Várok rád {C.L.}/✔️

Last Part

2 évvel később

-Vigyázz manó!-szóltam Harryre aki kézen fogva sétált mellettem és az apja mellett a forma 1-es Qatari nagydíj Paddockjában.

-Örülök, hogy itt vagytok velem!-mosolygott Charles, majd felkapta a fiát és így folytattuk az utunkat a Ferraris motorház felé.

Az épületbe belépve mindenki mosolyogva köszöntött minket és a kisbabát is, akit alig egy éve vállalt fel hivatalosan is Charles. Nagyon furcsának találtam, hogy ennyi ideig húzta, viszont abban egyet értettem, hogy Emily emlékét a lehető legnagyobb becsben kell tartanunk és azt csak úgy tehetjük meg, ha a lehető legtovább távol tartjuk a gyereket a nyilvánosságtól, ami egészen jól sikerült is.

-Itt megvárunk!-mosolyogtam Charlesra, aki felsietett mivel hamarosan verseny, ami igazán fontos a számára, ugyan is ha ma nyer akkor világbajnok. 

Előző este...

-Izgulsz?-suttogtam, ahogyan a sötétben a plafont bámultuk.

-Igen, muszáj mindennek jól mennie-sóhajtott, mire szembe fordultam vele.

-Minden jól fog menni, tudom! Egész évben fantasztikus voltál és ha esetleg még sem úgy jönne ki a lépés, jövőhéten biztosan a tiéd lesz a cím! Senki nincs aki meggátoljon a sikeredben drágám!-pusziltam meg a homlokát.

-Annyira örülök, hogy itt vagy velem! Teljesen a kapcsolatunk elejére repít vissza, amikor könyörögtem, hogy gyere hozzám Monacoba, mert szükségem volt rád és te azonnal eljöttél...Annyi mindent köszönhetek neked! Szeretlek-ekkor már teljes testel egymás felé fordultunk, így egy kellemes csókot váltottunk.

-Ha már itt tartunk, szerettem volna elmondani neked valamit...-vettem egy nagy levegőt, láttam, hogy Charles arckifejezése szinte azonnal megváltozik.

Megfogtam a jobb kezét és óvatosan a hasamra vezettem, a férfi pedig ebből a mozdulatból tudta.

-Kisbabánk lesz-mosolyodtam el, Charles pedig örömében a derekamnál fogva magához húzott és sokáig nem is engedett el.

-Ez csodálatos hír, csodálatos vagy!-puszilta meg az arcom, majd egy hosszú csókot adott az ajkamra.

-Már tudom egy ideje, de várni akartam vele a megfelelő pillanatig!-vigyorogtam, hiszen már nagyban terveztük az esküvőnket, melyet a jövőév második hónapjában fogunk megtartani.

-Ez a tökéletes pillanat volt! Köszönöm drágám!-puszilt meg még egyszer.

-Liz! Tudsz jönni egy kicsit?-zökkentett ki a gondolatomból.

-Persze!-mosolyogtam, majd a kisfiút a kezembe véve felgyalogoltam a lépcsőn egészen a fiú pihenő szobájába.

-Izgulok...-jegyezte meg, majd idegesen a hajába túrt.

-Nincs miért, drágám! Tudom, hogy csodás leszel úgy ahogyan egész évben! Meg emlékezz mit mondtam éjjel...ha nem sikerül két hét múlva már biztosan fog!-mosolyogtam, majd a kisfiút letettem a földre a férfit pedig szorosan magamhoz húztam-Itt leszek veled végig, felveszek egy fülest és kérünk egy csatornát! Ha szükséged van rám, csak szólj!-engedtem el.

-Így lesz!-puszilta meg az ajkam, mögötte a kisfiú pedig mászni kezdett mire azonnal felé kapott.

-Ejnye! Ez a hely nem baba biztos, még bevered a kis buksidat!-puszilta meg a fejét, nekem pedig teljesen elolvadt a szívem.

Az utolsó órákat együtt töltöttük, majd amikor már ideje volt, hogy autóba üljön, egy hosszú csókot váltva köszöntünk el egymástól, én siettem a VIP box részébe, ő pedig felvette a beöltözőt, majd autóba ült.

