülök!

Sofi: Szóval mama hol van? És miért nem jött?

Carlo: Remélem csináltál jó sok képet!

Sofi: Papa miért terelsz te is és mama is? Telefonáltam vele mikor felszálltunk és konkrétan rám rakta a telefont! Te is itt tereled a témát. Össze vesztetek vagy mi?

Carlo: Nézd kis szivem ezt vele beszéld meg jó? Engem nem nagyon érdekel. Na csüccs be!

*Sofi meglepődve nézett az apjára, majd beült a kocsiba és elindultak haza

*Mikor megérkeztek a házhoz:

Sofi: Ömm nem jössz be?

Carlo: Nem. -mondta felvágva

Sofi: Na jó nekem ebből most lett elegem. Mit kell ilyen gyerekesen viselkedni? Hányinger!

*Sofi fogta magát kiszállt a kocsiból becsapta a kocsi ajtaját majd kivette a bőröndjét és elindult a házba

Sofi: Mama!!! Itthon vagy?

Isabella: Szia drágám!

Sofi: A...

Isabella: Meg ne merd kérdezni! Nem érdekel! Nem jött be akkor ennyi, így járt, nem fogok neki könyörögni!

Sofi: Istenem de gyerekes.

Isabella: Ugye? Szerintem is!

Sofi: Nem csak a papa! Hanem te is!

*Isa meglepődve nézett a lányára

Isabella: Nehogy már még én legyek a hibás! Ő hagyott itt!

Sofi: És miért is? Tán mert olyan jó kislány voltál?

Isabella: Igazából azért ment el, mert...

Sofi: Mert??

Isabella: Mert amikor elmentél nagyon összevesztünk...

Sofi: És mégis min?

Isabella: Az egész ott kezdődött, hogy én ugye sírtam amikor elmentél, mert féltettelek ő meg miután hazajött elkezdett vigasztalni meg minden és utána este megint felhoztalak hogy úgy hiányzol és ő kipattant az ágyból és olyanokat vágott hozzám, hogy nem igaz hogy nem tudom magam ezen túltenni, felnőtt ember vagy meg ilyenek és akkor amikor már olyan undorító dolgokat vágott hozzám megmondtam neki, hogy akkor húzzon el innen mert én ezt nem akarom hallgatni.

Sofi: Az kemény. Ez meg úgy megsértődött, hogy komolyan vette és elment?

Isabella: Hát látod...

Sofi: Fasza akkor most nekem kell kibékítenem titeket? 

Isabella: Én nem ezt mondtam... de ha már itt tartunk beszélhetnél Carlo-val....

Sofi: haaaaajjj.... Jó megpróbálok valamit intézni de nem ígérek semmit!

Isabella: Köszönöm kicsim! -ölelte meg a lányát

Sofi: De ezt amúgy neked kéne intézned...

Isabella: Tudom...

Sofi: Amúgy most ő hol van? 

Isabella: Szerintem nagyanyádnál. De remélem most nem mész oda! 

Sofi: Azért én se vagyok ennyire őrült! Majd holnap.

Isabella: Gyere pakoljunk ki aztán menjél pihenni!

Sofi: Okés!