Utálom, hogy szeretlek

1. rész

Anna szemszöge
——————————

Azt se tudom hirtelen hol vagyok. Épp most keltem, és ilyenkor  a világomról sem tudok. Nagyot ásítok, majd bal kezemmel telefonomért nyúlok, hogy meg nézzem mennyi az idő. Hajnali 3 van. Persze nem magamtól keltem. Valaki most ért haza, és nyilván sikerült neki mennie valaminek, majd hatalmas röhögésbe kezdenie. Fel ülök ágyamon, és nyújtózkodok egy nagyot. Vissza szeretnék feküdni, aztán pedig vissza aludni, de a szám teljesen ki száradt. Fel tápászkodom ágyamról. Fel kapcsolom éjjeli lámpám. A tükröm elé lépek, hogy meg nézzem magam. Bő, rózsaszín és fekete kockás pizsama gatya, és egy apró top van rajtam. Szőkés barna hajam kócos copfba van fogva. Le engedem, és gyorsan át fésűlőm,majd újból fel fogom. Óvatosan nyomom le szoba ajtóm kilincsét,mivel nem akarok a részeg bátyámmal össze találkozni. Halkan sétálok a konyhába, ahol kiveszek a szekrényből egy poharat. Meg fogok egy flakon ásvány vizet, és tele töltöm a poharam. Egy húzásra meg iszom. Amennyire csak tudok olyan halkan, osonok vissza szobámba. Az ajtóm résnyire nyitva hagytam, mert elég hangosan csukodik, és nyitodik. Fürgén belépek az ajtón, majd be csukom, és neki döntöm fejemet. Hála az égnek nem kell a részeg bátyám sztorijait hallgatnom. Egyébként szívesen hallgatom, de részegen nem bírom el viselni. Random hülyeségekről beszél, össze vissza. A gondolataimból egy apró köhintés zökkent ki. Szinte fel ugrok, annyira meg ijedek. Gyorsan szembe fordulok ágyammal. Bálint ül rajta. Ez meg, hogy került ide. Tiszta részeg. Azt se tudja melyik bolygón van. Meg rázom fejem, és könnyes búcsút veszek az alvástól.

-Mit keresel itt? - kérdeztem fáradtan.

-Nem tudom, azt se tudtam hol vagy! - kezdet el bosszankodni.

-Istenem,csak el mentem inni- tártam szét karjaim.

-Ja jó! Itt alszom! - dőlt el ágyamon.

-Biztos, hogy nem Bálint! Ott a bátyám szobája, illetve a nappali!- magyaráztam idegesen. Így is oda vagyok ezért a srácért, nem fogok mellette aludni.

-Ádám szobájába már hely sincs, nem fogok vele aludni! A nappaliban pedig nagyon kényelmetlen a kanapé!- mondta. Ezt nem hiszem el! Nem aludhatok vele! Az ágyam egy személyes. Na jó el lehet férni rajta ketten is, de biztos hogy egymáshoz kellene érnünk.

-Bálint, akkor miért nem mentél haza? - kérdeztem.

-Mert. Nem tudom! Nem mindegy? - kérdezet vissza.

-Nem, mivel az ágyamon fekszel, és nekem könyörögnöm kell azért, hogy le feküdjek aludni!- emeltem fel hangom.- Mindjárt jövök! - indultam ki szobámból, most már cseppet sem halkan. Kopogás nélkül nyitottam be Ádám szobájába. A bátyám hason fekve horkolt. Ez nem lehet igaz! Dühösen mentem vissza szobámba, ahol újabb agy vérzést kaptam. Bálint oldalán fekve szuszogott. Bele törődve a nekem szánt sorsba, be másztam mellé. Három évvel idősebb nálam, és jó pár centivel magasabb is. Oldalra fordultam így meg csodálhattam arcát. Tökéletes arc, szép ajkak, és vonzó barna haj. A gyomromban néhány pillangó úgy döntött fel ébred. Illata szép lassan kúszott orromba. Le hunytam szemeim, és mélyen szívtam be kellemes illatát. Már fél álomba voltam, amikor egyik kezével át karolta derekam, és szembe fordult velem. A szívem vadul kezdet dobogni. Lassan nyitottam ki szemeim. Arcunkat csupán pár centi választotta el egymástól. Nagyot nyeltem, majd vissza hunytam szemeim. Újból kinyitottam szemem, és telefonomért nyúltam. Kicsit hátra húzódtam arcától. Kettőnk közé emeltem telefonom és le fotóztam a mélyen alvó Bálintot. Vissza tettem telefonom és meg próbáltam aludni. Nem mondom, hogy könnyen de végül csak elaludtam.

