"ily estrella"

egy

Dorothy a magángép egyik sarkában lévő helyen ült, ölében a szétesőben lévő noteszét szuggerálta, hátha megszállja az ihlet, miközben próbálta kizárni a többieket a figyelméből. Nem volt sikeres a terve, fáradtan megdörzsölte az arcát, majd inkább odaült a csapathoz.

Dolly épp öt barátjával, plusz a bátyjával utazott a nyári szünet alkalmából Görögországba, szinte rögtön a magyar nagydíj után. A társaság egyik fele Lando legjobb haverjai voltak a versenypályáról, Carlos, Max és Charles. Utóbbi kettővel tartottak barátnőik, Elisabeth és Charlotte, akik tökéletesek voltak Dorothynak, hiszen már régen megimádták egymást.

- Mizu? Hogy haladsz?- kérdezett rá Lando, amikor húga ledobta magát a mellette lévő ülésbe.
- Minden szuper. Mit csinálunk?- Dorothy megeresztett egy fáradt mosolyt, és témaváltását már mindenkinek intézte.

Alig fél óra múlva szálltak le Korfu szigetén.
Dorothy boldogan nyújtóztatta ki magát a földön, élvezve a késő délelőtti napsugarakat. Feltette a sötét lencsés szemüvegét az orrára, majd csípőre tett kézzel hunyorgott a bátyja messzi figurája felé, aki éppen a bérelt autókat intézte. A lány mögött nem sokkal voltak a többiek, a két szerelmespár négyesben beszélgetett, a cuccaik pedig egy kupacban várakoztak.

- Nem akarlak megijeszteni, de az a pasi kék pólóban már legalább öt perce bámulja a gitártokodat.
Hirtelen erős spanyol akcentussal szólalt meg mellette Carlos. Dorothy odanézett, ahol tényleg volt egy férfi, aki szintén észrevette a lányt, és lebukása okán inkább elsétált.
- Nem mintha sok hasznát venném annak a drágának jelenleg, de megmentetted, hogy ellopják, hős vagy.- Dorothy bugyután rávigyorgott a férfire, aki elnevette magát.
- Miért ne vennéd hasznát? Azt mondtad megy a dalírás.
- Ah, megy, persze, csak csiga tempóban. - Dolly megrázta a fejét. - Gondoltam majd itt könnyebb lesz.
- Hát, ha megnyugtat akkor elmondom, hogy én a szar dalaidat is szívesen hallgatom.

Carlos meglökte Dorothy vállát, ezzel széles mosolyra késztetve. A duó már 2019 óta ismerte egymást, természetesen amiatt, hogy Landoval egy csapatba került, és a spanyolnak a lehető legjobb lett a barátsága, nem csak vele, hanem annak húgával is. Szoros volt a kapcsolat közöttük, Dolly úgy gondolta, ahányszor egyedül érezte magát a paddockben, amikor a bátyja magára hagyta valami miatt, Carlos mint egy csettintésre megjelent mellette társaságnak. Ragaszkodtak egymáshoz.

- Van egy rossz hírem.- Lando visszatérése megakadályozta a további beszélgetést, már mind a hatan a britre figyeltek. - Nektek megvan a kocsi.- Charles és Max könnyedén elkapták a feléjük dobott egy-egy kulcsot. Lando végül Carlos felé fordult. - De az enyém nincs. Vagyis én és Dolly veled vagyunk.

Carlos fájdalmas grimaszt vágott, a másik két férfi pedig jóízűen nevetni kezdtek barátaik nyomorán. - Nem lehetne, hogy csak Dottie jön velem, te meg futsz utánunk vagy valami?
- Na, nem! Amúgy is én vezetek, te futsz.
- Még mit nem!
- Hé!- Lisa összecsapta a tenyerét, hogy egy kis rendet teremtsen a káoszban, majd a vitázó párosra nézett. - Nehogy már magatokat sajnáljátok, szerencsétlen Dorothy traumatizálva lesz veletek összezárva!

Charlotte volt az első, aki kuncogott Dolly fájdalmas arckifejezésén, amivel hallgatta a két férfi társalgását. Carlos átkarolta a vállát és magához húzta.
- Ne aggódj, a kisgyereket a hátsó ülésre száműzzük.
Erre már mindenki felröhögött az említetten kívül, Lando csak felháborodottan tátotta el a száját. Dorothy nevetve dőlt neki a spanyolnak, elfogadva a szoros ölelését.

- Oké, remélem mind jól tudjátok mi lesz az első dolgunk, most hogy itt vagyunk!
Max vidáman karolta át Lisa vállát, aki hasonlóan a többiekhez, érdeklődően várta, hogy barátja folytassa.
Körülbelül negyed órája lehetett, hogy odaértek, alig bírtak lepakolni, amikor a holland hozzájuk szökdelt a nappaliba. Közösen vettek ki arra a másfél hétre egy görög nyaralót, és ez volt a legszebb ház, amiben Dorothy valaha járt. A méretei sem voltak elhanyagolhatóak, egy nappali terület, konyha, három közös és egy hálóból nyíló fürdőszoba. Ez utóbbi alvóhelyet egyébként, - nagy harc kitörése után a fiúk között - Carlos nyerte meg, rangidősként emlegetve magát, de így is maradt négy szoba ággyal, ami elosztásra várt. A kilátás egyenesen a csak pár perc sétára lévő tengerre nyílt, Dorothy már alig várta, hogy kiüljön a teraszra a gitárjával.
Pont emiatt az ötlete miatt volt ő az első, aki reagált Max mondatára.