"ily estrella"

tizenkettő

Dorothy szíve majd' kiugrott a helyéről mire odaért az orvosi épülethez.
Tisztában volt vele, hogy képtelen kikerülni a kamerák kereszttüzét, hiszen a pályán annyi fotós ólálkodik, mintha legalább a királynőt várták volna, szóval tudta, hogy már mindenhol ő virít, mire beért az objektumba. Nem is vesződött sokat a váróban, pont kiszúrta Rupertet, a spanyol edzőjét. Még oda sem ért hozzá, amikor ő is észrevette.

- Dorothy! - Rupert rámosolygott, de a tekintetében egy pillanatra látszott az értetlenség. - Mit csinálsz itt?
- Hogy van?
- Minden rendben, most vizsgálják, lassan kész lesznek. Fájlalta a könyökét, de valószínűleg semmi komoly. - válaszolta a férfi. - De tényleg, nem lenne jobb ha visszamennél a boxokhoz? A pletykák gyorsan elindulhatnak kettőtökről és akkor már nem sokáig titkolózhattok.
- Úgy jöttem ide, mint egy barát, aki aggódik, nem köthetnek bele mindenbe. - Dorothy csak legyintett, nem is figyelt teljesen arra, amit a másik mondott. - Ha bemész hozzá elmondod mi van vele?
- Igen, most is oda indultam. Mindjárt visszajövök.

Dorothy hálásan rámosolygott, és már mindketten háttal voltak egymásnak, amikor a lánynak elkerekedtek a szemei és azonnal visszafordult a beszélgetőtársa felé. - Hogy érted azt, hogy nem sokáig titkolózhatunk?
Rupert szélesen elvigyorodott, miközben Dolly visszasétált hozzá összefont karokkal. - Ahogy mondtam. Biztos, hogy lesz olyan akinek a helyzet láttán az igazság fog eszébe jutni.
- Elmondta neked? - kérdezett rá Dorothy, de Rupert megrázta a fejét. - Akkor honnan tudtad?
- Eddig csak sejtettem, viszont a reakciód most megerősítette. Láttam a háttérképét, és bár csak a hátad látszódik, nem tudom elképzelni, hogy ismer mást, akinek a pólóján egy óriási Vastrón van.

Dorothy felnevetett a helyzet abszurditásán, ki gondolta volna, hogy egy Trónok Harcás felső buktatja le? Már nyitotta volna a száját, hogy folytathassák a beszélgetést, amikor egy középkorú orvos lépett oda Ruperthez.
- Mr. Manwaring? Végeztünk Mr. Sainz-al, bemehet hozzá. Már csak az utolsó papírokra kell várni.
- Köszönöm. - biccentett Rupert, majd mikor a doktor elment, a lány felé fordult. - Menj csak be, szólok ha megvannak.
- Biztos nem baj? - kérdezett vissza Dorothy.
- Dehogy. Biztos vagyok benne, hogy téged most sokkal szívesebben látna, mint engem. - kacsintott rá Rupert, majd megfogta a vállát és a megfelelő irányba fordította. - Tempó!

Az orvosi szoba, ahol Carlos várakozott apró volt, de annál világosabb. Egy szék, előtte asztal egy géppel, és mindezek mellett csak egy ágy helyezkedett el benne, ez utóbbin ücsörgött a spanyol, a telefonját nézegetve, amikor Dorothy belépett. Először csak egy pillanatra nézett fel, azt hitte Rupert az, de szinte rögtön visszakapta a tekintetét, amikor felfogta ki áll a bejáratnál.
Egy halvány mosoly jelent meg az arcán és mire a lány becsukta az ajtót, ő már felkelt és kis híján azonnal a karjaiba zárta. Egyikünk sem szólt egy szót sem, teljes csendben voltak, de abból, ahogy Dorothy megkönnyebbülten beleolvadt az ölelésbe, könnyen le lehetett szűrni, hogy aggódott.

- Nem volt semmi komoly. - Carlos halkan szakította meg a némaságot, állát a párja feje tetején pihentetve.
- Már hallottam róla, Rup ugyanezt mondta. - Dorothy egy kicsit elhúzódott, hogy a szemébe tudjon nézni. - De baromi rémisztően nézett ki.
Carlos lehajolt és gyengéden megcsókolta, mintha csak azt akarta volna jelezni, hogy nincsen semmi baj, jól van. Mikor elváltak, egy visszafogott mosollyal az arcán terelte el a témát. - Hogy sikerült elmondani a családodnak?
- Oliver meg akart téged ölni. - Dorothy egyszerű megjegyzése sikeresen letörölte az önelégült vigyort a spanyol arcáról, ezzel nevetésre késztetve a lányt. - A lendülete körülbelül tizenöt másodpercig tartott, szóval túltette magát rajta.
- Oké. Ez jót jelent, nem? Mármint ha az egyik bátyád gyorsan lenyugodott, akkor a másik sem lesz sokkal durvább? - kijelentésnek szánta Carlos, de inkább kérdésként hangzott. Látszott rajta, hogy a gondolat, hogy el kell mondaniuk Landonak is, feszültté tette. - Csak azt remélem jól fog sikerülni a versenye és jókedvében találjuk meg.