Csak egy szám /Carlos Sainz ff./ ✓

tizenötödik

Lydia

Másnap reggel az ágy konkrétan kidobott magából reggel hétkor, így úgy döntöttem, hogy összedobok valami reggelire valót a társaságnak.

A konyhában körülnézve rá kellett jönnöm, hogy Naomi igazán kitett magáért, mivel csomó szükséges dolog megtalálható volt a házban.

Mivel nem mindenkit ismertem annyira, így azt sem tudtam, hogy ki mit szeret fogyasztani. Tojásból nekiálltam rántottát készíteni, miközben ahhoz zöldségeket szeleteltem fel. Közben a négyzet alakú kenyereket a pirítóba helyeztem, majd mikor ezekkel készen lettem, tettem fel teát és kávét főni. Viszont én szinte semmit nem tudok zene nélkül, szóval ezt mind zenére tettem, nem foglalkozva azzal, hogy a házban rajtam kívül még másik hét ember tartózkodik és vélhetőleg pihenni szeretnének.

-De jó ízlésed van!- hallottam meg egy hangot a hátam mögül, miközben bögréket emeltem le a szekrény polcairól.

-Mármint zenei?- pördültem meg tengelyem körül két bögrével a kezemben, hogy szembe találhassam magas az álmos Pierre arcával.

-Aham. Tök bulis!- ringatta meg csípőjét, mire mosolyogva levettem megint kettő bögrét a polcról és a szemben lévő asztalra tettem őket.- Csináltál reggelit?

-Hát minek tűnik?- tártam szét kezeimet körbemutatva a helyiségen.

-Jó, igaz.- bólogatott helyeslően.- Akkor kaphatok is egy kávét?

-Persze, szolgáld csak ki magad nyugodtan.- intettem neki.

Miután Pierre kávéval a kezében visszament az emeletre, újra az asztal felé fordultam, ahová kihelyeztem nyolc tányérat villával és késsel, hogy mikor a többiek felébrednek már ne kelljen ezzel bajlódni.

Carlos

Reggel, mikor felkeltem az első gondolatom az volt; Kávé! Aztán rögtön utána Lydia. Így nem foglalkozva azzal, hogy pizsamában vagyok elindultam a konyhába, út közben pedig összefutottam Gasly-val, akinek a kezében már ott gőzölgött a folyadék. Úgy látom nem csak nekem az éltető anyagom...

-Jó reggelt!- biccentett felém, amit viszonoztam, majd a lényegre tértem.

-Honnan van a kávéd?

-Lydia csinálta, konyhában megtalálod.- meg sem várta, hogy válaszoljak, belépett a Charlessal közös szobájukba. Szóval Lydia készített kávét.

Sietős léptekkel indultam el újra úticélom felé, viszont, mikor a nappalin mentem át meg kellett, hogy álljak.

A konyhából zene szűrődött ki és éppen rálátást nyerhettem Lyd ringatózó testére. Shouse; Won't forget you... Hmm jó az ízlés, meg kell hagyni. A tányérokat egyenként lehelyezte az asztal különböző pontjaira, majd evőeszközöket is rakott melléjük. Láttam az asztalon sorakozó bögréket is, viszont Lydia kimondottan érdekesebbnek bizonyult. Egy fekete rövidnadrág feszült combjaira, amihez egy nagy piros pólót társított. Nem tudtam eldönteni, hogy a rajta lévő ruházat pizsamaként szolgál-e vagy sem, de nem is érdekelt. Dögös volt és kész Főleg a kócos hajával...

Mikor pedig fantáziámat már nagy szabadjára engedtem, muszáj volt azt mondanom magamnak, hogy állj. Rávettem magamat, hogy tekintetemet elszakítsam a lányról, viszont közelebb merészkedtem hozzá.

-Jó reggelt Princesa!- léptem be a konyhába, mire Lydia kissé megugrott.

-A szívbajt hozod rám Sainz!- tette kezét drámaian mellkasához, mire mosolyogva megforgattam a szemeimet.

-Hidd el nem állt tervemben Wolff. Csak rossz a lelkiismereted.- vontam meg vállaimat.- Tölthetek magamnak kávét?

-Persze!- bólogatott, majd visszatért az előző dologhoz.- Mi az, hogy rossz a lelkiismeretem, már megbocsáss!- húzta fel szemöldökét, közben pedig csípőre vágta kezeit.

Teljes mértékben aranyos látványt nyújtott.

