Felejthetetlen utazás|Puf. Novella|

Kellesz! (17.)

"Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

   Koldus-szegény királyi gazdagon,
   Részeg vagyok és mindig szomjazom."

~LXXV Szonett, Szabó Lőrinc fordítása

Boka vigyorgott.

Ez a történés önmagában is furcsának számított, mivel Boka, az elnök úr, csak szelíden szokott mosolyogni, esetleg halkan, udvariasan nevetni.

De most? Már akkor vigyor ült ki az arcára, mikor még fel sem kelt teljes egészében, és végig vigyorgott, míg Ernő ébredésére várt tusolás közben. Vigyorgott, mikor Ernő értetlenül nézett rá és vigyorgott akkor is, mikor már a liftben indultak a földszintre.

A szőke, alacsony fiú kedve is rögtön jó lett, ilyen hatással volt rá Boka magabiztos, örömteli vigyora. Kuncogva könyökölte oldalba Bokát a liftben, miután az arcon csókolta a világ legnagyobb vigyorával.

-Ne vigyorogj már! - suttogta, a nevetést alig visszatartva. - Tök egyértelmű, miért csinálod.

Boka vállatvont.

-Én csak örülök, Ernő.

-Elég feltűnően teszed. - rázta meg a fejét Ernő. Majd, kis idő után, mikor már kilépve a liftből a hotel étterme felé sétáltak, hozzátette: - Jól áll neked a mosoly.

Boka nem válaszolt, de egy minimális pírral az arcán nyúlt a nyakában lógó gyűrűért. Most Nemecsek vigyorgott.

Amint beértek az étterembe, kellemes dallam fogadta őket. Némelyik vendég fürdőköpenyben, pizsamában vagy éppen öltönyben ült valamelyik asztalnál, kényelmes tempóban elfogyasztva a reggelit. Boka előrelépett, kézenfogva a párját, úgy sétált el a terem végében álló svédasztalokig. Az asztalok mellett egy teraszajtó állt nyitva, kintről kellemes meleg szűrődött be, keveredve a friss levegővel. János maga mellé húzta Ernőt. 

-Válassz egy asztalt a teraszon, mindjárt viszem a reggelit. Van valami, amit szeretnél? - kérdezte halkan, hogy ne zavarja meg a nyugodt légkört körülöttük. 

-Valami édes jól esne. - nézett fel rá Ernő, majd egy biztató kézszorítás után Nemecsek elindult a teraszra, míg Boka szerzett két tányért és körbenézett az asztalon.

×××

Csele tanácstalanul nézett a tűzhelyre.

Csónakos a használati útmutatót olvasta.

-Én ebből a halandzsából faszt sem értek, papuskám. - mondta András. Csele rábámult, mellé sétált, és most a könyvbe bámult bele.

-András.

-Igen, papuskám?

-A norvég nyelvű útmutatónál vagy.