*másnap
Isabella: Jó reggelt szivem!
Sofi: Jó reggelt mama!
Isabella: Öm... Én csak annyit akarok mondani, hogy ugye....
Sofi: Nyugi mama nem felejtettem el!!! Reggelizek és utána megyek beszélni a papával.
Isabella: Grazie lányom!
*Sofi befejezte a reggelit majd elkészülődött
Sofi: Na majd jövök mama!
Isabella: Jólvan szivem!
Sofi: Csók mama! -puszilta meg az anyukáját
Isabella: Csók édesem!
*Sofi beült az autójába és elindult a nagymamájához
*Sofi miután megérkezett látta, hogy az apja kocsija a ház előtt áll
Sofi: Hahóóó, nagyiii!!?
Angela (Nagymama): Sofikám te vagy az?
Sofi: Igen! Szia nagyi! -puszilta meg
Angela: De csinos vagy drágám! Munkából jössz?
Sofi: Köszi nagyi! Nem otthonról jövök.
Angela: Ülj le! Kérsz valamit? Egy kávét esetleg?
Sofi: Nem kérek nagyi semmit!
Angela: Na és mi szél fújt erre?
Sofi: Papa itt van?
Angela: Alszik.... tegnap... hát hogy is mondjam? Kicsit becsípett...
Sofi: A mama miatt?
Angela: Nem tudom...
Sofi: De azt tudod hogy miért van ittnem?
Angela: Dee, elmesélte.
Sofi: Tulajdonképpen azért vagyok itt, hogy beszéljek vele, hogy jöjjön haza....
Angela: Édesem bízd rám! Majd megemlítem neki, hogy itt voltál és mondtad nekem, hogy szeretnéd hogy hazamenjen.
Sofi: Nagyiii!! Nem én akarom.
Angela: Hanem?
Sofi: Mama.... ő küldött...
Angela: És mért nem ő jött?
Sofi: Mert azt gondolja, hogy ha ő idejön te is és a papa is lecseszitek.
Angela: Anyád ne féljen tőlem üzenem neki! Mindig amikor apáddal összevesztek én részben mindig neki adtam igazat. Nem is értem hogy fordulhat meg ilyen a fejébe...
Sofi: Nem tudom...
*eközben Sofinak mecsörrent a telefonja
Sofi: Ömmm nagyi nekem most mennem kell jó? Puszi!
Angela: Puszi édesem!
*Sofi felvette a telefont és beült a kocsiba
Sofi: Igen tessék?
Marco: Sofi?
Sofi: Igen én vagyok!
Marco: Marco vagyok, szia! Ugye nem zavarlak?
Sofi: Öööm nem...
Maro: Este ráérsz?
Sofi: Ömm szerintem igen de miért? Te nem Londonba vagy?
Marco: Dee még 1 órát...
Sofi: Csak nem haza jössz?
Marco: De, 3 napra.
Sofi: Aztaa. Hát figyelj... megoldható.
Marco: Okés! Akkor majd írok!
Sofi: Oké! Akkor Ciao!
Marco: Ciao!
*Sofi hazament és beszélt az édesanyjával
Sofi: Mama! Beszéltem nagyival...
Isabella: És??
Sofi: Azn igazság az, hogy a papa tegnap fullra lerészegedett és aludt amikor ott voltam de nagyi mondta, hogy beszél majd vele úgyhogy ne aggódj, és még van valami...
Isabella: Micsoda?
Sofi: Nem volt alkalmam mondani, hogy van egy fiú akivel kint Londonban találkoztam nem foglaltunk szállást nekem de megoldották, hogy 1 napra a hotel igazgató szobájában lehessek utána ez a fiú felajánlotta, hogy lakhatok nála amíg haza nem megyek... Tök rendes volt mindenhova elkísért bemutatott egy csomó mindent a városba...
Isabella: Igen ééés??
Sofi: Az igazság az, hogy ő idevalósi.... és ma jön haza 3 napra a családjához és ma felhívott engem, hogy este ráérek-e? És mondtam, hogy hát... megoldható...persze ha nektek sem gond...
Isabella: Kincsem 20 éves vagy, oda mész ahová jól esik....
Sofi: Köszönöm mama! Szeretlek! -ölelte meg az anyját
YOU ARE READING
Velencei álom (Befejezett)
RomanceEz a történet "Szép mesének indult... és szörnyű lett a vége..."