Violet |H. S. Hun|

tizenötödik fejezet

V i o l e t 

"Harry, hová viszel?"

"Ne félj."

"Tudod, hogy félek a magasban."

"De ez nincs olyan magasan, Vio." Ránéztem, amolyan 'megőrültél' arckifejezéssel. A házuk tetején voltunk. Késő este volt, az ég tele csillagokkal és félek a magasban. 

 Harry szorosan fogta kezem, miközben próbálta irányítani, hogy hova üljek. Óvatos volt és figyelte, hogy hova lép, nehogy leessünk. És a kezemet is óvatosan tartotta. Ez a része tetszett, igazából.

 Leültünk és felém nyújtott egy üveg kólát. "Mikor hoztad ezt ide?" Kérdeztem meglepve. Kuncogott, majd kinyitotta a saját kóláját. "Mielőtt jöttél. Gondoltam szomjas leszel ilyen jó időben, este, a gyönyörű csillagokat bámulva." Mondta rám mosolyogva.

 Bólintottam és felnéztem az égre. Gyönyörű este volt, minden estém gyönyörű vele. Sosem bukik el abban, hogy meglepjen vagy boldoggá tegyen.

 Azt hiszem, Ellenek és Jaynek igaza volt, már én is látom. Megváltoztam. Egy jobb ember lettem és Harrynek nagy szerepe volt ebben. 

 Mielőtt jött volna, én voltam a csendes lány, aki mindig hátul ült és csak három emberrel beszélt, a barátaival és a tanárával.

 Most már én vagyok a művész lány és a partiállat? Nem, ezt senki nem hinné el, még én se.

"Mi jár a fejedben?" Kérdezte Harry ezzel megtörve a csendet. Sóhajtottam és váll rántva mosolyogtam rá.

"Mi jár a fejemben... Hmm." Kinyitottam az üvegem és kortyoltam egyet az italból. "Az életen gondolkoztam."

"Az életről mit?"

"Olyan könnyen meg tud változni egyik percről a másikra. Példa; az én életem." Homlok ráncolva nézett rám.

"Hogy érted?"

"Um, mielőtt megismertelek téged, más ember voltam. Csendes, szégyenlős és ismeretlen." Kuncogtam. "De te megváltoztattál, kipróbáltattál velem új dolgokat, olyanokat, amelyeket sosem gondoltam volna, hogy valaha megtennék."

"Mi?" Kérdezte meglepve.

"Igen! Van egy faházam, felmásztam egy tetőre, csak hogy csillagokat nézhessek és a többi. Segítettél, nem tudom eléggé megköszönni ezt neked."

"De mit, Violet?"

"Hogy megnevetettsz, megmosolyogtatsz, új dolgokat tanítasz, segítesz és megváltoztatsz engem, mindent." Lesokkolva pislogott párat.

 Én is le voltam sokkolva, amiért így kiadtam magamból mindent ezen a szép estén. De jó érzés.

"Ha én is felsorolnám azt, amit neked köszönhetek, itt lennénk egész éjszaka. De én is szeretném megköszönni neked ugyanezeket." Büszkén mosolyogtam rá. "Most, meg akarlak ölelni, szóval gyere ide."

 Lerakta a kezében lévő üveget és erős karjait nevetve körém fonta. Visszaöleltem, ugyanúgy nevetve.

 Egy újabb jó kis röhögcsélést és pillanatot osztottunk meg egymással, mint mindig. "Oh, várj itt egy percet, oké?" Eltolt magától és az ablakán keresztül bemászott a szobájába. 

 Körülbelül egy perc várakozás után egy dobozzal a kezében tért vissza. "Van számodra valamim." Mondta felém nyújtva a kis, fekete dobozt. Masni díszelgett rajta. "Egy kis ajándék."

"Aw, Harry! Nem kellett volna. Köszönöm." Mondtam mosolyogva.

"Semmiség." Kinyitottam a dobozt izgatottan, vajon mit rejthet. Nem hittem a szemeimnek. Színeket és rajz kellékeket vett nekem, olyanokat, amiket használunk.

"Oh,...Istenem! Oh, te jó ég, köszönöm, köszönöm!" A nyakába ugrottam és szorosabban öleltem, mire elnevette magát.

 Miközben jó sokat beszélgettünk a művészetekről, újra és újra megköszöntem neki. Elvesztettük az időérzékünket és mindent megvitattunk. Ez életem egyik legjobb estéje, azt hiszem az övé is az arckifejezése alapján.

"Kérdezhetek valamit, Harry?"

"Ne kímélj."

"Miért bámulsz engem mindig?" Csend telepedett közénk. A szemöldökömet ráncoltam, idegesnek tűnt, de aztán egy édes mosoly kúszott ajkaira.

 Mély levegőt vett, éreztem meleg leheletét, ahogy az arcomat csiklandozza. "M-mert gyönyörű v-vagy."

 Melegség árasztotta el orcáim, az ő szemeiben tényleg gyönyörűnek éreztem magam. Ő az egyetlen, aki ilyen érzéseket tud kiváltani belőlem. 

 És imádom.

"Kérdezhetek valamit most én?" Bólintottam. "Érezted már magad az ellenkezőjének?"

"Néha. Miért?"

"Mert ha valaha a padlón leszel, én ott leszek neked, hogy felvidítsalak és elmondjam, mennyire gyönyörű vagy."

Hát igen, ez az egyik kedvenc fejezetem. Harry olyan édes, hogy belehalok. :D 

xoxo

A