A.D.D.I.C.T.

902 89 12
                                    

-Szia Jisung!- köszönt boldogan Jeongin az éppen akkor érkező fiúnak.

-Szia!- köszönt vissza majd az öltözőbe indult.

Kabátját felakasztotta majd megigazította haját és nagy levegőt véve kiment a bárba.

-Minden rendben veled?- kérdezte Felix a pult mögül.

-Mondhatni!- válaszolt majd leült az egyik székre.

-Szólj ha baj van és segítek amiben csak tudok!-fogta meg a fiú remegő kezét.

-Köszönöm Lix!- mosolyodott el halványan majd kért egy narancslét.

-Büszke vagyok rád amiért képes vagy itt dolgozni!-viszonozta mosolyát.

Jisung bólintott egyet majd megitta a pohár tartalmát és elindult a színpadra. Az emberek egyre többen lesznek és szórakoztatni kell őket. Jisung fél éve kezdett el dolgozni a bárban mint énekes. Azok az emberek akik ebbe a bárba jönnek jobban szeretik ha valaki előttük énekel mint azt, hogy a hangszórókon keresztül hallják a zenét. Időnként besegít a pultnál is hiszen rengetegen jönnek lerészegedni egy-egy nehéz nap után.

-Holnap szabadságon lennék és be kell jönnöm, mert lefoglalták a bárt!- mondta panaszkodva a fiú.

-Seungmin is szabadságon lenne, de neki is be kell jönni. Állítólag a Lee vállalat feje jön a haverjaival.- nézett rá Felix.

-Inkább örüljünk, hogy ide jönnek. Ezzel is növelik a hírnevét a bárnak és talán a fizetésünk is jobb lesz.- rántotta meg vállait Jeongin miközben az asztalokat takarította.

Jisung igazat adva bólogatott majd beállította a mikrofonját és leült a székére. Az emberek szépen lassan kezdtek el belibbeni a bárba és körbevették a pultot is. Jisung sorba töltötte az italokat az embereknek majd amikor igény volt rá felsétált a színpadra. Imádta amikor énekelhetett és őt figyelte mindenki. Elfelejtette, hogy ki volt fél évvel ezelőtt és csak a boldogságot érezte. Talán nem is volt olyan zene amit nem énekelt volna a félév alatt amit a bárban töltött.

A barátai büszkék és boldogok voltak hiszen tudták honnan indult a fiú és mit ért el azóta. Hosszú út állt még a fiú előtt, de tudták, hogy mindennel megbirkózik. Nem véletlen kezdett el a bárban dolgozni. Az egész bárt bejárta gyönyörű hangja amit az emberek örömmel hallgattak. Volt aki jól érezte magát és volt aki sírt kinek milyen napja volt éppen.

Jisung mélyen meghajolt majd lelépett a színpadról és sietett segíteni barátainak. A pult mögé sétált majd egy magas szőke hajú férfire pillantott.

-Mit adhatok?- kérdezte kedvesen kicsit közelebb hajolva hiszen nagy volt a hangzavar körülöttük.

-A Főnököddel szeretnék beszélni!- válaszolt mire Jisung elővette a telefonját.

Egy kisebb beszélgetést folytatott főnökével majd intett egyet a férfinek aki követni kezdte Jisungot.

-Ez a főnök irodája. 1 perc és itt van addig üljön le!- nyitott be az irodába.

-Köszönöm!- mosolyodott el a fiú amit Jisung viszonzott is.

A fiatalabb távozott és útközben főnökével is összefutott aki nagyon sietett irodája felé. Jisung vállát vonva ment vissza a pult mögé és kiszolgálta a vendégeket.

-Mikor mész vissza a színpadra?- kérdezte az egyik férfi kissé részegen. -Csodás hangod van!- dicsérte meg majd kezébe nyomta a borravalót.

-Hamarosan!- válaszolt majd megköszönte a borravalót.

𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒Where stories live. Discover now