Gokart & Heavy metal

7. Fejezet

ROSÉ

A számháborúban egy csapatba kerültem Mayával és Zarával, szóval mondhatni egész jól voltam. A mostanában történő dolgokat ha visszagondoljuk, akkor elég sok lehet, de én már annyira megrokkantam, hogy már semmin nem lepődök meg. Aztán jött a ma délután.
Naruto futásba sprinteltem hogy megtaláljam Aerát, mert mostanában kedvem támadt kiherélni őt egy leszbikus zászló színű szikével. Össze-vissza ugrálgattam, és csak egy idő után vettem észre, hogy Zara eltűnt, mint magyarórán a lelkesedésem. Dudorászva (Blackpink számot természetesen, Shut Down) mentem vissza, hátha megtalálom Fekete hajú emómat. Egy nagy tölgyfa alól hallottam kiabálásokat, de csak hallásra is hallatszódott, hogy személyes ügy miatt kárálnak, nem a játék izgalma miatt. Nem tudom mi volt, de beosontam a tölgy lombja alá, és megláttam, hogy alulról ordítozik Aera Zarával. Gondoltam, most én leszek a meglepi.
-Zara, te akkora egy KURVA vagy!-fröcsögte Aera. Lábujjhegyen közeledtem Aerához hátulról.
-Hát, én legalább felvállalom.-mondta flegmán Zara, és egy pillanatra rámnézett, de nem feltűnően, viszont már tisztán tudta, hogy ott vagyok, és elvonja Aera figyelmét, aztán én leolvasom.
-Perszepersze.-fújt egyet a lány, mire én megböktem vigyorogva a vállát hátulról. Automatikusan hátrafordult, és én érthetően elhadartam a számát, mielőtt észbekaphatott volna:
-Aera, 8931.-minden annyira gyorsan történt. Amikor realizálta hogy kiesett, legszívesebben megölt volna, de én hátraléptem, és gondoltam, beadom a végső ütést:
-Az állandó veszítés már kínos lehet neked.-húztam el mosolyogva szarkasztikusan a szám csípőre tett kézzel. Láttam Aerán, ahogy megáll, hezitál,  visszafordul, megindul felém. Ezek után pedig egy rohadt nagyott behúzott nekem, a két szemem közé, az orromra. A hirtelen mozdulattól, hátraestem, és seggreültem, majd elkezdett ömleni a nózimból a vér. Azonnal elkezdtem prüszkölni, és ösztönből könnyezni, így mindent kicsit homályosan láttam. Ahogy azt is, hogy Aera megbánta amit tett. De már mindegy volt, mert Zara ugrott le a fáról...

Zara

Gyakran eldurran az agyam, sőt gyakrabban mint kéne.
Most meg hát... Jogos volt, hogy rá ugrottam, oké? Megütötte Rosét, csak mert ő nem tud veszíteni.
Akár valami macska, ugrottam le a fáról Aera nyakába, ő meg úgy összecsuklott a súlyom alatt, mintha 200 kg lennék. Üvöltöttem vele, mindenfélét hozzá vágtam azonnal, közben Rosé a két karomnál fogva leszedett róla. De hát neki közben vérzett az orra, így az én pólóm is tiszta vörös folyadék lett, de nem bántam.
-Gyerekek, mi az isten történik itt? - Szaladt mellénk az ofő, én meg úgy ugrottam fel, mintha nem éppen most huppantam volna nem tudom hány métert.
-Tanárnő, ez az idióta megütötte Rosét. - Leporoltam magam és a meg ütött lányhoz fordultam, előkaptam zsebkendőket, ő meg az orrát takargatta vele, amiből még mindig ömlött a vér.
A tanár elcibálta magával Aerát, minket meg elküldött a mosdóba, hogy rendbe rakjuk magunkat.