Reggel nagyot nyújtózkodtam, miután meg ébredtem. Ám arról teljesen meg feledkeztem, hogy nem egyedül vagyok ágyamban, így hát pofán vágtam a békésen alvó Bálintot. Aki, persze meg is érdemelte.

-Anna, miért csapkodsz? - kérdezte csukott szemekkel.

-Csak meg feledkeztem arról, hogy valaki az engedélyem nélkül az ágyamban alszik! - motyogtam idegesen.

-Nem haragudj, de ha ez meg nyugtat, nagyon jót aludtam! - mosolyodott el.

-Örülök neki! - dünyögtem.

-Ne már! Semmi se történt! - nyitotta ki csoda szép szemeit.

--Tényleg nem, de te telibe szartad amit kértem! - néztem rá egy röpke pillanatra.

-Ne haragudj! Tudod hogy részeg voltam! - védte magát.

-Persze, hogy tudom!-mosolyodtam el. - Nem baj, csak legközelebb ne gyere be a szobámba aludni! - emeltem fel mutató ujjam fenyegetően.

-Rendben! - mosolygott rám. Az a mosoly. Anna térj észhez!

Ki másztam ágyamból, majd el hagytam a szobát. Ádámhoz mentem, hogy minimum fel pofozam. Kopogás nélkül nyitottam be testvérem szobájába. Érdeklődve nézte ahogy oda megyek elé.

-Rohadj meg! - pofozam fel. Szerencsétlen azt se tudta miért kapta.

-Miért is? - kérdezte furcsán méregetve engem.

-Azért mert egész este kényelmetlenül aludtam, Bálint miatt. Aki úgy döntött, a szobámba alszik! - néztem rá mérgesen.

-Értem, többet nem fordul elő! - vágott komoly arcot, majd kitört belőle a röhögés.

-Hahaha! - játszottam el egy mű nevetést, majd ott hagytam. A szobámba vissza érve, Bálint még mindig az ágyamba fetrengett. Én szekrényemhez léptem és kivettem belőle egy fehérnemű szettet. Ágyamra dobtam meg szokásból. Gyorsan kikaptam még egy bő farmert és egy has pólót is.

-Emlékszem amikor még topott hordtál! Most már jóval nagyobbak az adottságaid, így nyilván le kellet cserélni a topott.- magyarázta. Én villám gyorsan fordultam felé. Kezében tartotta fekete melltartómat.

-Bálint, ne már! - kezdtem hisztizni, kinomban.

-Nem csináltam semmit, csak nosztalgiáztam egy kicsit!- nevetett rám. Oda másztam hozzá, majd ütni kezdtem mellkasát.

-Utállak Bálint, annyira utállak! - csapdostam kacagva.

-Aha persze, miért is? Mondjuk ezért? - kérdezte. Fel néztem rá, és azonnal ki tört belőlem a nevetés. Fekete melltartóm takarta szemeit.

-Pontosan ezért! - röhögtem folyamatosan.

-Akkor jó! - kapta le fejéről.

Nevetve másztam le ágyamról, és kaptam fel ruháim. A WC be mentem, fel öltözni. Miután át öltöztem, meg mostam a fogam, és meg fésűlkődtem. Vissza mentem a szobámba. Kopogás nélkül nyitottam be szobámba. Amint be léptem azonnal ki is fordultam. Bálint fél meztelenül állt a szobám közepén. Izmos hasa látványa  bizsergéssel öntötte el testem. Hamar kapcsolom kellet, így meg szólaltam.

-Baszus, bocsi! - védekeztem.

-Semmi gond! - fogta meg vállam, mire rá néztem. Egy fehér póló virított rajta, sajnos. Nem arról volr szó, hogy még sosem láttam fél meztelenül. Baszki nyilván láttam már, vele nőttem fel. Csak hogy, eléggé lázba hoznak szépen kidolgozott izmai, mióta többet érzek iránta, mint barátság.

-Még szép, hogy nem gond. Én türtelek el a szobámba éjszaka! - mosolyogtam rá. Gondolkodás nélkül húzott magához, és ölelt át.

-Anna, meddig kell ezt az estét hallgatnom? - puszilt bele hajamba. A gyomrom meg remegett, és a szívem is gyorsabban dobogott. Szörnyű érzés ez a szerelem.

-Nem tudom, talán örökké? - kérdeztem vigyorogva.

-Ajaj, nem ért ennyit az a puha ágy! - rázta meg fejét.

...