A rajt ma is nagyon feszült pillanatokat okozott, de egyből elengedtem magam, mikor a harmadik körben a világbajnoki címet akadályozó egyetlen versenyző (a világbajnokságban álló második) kipördült és nem tudta folytatni a versenyt. Innentől kezdve már csak végig kellett vezetni a maradék köröket és Charles hivatalosan is a forma 1 egyik világbajnoka.

Feszülten teltek el a körök, de már az utolsó tízesen belül voltunk amikor Charles rekedtes hangja csak nekem szólalt meg a titkosított csatornán.

-Nem vagyok jól, nagyon megvisel ez a meleg! Nem vagyok benne biztos, hogy végig tudok menni-szólalt meg, mire elfogott az aggódás.

-Drágám, ha annyira nem vagy jól, hogy biztonságban betud fejezni a versenyt inkább állj ki! Mert jövőhéten újra megpróbálhatod. Ha viszont valami ne adj isten balul sülne el...ebbe nem is akarok belegondolni-kaptam a szám elé a kezem, és egy könnycsepp legurult az arcomon.

-Végig megyek, és épségben befejezem!-szólalt meg, majd kikapcsolta a titkosítást. Az izgalomtól remegtek a lábaim, már szinte alig bírtam állni, mellettem a kiságyban Harry ébredezni kezdett.

Óvatosan magamhoz emeltem, majd ringatni kezdtem a vállamon, hogy megnyugodjon. Szerencsére a boxban lévő hangok az esetek nagy részében megnyugtatták a kisfiút, de ez most nem így történt. Valószínű, hogy azért, mert érezte rajtam azt a mérhetetlen idegességet és félelmet amit éreztem.

Az utolsó kör. Mindenki feszülten tapadt a képernyőre és mereven nézte végig, ahogyan Charles szépen lassan befeszi 57.-ére is ugyan azokat a kanyarokat, majd amikor már nem volt kérdés, hogy Ő 2026 világbajnoka, a csapat rohanni kezdett a rácshoz, mindenki tombolt én pedig bőgve, a kisfiúval a kezemben igyekeztem ki mindenkihez.

Szerencsére mindenki nagyon figyelmes volt, így sikerült elkerülnünk azt, hogy esetleg összenyomnak minket a babával. Amikor Charles kiszállt az autóból az égnek emelte két kezét és a fáradság, meleg és Katar megerőltető hatására, csak boldogan oda kocogott a csapattársaihoz akiket szorosan magához ölelt.

Mikor pedig levette a sisakot, egy hosszú csókban részesített, melyet kamerák százai rögzítettek, utánam a kisfiát is megpuszilta a homlokán és szorosan magához ölelt mindkettőnket. 

-Megcsináltad! Megcsináltad!-sikoltoztam, mire a férfi mosolya kellemes, férfias bőgésbe váltott át, mely csak a meghatottságot és azt a fáradságot és rengeteg munkát szimbolizálta melyet az évek során, kisgyermekkora óta megtett azért, hogy most világbajnok lehessen.

-Szeretlek-húztam még utoljára magamhoz, majd már mennie kellett a verseny utáni azonnali, élő interjúkra amin végig óvatosan törölgette a szemét, amikor viszont már a pódiumon állt, mosolyogva emelte a magasba a trófeát és hatalmas csókot dobott felfelé, ami három számára nagyon fontos embernek szólt.

Az egészet vigyorogva videóztam, és azt hiszem soha nem fogom elfelejteni, hogy mennyire megható pillanat volt.

Vége

Még egy könyv végéhez értünk, de szerintem ezt szerettem írni talán az egyik legjobban. Azért lett a befejezés az ami, mivel a való életben is azt gondolom, hogy Charles nagyon megérdemelne legalább egy bajnoki címet, másrészről pedig Max megnyerte a harmadikat. hihetelten teljesítményt nyújtott egész életében, és ebben az utóbbi három évben pedig különösen. Nagyon örülök neki, ugyan akkor kicsit remélem, hogy jövőre a Mclarenek megtudják majd szorongatni.

Addig is, had jelentsem be a legújabb könyvem aminek a címe: Hiányzó darab/Missing Piece

Megjelenés: 2023.11.03.

Főszerepben: Lando Norris

Remélem tetszett ez a történet, és azt is, hogy a többi is fog! Szép napot minden kedves olvasómnak!!!

Insta: emke_iroioldal_wattpad