ROSÉ

*2 évvel ezelőtt*

A konyhában ültünk anyával. Ő az asztalfőn, én szemben vele.
-Legalább annyit elmondasz kérlek, hogy az osztályból ki bánt?-nézett rám könyörgően. Az asztalt bámultam szárazon és hosszú ideig, hátra kiszárad a szemem, és nem kezdek el könnyezni. Lassan rámeredtem, a kezemet összekulcsolva a lábaimon tartottam, miközben a lábammal idegesen rugóztam.
-Nem.-suttogtam. Anyán látszott, hogy megbántottam szavaimmal, de nem adta fel.
-Miért? Miért nem tudhatom meg, hogy ki bántja a lányomat minden egyes áldott nap? Jogom van tudni. Igenis van, és addig nem állok le, amíg legalább a nevét nem kapom meg.-elkezdtem pánikolni, hogy ha anyukám szól valakinek, a bully-ngoló mégjobban rámszállna, és csak rosszabbodna a helyzet. Gyorsan kezdtem el venni a levegőt, és a torkom is kiszáradt. Párszor köhintettem, hogy szóhoz tudjak jutni
-Nem lehet.-suttogtam.-Kérlek, ne tégy semmit.-édesanyám sóhajtott egyet. Megrázta a fejét.
-Legalább ha zavar, vagy bánt, vagy tudom is én... szólalj fel! Vagy... biztos van valaki, aki a te oldaladon állna, de fél kijelenteni a véleményét. Nem vagy egyedül Roselia...
-Rosé. A nevem Rosé.-vágtam közbe.
-Akkor Rosé, tudom is én. Egyébként jellemző, hogy tereled a témát. Ha bánt, védd meg magad. Üsd meg, vagy valami! Biztos gokarton vettetek már önvédelmet... vagy mi másért jársz oda?
-Hogy gokartozzak.-érveltem. Anya megrázta a fejét.
-Erős vagy Roseli... Rosé! Mindig is az voltál. Valamiért most megbotlottál, nem tudom hogy miért, de ettől még...
-Felmehetek a szobámba?-suttogtam. Beszélgetésünk során másodjára néztem rá, most én voltam könyörgő.
-Menj.-intett csalódottan. A periférikus látásommal még láttam ahogy befordultam, ahogy letöröl egy könycseppet az arcáról.

Másnap második óra előtti szünetben egyedül üldögélve a padomban ettem a szalámis szendvicsemet, melyben anyukám egy üzenetett tett ,,védd meg magad kérlek!" címmel. A fecnit összegyűrtem, és bedoptam a pulcsim zsebébe. Lépteket hallottam magam mögül:
-Hé, vörös niga! Lécci megoldanád a matekházim? Vagy az is elég ha átmásolod a sajátodról.-mondta Aera. Nem válaszoltam, hátha megun, vagy abbahagyja, sajnos nem ez történt.
-Szemüveges cigány - pöckölte meg fekete keretes szemüvegemet - hallasz, vagy már hallókészülék is kell neked?-tovább piszkálta a fejemet, mire megelégeltem.
-N-nem.-suttogtam.
-Kérdeztelek, dadogós cafka? Csak felajánlottam, de valójában ez egy kijelentés volt.
-Kérlek szépen menj el.-emeltem fel a hangom.
-Nem, amíg meg nem csináltad a házim, néger cigány.-válaszolta Aera.
-A lekezelés egy dolog, de a fajgyűlölet, vagy adottságok miatt piszkálni valakit, amiről nem is tehet, az egy undorító dolog.-sziszegtem gyűlölettel a számban. Anyukám bíztató szavai jutottak eszembe. Plusz a szemem sarkából láttam, hogy Aaron feláll, és idegesen szemez közöttünk. Magamban ezt úgy vettem, mintha mellettem állna ebben a harcban. Aera szavaimra nem nagyon tudott mit mondani, de azért megpróbálta:
-Szarom le a szavaid magasról, és vastagon. Írd. Meg. A. Házim.
-Nem.-ültem a helyemen, szemezve vele. Már fordult volna el, gondolom megunt, amikor megkopogtattam a vállát. Felém fordult, és egy ,,dögölj már meg, mit akarsz?" nézést küldött felém. Lassan felálltam, farkasszemet nézve vele:
-Tudod Aera... apád faszának parancsolgatsz te.-sziszegtem, és akkorát húztam be neki a két szeme közé, hogy hátraesett a két pad alá.
Tíz perccel később matekóra helyett az orvosiban ültünk, ő bekötött orral, én meg egy friss szaktanárival a jegyeim közt.
-Ezt bég begkeserülöd.-mondta, miközben a zsepit szorította az orrára, emiatt kicsit fejhangon beszélt, de nem bántam.
-Te zaklatsz már hetek óta. Megérdemled.-nyilvánítottam ki véleményet, de közben nem néztem rá.
-Dehogyis.-fintorgott. Már felháborodottan válaszoltam volna, amikor benyitott a nővér:
-A csont eltört, műtétre nincs szükség, viszont most felrakunk rá egy fáslit.-közölte. -Te!-mutatott rám - mehetsz vissza órára. Több ilyen ne forduljon elő.- Aera még utólag bokán rúgott, aztán bement a vizsgálóba, én meg vissza matekórára.

