7. rész

7 0 0
                                    

*másnap

Isabella: Jó reggelt szivem!

Sofi: Jó reggelt mama!

Isabella: Öm... Én csak annyit akarok mondani, hogy ugye....

Sofi: Nyugi mama nem felejtettem el!!! Reggelizek és utána megyek beszélni a papával.

Isabella: Grazie lányom!

*Sofi befejezte a reggelit majd elkészülődött

Sofi: Na majd jövök mama!

Isabella: Jólvan szivem! 

Sofi: Csók mama! -puszilta meg az anyukáját

Isabella: Csók édesem!

*Sofi beült az autójába és elindult a nagymamájához

*Sofi miután megérkezett látta, hogy az apja kocsija a ház előtt áll

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

*Sofi miután megérkezett látta, hogy az apja kocsija a ház előtt áll

Sofi: Hahóóó, nagyiii!!?

Angela (Nagymama): Sofikám te vagy az?

Sofi: Igen! Szia nagyi! -puszilta meg 

Angela: De csinos vagy drágám! Munkából jössz? 

Sofi: Köszi nagyi! Nem otthonról jövök.

Angela: Ülj le! Kérsz valamit? Egy kávét esetleg?

Sofi: Nem kérek nagyi semmit! 

Angela: Na és mi szél fújt erre?

Sofi: Papa itt van?

Angela: Alszik.... tegnap... hát hogy is mondjam? Kicsit becsípett...

Sofi: A mama miatt?

Angela: Nem tudom...

Sofi: De azt tudod hogy miért van ittnem?

Angela: Dee, elmesélte.

Sofi: Tulajdonképpen azért vagyok itt, hogy beszéljek vele, hogy jöjjön haza....

Angela: Édesem bízd rám! Majd megemlítem neki, hogy itt voltál és mondtad nekem, hogy szeretnéd hogy hazamenjen.

Sofi: Nagyiii!! Nem én akarom.

Angela: Hanem?

Sofi: Mama.... ő küldött...

Angela: És mért nem ő jött?

Sofi: Mert azt gondolja, hogy ha ő idejön te is és a papa is lecseszitek.

Angela: Anyád ne féljen tőlem üzenem neki! Mindig amikor apáddal összevesztek én részben mindig neki adtam igazat. Nem is értem hogy fordulhat meg ilyen a fejébe...

Sofi: Nem tudom... 

*eközben Sofinak mecsörrent a telefonja

Sofi: Ömmm nagyi nekem most mennem kell jó? Puszi!

Angela: Puszi édesem!

*Sofi felvette a telefont és beült a kocsiba

Sofi: Igen tessék?

Marco: Sofi?

Sofi: Igen én vagyok!

Marco: Marco vagyok, szia! Ugye nem zavarlak?

Sofi: Öööm nem...

Maro: Este ráérsz?

Sofi: Ömm szerintem igen de miért? Te nem Londonba vagy?

Marco: Dee még 1 órát...

Sofi: Csak nem haza jössz?

Marco: De, 3 napra.

Sofi: Aztaa. Hát figyelj... megoldható.

Marco: Okés! Akkor majd írok!

Sofi: Oké! Akkor Ciao!

Marco: Ciao!

*Sofi hazament és beszélt az édesanyjával

Sofi: Mama! Beszéltem nagyival... 

Isabella: És??

Sofi: Azn igazság az, hogy a papa tegnap fullra lerészegedett és aludt amikor ott voltam de nagyi mondta, hogy beszél majd vele úgyhogy ne aggódj, és még van valami...

Isabella: Micsoda?

Sofi: Nem volt alkalmam mondani, hogy van egy fiú akivel kint Londonban találkoztam nem foglaltunk szállást nekem de megoldották, hogy 1 napra a hotel igazgató szobájában lehessek utána ez a fiú felajánlotta, hogy lakhatok nála amíg haza nem megyek... Tök rendes volt mindenhova elkísért bemutatott egy csomó mindent a városba...

Isabella: Igen ééés??

Sofi: Az igazság az, hogy ő idevalósi.... és ma jön haza 3 napra a családjához és ma felhívott engem, hogy este ráérek-e? És mondtam, hogy hát... megoldható...persze ha nektek sem gond...

Isabella: Kincsem 20 éves vagy, oda mész ahová jól esik....

Sofi: Köszönöm mama! Szeretlek! -ölelte meg az anyját


Velencei álom (Befejezett)Where stories live. Discover now