A harmadik terem (2. rész)

7

3 héttel később

Ezalatt az idő alatt szinte semmi nem történt. Voltam bent az egyetemen egy hetet, utána megint visszakerültem az irodába.
A nap abból áll, hogy emberek, leginkább hatvanév feletti idősek hívnak, hogy nyertek egy IPhonet, ami ugye jó lesz az unokának, de helyette csak méretes adatlopást és vírust kaptak. Na ezt javítom én ki. Elég nyomasztó érzés látni, hogy a nyomozók egész nap le-fel szaladgálnak, mert vannak kisebb ügyeik, és még a mi osztályunkat is igénybeveszik, csak még sajnos engem nem.

-Nem, sajnálom, David parancsba adta, hogy a népet szolgáld - vonta meg a vállát Cartier, mikor megkérdeztem, hogy minden gyakornok ezt csinálja-e.

Majdnem egy hónap ittlét után Cartier először osztott be éjszakára.
-Éjszaka nincs sok dolgod, és amúgyis csak hárman lesztek bent.
Már ennek is megörültem, hisz az is valami, ha már nem felügyel a műszakomba.
-És még van egy jó hírem.
Szinte felcsillant a szemem.
-Na?
-Lehetsz a bűnügyi osztályon.
-Viccelsz? - kérdeztem boldogan.
-Nem. Addig kínoztam Davidet, míg beleegyezett. De kizárólag mikor éjszakai műszakban vagy.
-Akkor ezentúl csak éjszaka fogok dolgozni - nevettem fel.
- Hát, ne hidd, hogy olyan könnyű. Felkavarja az alvási ciklusodat rendesen. Én azt ajánlom, hogy holnap délután aludj sokat, mert másképp nem fogod kibírni.

Igaza volt. Hajnali kettőkor azt hittem megőrülök. Ha lett volna munka, valószínűleg nem lett volna ilyen nehéz, de így haltam meg. Addig jutottam, hogy elkezdtem Minecraftozni az egyik gépen, amit amúgy sose szerettem.
Isten végül lenézett rám. Megcsörrent az egyik vezetékes telefon, ami a nyomozóké volz, és ez akciót jelentett.
-Olivia, te vagy az? - szólalt meg David.
-Igen, igen. Miben segíthetek? - kérdeztem izgatottan.
-Van egy bűnügyis a közeledben?
-Öhm, igen, mond.
-Add oda neki a telefont.
-David, én vagyok a bűnügyin csak.
Egy pár pillanat csend.
-Ne csináld - mondta csendesen.
-Miért? Ha én vagyok idetéve, akkor valószínűleg meg tudom oldani.
-Nem lesz más választásod. Telefont kell bemérni. Két perc és ott vagyunk.
Nemsokára tényleg beállított. Egy férfi meg egy hálóköppenyes nő volt mellette. A nő sírt.
-Szóval, ő itt az egyik nyomozótársunk, Taylor - mutatott a féfira - Ő pedig Sarah, akinek váltságdíj reményében tegnap elvitték a lányát. Kapott egy telefonszámot, amit fel kell hívjon. Ezt kellene bemérni. Viszont úgyhiszem, hogy ezek már járatosak, hamar le fogják rendezni.
-Értem. Menni fog.
-Ajánlom is, mert nincs már idő behívni Cartiert.
-Lényegében én nem sokat csinálok, a gép dolga - mondtam.
-Majd utána lesz időd magyarázkodni, most csináld.
-A városban tartózkodik?
-Igen, nagy valószínűséggel.
-Akkor elég ha a tornyokra kapcsolódok, és úgy elég pontos körzetbe tudjuk bemérni.
-Csak csináld! - mondta türelmetlenül.
Pár pillanat múlva megszólaltam.
-Lehet hívni.
A nő egyből felvette remegő kezébe a telefont, és hívta is a számot.
-Halló? - szólt bele.
-Ha kell vissza a kislánya, egy óra múlva a házuk közelében lévő katolikus templomhoz hozza a pénzt.
Miközben a zsaroló beszélt David mutatta a nőnek,hogy húzza tovább a beszélgetést.
-Mennyit vigyek?
-Leírtam. Egymilliót. És megkapja a szopornyikás lányát.
Ennyi. Megvolt. David pont nem figyelt, szóval nem tudtam neki jelezni.
-Várjon! Hadd halljam a hangját.
A zsaroló nem válaszolt,kinyomta
- Nem lesz elég - mondta csendesen David, majd hátrafordult. Ahogy meglátta a gépet, közelebbsietett, és gyorsan lejegyzetelte a környéket.
-Olivia, erről még később beszélünk. Most pedig szedd össze a rendőröket - mondta társának, majd ki is siettek.