És lám, két évvel később, a fagyi visszanyalt. A mosdóban Zara az orromat törölgette, én is csendben tettem ugyanezt.
-Bocsánat.-suttogta.
-Miért kérsz bocsánatot?
-Ez az egész... én rángattalak bele.
-Dehogyis! Nem te tehetsz róla, hogy én nem tudok mit kezdeni magammal. Nem tudok én az égegyatta világon semmit-kacagtam.
-Rosé, jól vagy?-aggódott.-Kicsit...
-Áá, jól leszek.-legyintettem- Most minden összedőlt, de mit számít az, ha itt vagy nekem?-mosolyogtam, bár a vér miatt ami az arcomon volt, nem nagyon láttam. Talán Zara elmosolyodott. Talán nem.
-Láttad már azt az icipici ferdülést Aera orrán?-kérdeztem válatlanul.
-Igen. Érdekelt, hogy mi történt, de amikor megkérdeztem, terelte a témát, vagy nem válaszolt.
-Én törtem be.-vallottam be.
-,,Slay." Ahogy a kis barátnőd mondaná... Mary?
-Maya.
-Maya, az.-felelte.
-Bírod őt?-kérdeztem.
-Aranyosnak tűnik. De nem az én typeom.
-Mi a te ,,typeod"?
-Kettőt találhatsz. Te gokartos.
-Akkor jössz a versenyre?-jutott eszembe.
-Persze. De ha meghalsz, tőbb ilyen szarodra nem megyek el.-válaszolt, mire én felnevettem.

Zara

*pár évvel ezelőtt*

-BAZDMEG ZARA! Fuss már! - Lisa előttem rohant, fogta a kezemet, ő előtte pedig Max és Jason. Sokszor törtünk be elhagyott kórházakba, elmegyógyintézetekbe, iskolákba, csak azért, hogy tele fessük az egészet baromságokkal, amik csak percekig számítanak.
Miután a zsarukat leráztuk, egy szobába zártuk magunkat. Nem volt nagy, de azért ott picit szusszantunk, végülis átrohantunk egy egész kórházat.
-Istenem, Zara... - Max a szemét forgatva egy asztalnak dőlt. - Kellett neked beindítani a riasztót. Mondtam, hogy ne nyúlj semmihez!!
Persze, idióta voltam. Kinyitottam egy szekrényt az egyik sötét folyosón, miután hangokat hallottam belőle. Lassan nyitottam ki.. A szürkeségben alig láttam a megláncolt kislányt, ahogy ült bent, haja szerte ágazott. Aprócska volt, fehér hálóinge széle koszos volt, de még látszottak rajta a rá hímzett virágok.
- Miért vagy Te még itt? - Istenemre mondom, csont és bőr volt. Hajcsattot vettem ki a fekete, felfogott hajamból majd pár másodperc alatt kinyitottam a lánykát fogva tartó lakatot. Hihetetlen gyorsasággal került ki engem és eltűnt a folyosó sötétjében.
Ahogy vissza emlékeztem, azt hittem elhányom magam.
- Menjünk innen inkább, Te barom.

*Most*

Istenem, ez a nő de megőrülök érte! Mondjuk, szegény jó nagy maflást kapott, mert a mosdóban patakokban folyt a vére.. Nevetett, mikor arról beszéltem, hogy meghalhat a gokart versenyen.
A hazatérés zökkenőmentes volt, pedig fel voltam készülve arra, hogy Aera megkattan, de a tanárnő annyira kiégett tőle, hogy az idő hátra lévő részét mellette kellett töltenie.