Yelena Dolohov(Harry Potter ff.)

4/21

A hír,hogy Harry-vel megyek persze gyorsan elterjedt.

Ha eddig megvetettek akkor most végképp.

-Azért vicces,hogy megint én vagyok a rossz ebben az egészben!-ültem Harry mellett egy vacsora alkalmával.-Pár hete még téged is utált mindenki. Most meg mindenki félt téged.

-Nem mindenki.Sőt többen inkább tanácsot kértek és beszámolót hogyan tudtalak "összeszedni".De azt a csalódottságot az arcukon amikor megmondom nekik,hogy csak barátok vagyunk,na az leírhatatlan.

-Jut eszembe Ron talált már valakit?

-Parvati-val megy végül.

-Az igen...

Mattheo sétált el mellettünk.Harry mellettem megfeszült.

-Figyelj én most megyek.Majd még találkozunk.

Mattheo után mentem.

-Hé!-szólítottam meg.

Megfordult,de Theo épp akkor ért oda.

Így Mattheo elfordult és inkább vele tartott...

Meg akartam kérdezni,hogy van.De akkor nem...

A karácsonyi bál közeledtével minden lány teljesen megkergült.

Másról sem tudtak beszélni csak arról ki kivel megy és milyen ruhában.

Mika végül az egyik társát hívta el.

Nem mintha beszéltünk volna azóta.De nyílván ezt is megtudtam.

A volt barátaimmal sem igazán változott a helyzet. Draco azóta nem jött oda hozzám.Már tényleg nem tudtam hányadán álltunk.

Én meg ennyire egyedül még sosem éreztem magam.

Pansy sok időt töltött Danil-al.De nem hibáztattam érte.

-Yelly leülhetek?-kérdezte egyik este Enzo.

Bólintottam.

-Csak meg akartam kérdezni hogy vagy...

-Mi történt?Miért most?

-Mert ismerlek.És a barátom vagy.Hetek óta látom, hogy nem vagy jól és aggódok érted.

-Jól vagyok Enzo.Nincs semmi bajom.

-Nem kell egyedül ezt végig csinálnod...

-Eddig is végig csináltam...

-Rossz barát voltam.És tudom,hogy ezt soha nem fogom tudni helyrehozni.De kérlek...Beszélj hozzám.

-Azok után is amit én mondtam neked?

-Megérdemeltem...

-Nem.Azt senki nem érdemelte volna meg.

-Komolyan gondoltad??

-Persze,hogy nem Enzo!-fakadtam ki.-Bántani akartalak téged ahogy ti engem.De már elfáradtam ebben az utálkozásban.Azért is mondtam amit mondtam.De egyszerűen nem tudok rajtatok túl lépni!Nem tudom elengedni azt amink volt bármennyire is próbálom!Pedig fáj amit velem csináltok!Fáj látni azt,hogy nektek mennyire egyszerű volt megutálni engem és ellenem fordulni!

-Nem volt egyszerű.Nekem nem!

-Mégis sikerült!

-Mert hülye voltam.És azt hittem örökre elveszítettelek.Most viszont már úgy voltam vele, hogy muszáj veled beszélnem.Maximum megátkozol vagy elküldesz.

-És most,hogy beszéltél,mi lesz?

-Képes vagy megbocsátani nekem?

Válaszként hosszan megöleltem.