𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

Never Changes

Van ami sose változik igaz?

Ilyen Minho és Jisung kapcsolata is. Nincsenek együtt félre ne értsetek, ők még barátoknak se mondhatók. A Stray Kids debütálása után nem sokkal valamiért megromlott a barátságuk. Hogy miért? Azt csak egyedül Minho tudhatja hiszen ő volt az aki elhidegült a hiperaktív fiútól.

-Akkor, aki a legközelebb van hozzád azzal akár ölelkezve is feküdhettek! A lényeg, hogy legyetek olyanok mint két szerető barát!- szólt a fiúkhoz a fotós majd lehúzta a cipzárt a trambulinon.

Jisung Minhora nézett hiszen ő volt hozzá a legközelebb és igazából a többiek a trambulin másik helyén foglaltak helyet.

-Hát én vele biztos, hogy nem szóval..HYUNJIIIN!- mutatott a szőke fiúra majd a hosszabb szőke hajú fiúhoz ment.

Jisung körbenézett a fiúkon és rájött, hogy ő bizony egyedül lesz. Jelenleg csak 7-en vannak hiszen Jeongin betegen fekszik otthon. A mókus fiú sóhajtva dőlt el és az eget kezdte kémlelni miközben próbált nem engedni az érzelmeinek.

-Jisung húzódj közelebb a többiekhez, kérlek!- vette el szeme elől a fényképezőgépet a profi majd a szőke fiúra nézett.

-Hyungie!- ugrott rá Felix aki soha sem hívja őt így csak ha tudja, hogy valami baj van.

Jisung mosolyogva nézett a fiúra aki életben tartotta őt ezekben a nehéz években. Felix mellé feküdt amit Sungie kihasználva tette a fiatalabb mellkasára a fejét. Lehunyta szemeit és Felix keze után kezdett kutakodni. A szeplős értette a célzást és Jisung szőke hajába vetette ujjait majd fejbőrét kezdte maszírozni. A mókus arcú fiú imádta ha valaki a fejét simogatja és haját birizgálja így nem meglepő, hogy ez egyben el is álmosította a fiút.

-Befogsz aludni!- mosolyodott el Felix miközben a mellkasán pihenő fiúra nézett.

-Oké, most tartunk egy kis szünetet!- tette le fényképezőgépét a nő majd elment ebédelni.

A két fiú továbbra is mozdulatlan maradt, talán Jisung egy pillanatra el is szundított. Akik látják őket mindenki úgy gondolja, hogy van közöttük valami. A banda többi tagja is nem egyszer említette meg, hogy olyanok mint egy pár és valójában kezdik is azt hinni, hogy együtt vannak, ám ez közel sem igaz.

-Nem vagytok éhesek?- kérdezte a leader miközben felhúzta a trambulin cipzárját.

-Nem!- vágta rá Jisung talán túl gyorsan.

-Tegnap reggel óta nem ettél semmit..- motyogta Felix majd közölte Channal, hogy mindketten éhesek.

-Fogynom kell..- nézett a fiatalabbra aki csak megforgatta a szemeit.

-Nem kell fogynod azért, mert egy balfasz nem képes kedves szavakat kiejteni a száján!- lett ideges másodpercek alatt mire Jisung összehúzta magát. -Ahhw baby, nem úgy gondoltam, nem rád vagyok mérges!- ölelte szorosabban magához a fiút majd a feje búbjára puszilt.

Chan visszatért az étellel így hát a két fiú is kijött a trambulinból és leültek az asztalhoz.

-Arrébb mész egy kicsit hyung?- nézett Changbinra aki szépen lassan emelte fel a tekintetét a fiúra.

-Inkább takarodj a másik asztalhoz!- morgott miközben fejével a pár méterre lévő asztalra bökött. -Balfasz!- vette kezébe villáját majd rá se nézve az összetört fiúra jóízűen enni kezdett.

Jisung remegve indult meg az asztal felé miközben könnyek gyűltek a szemeibe. Egyetlen egy kérdés fogalmazódott meg benne.

Mit tettem, hogy már ő is így viselkedik velem?