𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

Never Changes 2.0

-Jisung, jól vagy?- kopogott az ajtón Felix.

Aggódott a fiúért hiszen már lassan fél órája bent van a helyiségben, ennyi ideig csak nem tart egy seb lekezelése.

-Igen!- remegett meg hangja ami miatt szidni kezdte magát.

-Azonnal engedj be!- rángatta meg a kilincset mire a földön fekvő fiú nagy nehezen felkelt és kinyitotta a fiúnak az ajtót.

Felix azonnal bement a fürdőbe és becsukta maga mögött az ajtót. Aggódva figyelte Jisung könnyes szemeit és összetört mivoltát majd szorosan magához ölelte.

-Annyira sejtettem, hogy szerelmes vagy..- szorította magához mégjobban miután Jisung jobban rá kezdett a sírásra.

-Nem akarom ezt!- bújt a fiatalabb nyakába miközben Felix pólóját szorongatta.

Percekig álltak még így majd végül kimentek és Jisunggal közös szobájukba indultak.

-Próbálj aludni egy kicsit!- takarta be a gyenge fiút majd sóhajtva hajolt hozzá közelebb.

Egy puszit nyomott a fiú homlokára majd elhagyta a szobát. Jisung percekig csak forgolódott és próbált nem sírni, de végül sikerült neki elaludnia.

[...]

-Jisungie, ébredj!- simogatta meg a karját az idősebb fiú.

A fiatalabb nyöszörögve dörzsölte meg szemeit majd Hyunjinra nézett. A magasabb közölte vele, hogy ideje fürdenie így nagy nehezen kikelt az ágyból és pizsamája után kezdett kutatni. Mivel nem találta a fekete pólót így szekrényéhez sétálva kivett a fiókból egy boxert és a polcról lekapott egy nagyon nagy szürke belebújós pulcsit amit még annó Lee Know adott neki. Hyunjin nem tudta nézni a fiú lassúságát így karjaiba kapva vitte a fürdőbe. Bent letette a földre majd fejét megsimizve elhagyta a fürdőszobát. Jisung nem időzött túl sokat bent, hiszen rettentően álmos volt és meztelenül fázott. Gyorsan megtörölközött majd felöltözött és lebaggyogott a lépcsőn, hogy szóljon a többieknek, hogy nem érzi valami jól magát.

-Ohh szia, biztos te vagy Jisung!- mosolygott rá a lány aki magasabb volt nála.

Jisung csak bólogatott párat majd megdörzsölte a szemeit.  Eszméletlenül álmosnak és gyengének érezte magát ráadásul még fázott is.

-Évek óta nem láttam rajtad ezt a pulcsit!- lépett elé Minho majd a fáradt szemekbe nézett.

-Nem mertem felvenni, de most már nem érdekel! Kényelmes és legalább nem fázok annyira!- motyogta félig lehunyt szemekkel ami Minhonak megolvasztotta a szívét.

-Mérjük meg a lázad!- nyúlt a fiú combjai alá, hogy karjaiba tudja venni a fáradt fiút.

Jisung szemei könnyesek lettek ma már sokadjára amikor Minho vállára tette a fejét és derekára kulcsolta lábait. Jól esett számára az idősebb törődése mégis bűntudata volt amiért vele foglalkozik a barátnője helyett.

Lehunyt szemekkel élvezte a pár percig tartó közelséget miközben próbált nem felzokogni.

-Fázok és fáj a fejem!- motyogta miközben az idősebb nyakhajlatába fúrta a fejét.

-Meg mérem a lázad utána kapsz gyógyszert, de előtte enned is kéne!- nyomta le a kilincset majd meglökte az ajtót, hogy kinyíljon.

Belépett a szobába majd lábával meglökte az ajtót, hogy becsukódjon a falap. A karjaiban lévő fiút letette az ágyra majd homlokára téve a kezét bizonyosodott meg arról, hogy szükség van- e a lázmérésre.