Baby

0

HÁROM HÉTTEL KORÁBBAN

2023.05.05.

-Mamá, por favor ayúdame con esta caja! (Anyu légyszi segíts ezzel a dobozzal!) - kiáltok fel miközben egy poros dobozt próbálok lerángatni a padlásról.

-Jövök mi estrella. (csillagom) - hallom anya hangját a lépcső felől.

Éppen nagy takarítunk. Évente egyszer kipucoljuk a padlást. Meglepő hogy közel tizenkét hónap alatt mennyi minden összegyűlik. Egy létrán állok ugyanis a felfele vezető kis lépcső sor már rég nem működik így le is szereltük.

-Itt vagyok aranyom. - áll meg a létra mellett és már nyújtom is le neki a dobozt, vagyis próbálom. -Amúgy a spanyolod kissé berozsdásodott. - jegyzi meg mellékesen.

-Anya nemár! - kiáltok rá és nagy kardobálva a fejemhez kapok.

Ennek következtében a doboz kicsúszik a másik kezemből és a létrának nekiütközve a földön landol. Eléggé csörömpöl szóval valószínűleg valami törékeny is lehetett benne.

-Jól vagy? - kérdezem egyből mikor csend lesz.

-Igen és te? - kérdez vissza.

-Persze hogy jól vagyok. Végül is nem rám esett majdnem egy tök nehéz doboz ami ki tudja miféle éles tárgyakkal van tele. - sóhajtok és lemászok a létra segítségével.

Anya már a földön ült és el is kezdte össeszedni a dolgokat.

-Hagyd csak, nehogy valami szilánk is legyen benne vagy ilyesmi. - sietek oda egyből és mellé térdelve a vállára teszem a kezem.

-Ezt nézd. - mutat fel egy jó régi képet.

Egy szép zöldes háttér előtt készült, talán erdő vagy park. Két kisgyerek van rajta egy fiú és egy lány. Az utóbbi én vagyok azt felismerem de a fiút nem.

-Ő ki? - mutatok a barna hajú gyermekre.

-Várj semmit nem látok. - kezdi el keresni szemüvegét a feje búbján de egyértelmű hogy nincs ott.

-Hozom. - pattanok fel és a szobájába megyek.

Meg is van. Az éjjeli szekrényén hagyta szokás szerint. Visszafutok az emeletre és újból anyu mellé ülök. Elveszi tőlem és az orrára tolja. Kicsit hunyorog és oda-vissza mozgatja a képet hogy a szeme befókuszáljon, aztán elmosolyodik.

-Nem emlékszel rá? Legjobb barátok voltatok a bölcsiben. Utána oviban is mert egy helyre akartatok menni. Aztán általánosban évfolyam társak voltatok. Közép sulinál kerültetek másik iskolába és megszakadt a kapcsolatotok. Mennyire édes fiú volt. - sóhajt anya szeretetteljesen.

-Kicsit rémlik valami. Hogy is hívták? - teszem az államra a kezem tanakodva.

-Hmmm.... azt hiszem s vagy b betűs neve volt.. - gondolkozik anya is.

Nekem nem jut eszembe. Jajj csak elő ne vegye a kártyáit. Azoktól rosszul vagyok. Nem is tudnak semmit csak anya beszéli be magának.

-Szerintem hozom a kártyáim. - pattan fel olyan gyorsan mintha sose lett volna hátfájdalma.

Berohan a szobámba amin meglepődök és egy kis kutakodás után visszajön és szinte futva már mellettem is terem.

-Te a szobámban dugdosod a vudu izéidet? Anya! Az én légteremet legalább ne fertőzd meg ezzel a boszorkánysággal! - játszom túl egy kicsit a dolgot.

Anya ügyet sem vet a kijelentésemre csak kipakolja az átkozott kártyáit és hümmögni kezd.

-Hmmmmmmm.... hmmmmm.... Azt hiszemmmmm.... B... Br... nem.. Be.. Ber...Berc... i..i.. Berci. Bercinek hívják. Ez biztos. - hagyja abba a bűvölést a kezével és mosolyogva rám néz.