"ily estrella"

kilenc

- Hagyjátok abba bármit is csináltok, mert mindenképp lejöttök mindketten!
Carlos frusztráltan nyögött fel, homlokát Dorothy vállának támasztva, a karjait pedig még szorosabban köré láncolva. Az áldozat csak felnevetett, vigasztalóan a hajába vezette az ujjait és egy puszit nyomott a nyakára. – Tied még az egész éjszaka, casanova.

Dorothy teljesen elmerült a világában, ölében a füzetével, a napágyon fekve.
A Sainz ház udvarán volt, nem sokkal előtte helyezkedett el a tekintélyes méretű medencéjük, ahol éppen Carlos úszkált nyugodtan. A lány mellett feküdt egy másik ágyon Ana, de már abban sem volt biztos, hogy a spanyol lány még ébren van. Dolly nem tudta, hogyan képes rá, mégis tudott dalszöveget írni miközben a hangszóróból valami teljesen más szólt. Ezzel foglalatoskodott már legalább egy tíz perce és jól haladt, úgy érezte megszállta valamilyen különleges boldogság. Úgy tűnt, a nyugalom, amit az adott, hogy a házban mindenki tudott róla és Carlosról, kifejezetten jó az ihlet szerzésre.
De persze nem lehet elfelejteni az ihlete másik okát, a spanyol félistent az orra előtt, aki épp megunta a magányát és kiszállt a vízből.

Dorothy napszemüvege felett figyelte, ahogy megrázta vizes haját, majd megpróbálta arrébb tűrni, de egy makacs tincs újra a szeme elé hullott. Barna bőre a nedvesség miatt természetesen tökéletesen csillogott, ezzel még jobban magára hívva a tekintetét.
A lány figyelmét teljes mértékben a külsőjének befogadása kötötte le, így az utolsó pillanatban vette észre, hogy a férfi elé ért.

- Dottie van itt egy kis...- Carlos vigyorogva mutatott a szája szélére, a nem létező nyálcsíkra. Dorothy azonnal kiesett a transzból, majd válaszul csak durcásan kinyújtotta rá a nyelvét és a napszemüvegét teljesen feltolva a fejére, dőlt hátra az ágyban. Carlos felnevetett a reakciót látva és inkább leült a szélére, kezével pedig a másik oldalon támasztotta ki magát, ezzel hideg vízcseppeket eresztve lábának felhevült bőrére. – Mit munkálkodtál eddig? Megnézhetem?

- Ezek után? Biztos, hogy nem. – közölte egyszerűen Dorothy, de pimasz mosolya elárulta, hogy nagyon jól szórakozik.
- Na, kihagyhatatlan poén volt. Tudom, hogy már nem is haragszol rám. – Carlos szélesen mosolyogva próbálta megigézni a lányt, miközben egy leheletnyit már előrébb is hajolt.
- Fogadunk? – piszkálta tovább és finoman az ajkába harapott, hogy visszafogja a nevetését. Carlos még jobban közeledett, egészen addig, amíg az arcaik között talán csak két centi lehetett. Dorothy tekintete le-le vándorolt az előtte lévő telt ajkakra miközben megszólalt. – Nem ellenkezem, ha megpróbálsz kiengesztelni.

Carlos halkan felnevetett a kijelentésre és végre megszüntette távolságot és hosszasan megcsókolta. Akkor is csak a szükséges távolságig szakadt el tőle, mikor kérdezett. – Na?
- Még győzködhetsz kicsit. – mosolyodott el Dorothy, és már vissza is hajolt volna, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták, csakhogy egy újabb hang szólt bele a helyzetbe.
- Azt hiszem, ez egy jó időpont, hogy közöljem, hogy amúgy már ébren vagyok. – jelentette ki Ana, még mindig csukott szemmel, de egy grimasszal az arcán.

A délután további része így telt, teljes volt a harmónia. Carlos végül véglegesen odaférkőzött Dorothy mellé a napágyra, és szinte teljesen a karjaiban tartotta, miközben el-elszundikált a két lány beszélgetését hallgatva. A füzetben rejtőző dalszöveg pedig szép lassan teljesen kifejlődött, mire a nap elkezdett eltűnni a horizonton.
Még világos volt, amikor a trió észrevette, hogy a Sainz szülők mentek ki hozzájuk.

- Arra gondoltunk nézhetnénk egy filmet együtt, ha van kedvetek!
Dorothy mosolyogva bólintott. Egyáltalán nem érezte magát kényelmetlenül, hiszen tudta, hogy a házaspár tisztában van a fiukkal való kapcsolatáról, ezért sem tűnhetett fel neki a szándék az invitálás mögött. Carlos érezte, hogy ez leginkább neki szól, és vele akarnak szépíteni a nemrégiben megesett vitájukon. Bólintott egyet, megvárta, amíg a két lány összeszedik a cuccaikat, majd kézen fogta Dorothyt, így ment el a szülei mellett.
- Átöltözünk és megyünk. – úgy döntött aznap nem lesz könnyű megbékíteni.