-Azt mondják.- hagytam rá ennyivel, nem szerettem volna kihúzni nála a gyufát. Bár ki tudja?

Lydia nagy levegőt vett, megrázta a fejét és leült az asztal mellett elhelyezett egyik székbe.

-Mióta vagy fent?- ültem le mellé, talán túlságosan közel. Térdünk összeért, amivel megpróbáltam nem feltűnően foglalkozni.

-Hét óta.- tűrt füle mögé egy tincset, amit én is szívesen megtettem volna.

-Akkor egy ideje fent vagy már.- állapítottam meg.

-Aham.- bólogatott és a beszélgetésünk sajnos nagyon haló félben volt. Aztán lehet, hogy ő is így gondolta, vagy nem, nem tudhatom, de a lényeg, hogy feltett egy kérdést.- Te tudod, hogy a többiek mit terveztek mára? Már ha egyáltalán terveztek valamit.- fordította felém fejét.

-Charles említett valami olyat, hogy elmehetnénk körbenézni a környéken, de Lando szerint az uncsi. Szóval most nem tudom, hogy végül megegyeztek-e valamiben.

-Értem.- bólogatott.- Pedig az a nezzünk körbe a környéken nem is olyan rossz ötlet.

-Én azt tudom jól, csak ezt magyarázd el valahogy Landonak is.- mosolyodtam el.

-Maximum őt itt hagyjuk, mi pedig megyünk nélküle.- vetette fel az ötletet, mire csak nagyobb mosoly rajzolódott ki arcomon.- Vigyáz a házra.

-Igazad van, ez is lehet egy megoldás.- helyeseltem.

-Valahogy rá vesszük akkor is. Most nagyon belelendültem ebbe a dologba.- lelkesedett Lyd, amit őszintén jó volt látni.

-Azt látom!- komolyan beszélek, maga Lydia Wolff jelenlététől simán lehet boldog egy ember. Vagyis én biztosan.- Szóljunk a többieknek, hogy ideje felkelni?- tettem le az asztalra az üres bögrét, melyből időközben elfogyasztottam a kávémat.

-Szóljunk.- állt fel helyéről, majd a lépcső felé vette az irányt, miközben hátrafordulva megszólalt.- Enyém Mick!- trappolt fel a lépcsőn.

Az emeletre érve benyitottam a Landoval közös szobánkba, ahol a fiú még nagyban aludt, sőt még dumált is valamit álmában. A redőny felhúzása közben azonban meghallottam Mick kiáltását a nem messze lévő szobából.

-Te utolsó boszorkány! Hogy én mennyire utállak téged, Lydia Wolff!- visongott a fiú.

-Mi a franc történt?- kérdezte rekedten a brit fiú, miközben próbált pislogni a hirtelen jött fénytől.- Hogy itt nem lehet már eludni sem.- zsörtölődött.

-Lydia kedvesen felkeltette Micket.- vontam meg vállaimat mosolyogva.- Ideje felkelni kölyök.- mondtam csak úgy mellékesen.

-Ilyen kiabálás mellett lehetetlen nem felébredni.- masszírozta meg orrnyergét.

-Van reggeli.

Több sem kellett Landonak, lerugta magáról a takarót, és már futott is a konyhába. Mindig is fontosabb volt neki a hasa.

Tíz perc múlva már majdnem mindenki a konyhában ült az asztal körül, csak Lyd és Mick nem fáradt még le.

-Szerintetek megölték egymást?- állt fel Esteban, hogy kinyissa a konyha ablakot, ahonnan a reggeli friss levegőt meg is éreztük.

-Reméljük, hogy nem.- mosolygott Charles és végszóra be is lépett Lydia a konyhába nagy vigyorral az arcán.

-Micket hol hagytad?- tette fel a kérdést Naomi.

-Sajnos át kell öltöznie, mivel kicsit vizes lett a ruhája.- vonta meg a vállát ártatlanul.

-Kicsit vizes lett, mi?- trappolt be a helyiségbe a Schumacher fiú.- Lydia leöntött. Értitek?- panaszkodott.- Úgy ébresztett fel.

-Tudod, ez a szeretetnyelvem.- mosolygott a lány, majd leült mellém és nem nézve Mickre elvett egy pirítóst, amibe beleharapott, majd tekintetét a még mindig álldogáló fiúra vezette.- Na mi lesz, leülsz végre, vagy még durcizol egy kicsit?

-Igen, én is szeretlek Lydia.- csak mosolyogni tudtam rajtuk.

Instagram: dina_writer_
Tiktok: dina__writer