Gokart & Heavy metal

2. Fejezet

Zara: Másnap reggel korábban keltem fel. Anyám még fent sem volt, mikor lementem a nappaliba. Elkészítettem magamnak a reggelim, betömtem, mint egy éhező. Annyi vizet ittam, mint még soha. Ahogy a fürdőbe léptem, a tükörbe néztem és szörnyülködve néztem rommá sírt arcomat: Fekete hajam össze vissza állt, szemeim alatt  megduzzadt a bőr és enyhén sötét színbe volt látható. Fintorogtam, fogat mostam, öltöztem és le is léptem.
"Nem érdekel, hogy csak 2 óra múlva kezdődik a tanítás. Egy pár cigi belefér."
Az utca sötét volt még picit, egy ember sem járt arra. Néhány autóval munkába indulót láttam csak. Az iskola felé indultam, de a mellette lévő játszótéren álltam meg, ahol rá gyújtottam. Hintában ülve jó ideig merengtem.
Mielőtt becsöngettek volna, léptem be a suliba, fejhallgató a fejemen. Szemembe logó hajamon keresztül láttam a kicsit ismerős arcokat. A terembe érve egyből a helyemre mentem, szét sem néztem. "Leszarom."
Rosét egyből észre vettem, mikor bejött: Fehér póló volt rajta, egy egyszerű farmerral és Convers cipővel, meg egy teával. Olyannal, amit tegnap ki öntött, mikor össze ütköztünk. Egyszer megakadt rajtam a szeme. "Talán észre vette, hogy nem basztatom. Most jön majd az *úristen, miabaj, kibántott* és mindenki minket fog bámulni". A tanár késett, elsőnek matek óránk volt.
Alig bírtam figyelni a tanár szavaira, folyamatosan a Max karjában táncoló Lisa jutott eszembe és éreztem, hogy a szívem szépen lassan megreped. Hallottam, ahogyan a levegővételem egyre gyorsabb lesz. Engedélyt kérve a tanártól, kirohantam a mosdóba. Ahogy elmentem Rosé mellett, rám pillantott: Nem volt annyi gyűlölet a szemében, mint eddig.
Szinte rohantam a folyosón és egyből beugrottam az egyik WC-hez. Leguggoltam és befogva a számat, kapkodni kezdtem a levegőt, remegtem és a könnyeim patakokban folytak. Hirtelen léptek zaját hallottam...
ROSÉ

Rosé: Amikor beértem a terembe, már azonnal a tekintetemmel őt kerestem, és már kezdtem volna bele a ,,na vajon ki döntött rekordot gokarton?" csipkelődésemet, de amikor megláttam az arcát, elhűlt bennem a vér. A szeme karikás volt, és kisírt. Az arcán akkora fájdalom volt, hogy még én is elszomorodtam. Legszívesebben odamentem volna hozzá, de amit az anyám által belém nevelt ösztön diktált, az az volt hogy most hagyjam békén. Semmi szüksége nincs most arra, hogy én odamenjek.
Matekon igyekeztem figyelni, de csakis Zarán járt az a kis agyam amivel a teremtő megáldott. Vagy tíz perc után kisietett a mosdóba akkora félelemmel a szemei között, mint a csuda. Pánikroham.
Tudtam hogy cselekednem kell. A kezem amiben a  toll volt, úgy tettem mintha írtam volna, majd a boba teát közelebb raktam magamhoz, és egy jól irányzott csapással magam felé löktem, így az egész a füzetemre borult, és az ölembe természetesen.
-Basszus!-kiáltottam fel, hogy mindenki számára világos legyen, én kiöntöttem a teát. Éreztem ahogy csöpög a lábamról a padlóra az ital.
-Ahj, Rosé. Menj, szedd rendbe magad a wc-ben. Lana, megtennéd hogy idehozod a felmosót?-mintha vezényszót adtak volna ki, felálltam és elbattyogtam az ajtóig, de amint becsuktam és tettem pár lépést, futottam mint az állat a budiig. Nagy ívvel benyitottam, majd megkérdeztem:
-Zara?-csak némi szipogást hallottam, meg lihegést.
-Mivan, Hercegnő?-hangzott flegmán a válasz, amitől megnyugodtam, mert azért annyira nem durva a helyzet, hogy kedves legyen velem. (Legalább nincs pánikrohama)
-Semmi, csak jöttem ellenőrizni.-válaszoltam higgadtan.
-Ellenőrzöd ahogy hugyozok????-háborodott fel.
-Hátha te úgy mész pisilni, hogy ki van tágulva a pupillád, gyorsan veszed a levegőt, és remegsz mint a nyárfalevél, akkor furább vagy mint gondoltam.-mondtam neki, megállva a fülke előtt, amiben ő volt, de az ajtó be volt zárva. Hallottam, ahogy kattan egyet a zár és az ajtó lassan kinyílik.
-Hogy jutottál ide?
-Magamra borítottam a teát.
-Véletlenül?-kérdezte.
-Kettőt tippelhetsz.-válaszoltam szarkasztikusan. Hallottam ahogy sóhajt egyet.
-Mit akarsz, Hercegnő?-annyi fájdalom volt az arcán, nem akartam tovább zaklatni.
-Nem érdekel hogy mi történt, meg nem is tartozil rám, de a táskás szemeknek jót tesz a hideg víz, meg egy kis borogatás.-mondtam, majd elhagytam a mosdót, mint aki jól végezte dolgát.