Főnökbe Szeretve! Tom Kaulitz

4.Fejezet

Reggel a idegesítő ébresztőmre keltem.Nem akartam ki kelni az ágyból de nem volt más választásom.Ki másztam a pihe puha ágyamból és egyenest a fürdő felé vettem az irányt.Le zuhanyoztam utána fel öltöztem tettem fel egy kis sminket a hajamat meg csináltam és készen is lettem.Utána le mentem a konyhába és készítettem egy bögre kávét magamnak csók annak aki fel találta.Kávé nélkül hulla lennék.
Megittam a reggeli megmententőmet és indultam is dolgozni.
Persze amikor sietek dolgozni akkor van dugó.Miért pont velem!?.Majdnem 2 órát késtem.Hiába siettem akkor is el késtem a tárgyalásról.Szuper 2.napom és már kések egy fontos tárgyalásról.
Nem volt értelme hogy be rontsak,hisz már nemsokára vége van.Ezért el ültem az irodámba és elkezdtem dolgozni.
1 óra múlva valaki be ront az irodámba.Azt hittem hogy le esek a székemről annyira meg ijedtem.
A főnököm volt az full vörös fejjel,az izmai meg feszültek.
-Hol a picsába volt?!!!-kérdezte és a szemei villámokat szórtak rám.
-Öm...elnézést csak...-dadogtam össze vissza annyira féltem.
-Csak mi?!,Tudja hogy milyen tárgyalás volt?-mondta még mindig vörös fejjel.
-Tudom, de...-és itt le fagytam nem tudtam szóhoz jutni.
-Mit habog itt?-üvöltötte az arcomba.
-Ha engedné hogy el magyarázzam.-mondtam és éreztem hogy könnyek vannak a szemembe.
-Hallgatom...-mondta keresztbe tett karokkal.
-Nagyon nagy volt a dugó az úton.-mondtam le hajtott fejjel.
-Komolyan ez a kifogása!?-és elkezdett gúnyosan nevetni.
-Igen komoly!És nem értem miért van kiakadva,nem értem hogy nekem miért kellett ott lennem azon a tárgyaláson nem én vagyok a cég főnöke.-förmedtem rá.
-Ne idegesítsen fel... Maga a titkárnőm,és az a feladata hogy mindenhova el kísérjem.-mondta nyugodt hangnemben.
-Oké,értettem!Elnézést többet nem fordul elő.-és bele néztem azokba a gesztenye barna szemeibe és szószerint el vesztem bennünk.
-Remélem is!-majd idegesen ki ment.

Egész nap idegesített.Mindent velem csináltatott.Oké értem hogy nem lett volna szabad a 2. napomon késnem de nem én tehetek arról hogy dugó volt.
Délután 4 óra éppen pakolok össze,végre haza mehetek pihenni.Vagyis csak azt hittem.Amíg a főnököm meg nem jött.
-Hová,hová!?-kérdezte keresztbe tett karral.
-Haza,lejárt a munka időm-és pakoltam tovább a táskámban.
-Azt hiszi hogy késik majdnem 2 órát és most mehet haza?-nézett bele a szemembe.
-Mi!?Ezt hogy érti!?-kérdeztem idegesen.
-Úgy,kedves Melinda,hogy azt a 2 órát szépen le dolgozza.-és elkezdett nevetni mint egy bohóc.
-Tessék?Maga csak viccel?-kérdeztem és fel húztam az egyik szemöldökem.
-Nem szokásom.-mondta még mindig nevetve.
-Ezt nem teheti!!-ordítottam rá.
-De szóval itt vannak az elszámolások,nézze át őket és írja be a számítógépbe.Jó munkát!-mondta és ki ment.
Le rakja a papírokat az asztalra és ki megy.Ezt nem csinalhatja velem.Fuh de utálom.Le pakoltam a dolgaimat és el kezdtem dolgozni.Kemény 3 óra múlva végeztem.Azt hittem hogy soha nem leszek készen.Ki kapcsoltam a számítógépem és fel vettem a kabátomat és el indultam haza.Végre.Már csak a biztonsági őr volt a cégnél.Be mentem a parkolóba és végig olyan érzésem volt mintha valaki figyelne.Lehet hogy csak én vagyok hülye de komolyan minden egyes percben hátra néztem,de nem láttam senkit.Gyorsan be szálltam a kocsiba és elindultam haza.Ahogy haza értem,megnéztem a postaládát volt benne egy levél.Furcsáltam hiszen nem volt rajta a feladó neve vagy címe.Fel mentem a lakásba és megnéztem a levelet.

"Figyellek!Nem menekülsz előlem!"

Mi a szar?Ez mi? Gyorsan fel pattantak az ágyról és be húztam a függönyt.Nem tudom mi akar ez lenni de nagyon nem vicces!Tuti hogy valamelyik barátom szórakozik velem hiszen régen találkoztam velük.