Yelena Dolohov(Harry Potter ff.)

4/16

-Még mindig nem érted!

-Nem tényleg nem.Elmagyarázhatnád ha lennél olyan kedves!

-Ha nem érted magadtól akkor nincs miről beszélni.

-Blaise ez nem fair.Miért nem lehet az igazi problémát elmondani?-szólalt meg Enzo.

-Miről beszélsz?-kérdeztem.

-Szerintem itt mindenkinek más a problémája.De egy valami ami közös...A fél...

-Fogd be Enzo!-szólt rá Blaise.

-Enzo mit akartál mondani??

-Hagyd őt békén!!-szólt rám Blaise.

-Mi van itt?-jelent meg Draco is.

-Persze már csak te kellettél...

-Valami problémád van?-kérdezte.

-Nem,semmi.Nekem úgy tűnik nem lehet se problémám,se jó napom,se jó estém,se jó semmim anélkül,hogy ti elrontanátok azt vagy véleményt mondanátok.

-Ez nem igaz!-vágta rá.

-Ja persze elfelejtettem.Saját gondolataim meg véleményem sem lehet ami nem egyezik a tiétekkel nem?Pedig azt hittem barátok vagyunk.Te Draco végülis csak azóta vagy az életem része mióta az eszemet tudom.Most meg hónapok óta hozzám sem szólsz.Eddig szomorú voltam emiatt minden nap. Ahogy miattatok is-mutattam Enzo-ra és Balise-re.-De a tegnapi meg a mai napi viselkedésetek elérte azt,hogy már ne érdekeljetek.Semlegesek vagytok számomra,mert még annyit sem szeretnék,hogy bármilyen érzést kiváltsatok belőlem.Remélem most elégedettek vagytok,hogy egy este miatt eldobtátok azt ami volt.

-Yelly kérlek!-szólalt meg Enzo.

De nem érdekelt.Ott hagytam őket.

Fogalmam sem volt,hogy tudtam ekkorát hazudni. De hinni akartam,hogy egy idő után így tudok majd lenni,érezni.De az még nem most volt.

-Akarod,hogy egyedül hagyjalak?-jött utánam Pansy.

-Nem,nem kell.Mint mondtam számomra semlegesek.És ez egy szép nap.Nem hagyhatjuk,hogy elrontsák.Viszont amit neked akartam mondani. Amit először mondtam neked azt még mindig tartom.Te nyugodtan barát..

-Akik így viselkednek a legjobb barátnőmmel azok engem is békén hagyhatnak.

-Mit akarhatott Enzo mondani?-jutott eszembe.

-Nem tudom.Nem hallottam sajnos.

-Mind1 végülis nem érdekel.Lehet lemegyek repülni egyet és futni.

-Menjél csak.Tudom,hogy az mennyire megnyugtat.

Átöltöztem majd fogtam a seprűmet és leszaladtam.

Először futni indultam.Csak utána pattantam fel a seprűmre.

Elővettem pár gyakorló labdát és dobálni kezdtem.

Egy kicsit később észre vettem ahogy valaki integet felém.

Fred volt az.Vele volt George és még egy harmadik vörös hajú.

Leszálltam hozzájuk.

-Yelena ő itt Charlie bátyánk!-mutatott be.

-Szia!-fogtunk kezet.

-Nagyon jól repülsz.Figyeltelek.

-Köszönöm.

-Charlie kapitány volt.Most sárkányokkal foglalkozik.

-Nagyon menő.Bár nem mondom,hogy értek a sárkányokhoz.De szépek.

-Azok bizony.Viszont hagyunk is.Csak mindenképp be akartak mutatni neked.Vagyis Fred.