Csak egy szám /Carlos Sainz ff./ ✓

második

Lydia

Reggel nem mentem apával a pályára, így taxiznom kellett. Már majdnem az ellenőrző kapukhoz értem és a belépőkártyámat kerestem elő, mikor nekicsapódtam valaki hátának, aki erre sóhajtva nézett hátra rám.

Meglepetten néztem fel az engem pásztázó barna szemekbe.

-Megint te...- rázta meg a fejét és visszafordult eredeti irányába, a kapuk felé.

-Mi az, hogy megint te?- kocogtam mellé, miután megtaláltam a kártyámat.

-Semmi.- legyintett. Miután mind a ketten átjutottunk a kapukon újra beszélgetést próbáltam kezdeményezni vele.

-És hogy érzed magad Carlos?- érdeklődtem puszta kíváncsiságból. Hogy nézhet ki valaki ennyire dögösen?

-Miért érdekelne az téged?- pillantott felém unottan.

-Hát, nem tudom, csak kedves szerettem volna lenni.- mivel erre sem válaszolt újabb kérdést tettem fel, tudom kicsit tapadós vagyok.- Miért nem válaszolsz?

-Nem szeretnél békénhagyni inkább?- tárta szét kezeit és kérdése szíven ütött.

-Mégis mi bajod van velem?- emeltem fel kissé hangomat.

-Tudni szeretnéd? Igazán?

-Szerinted miért kérdeztem?

-Az, hogy te is csak apuci hercegnője vagy, aki cipelteti a fenekét mert nincs élete és unalomból itt van.- mondta teljesen nyugodtan, mire én úgy éreztem, mintha kést forgattak volna bennem.

-Te mekkora egy barom vagy Sainz!- vettem nagy levegőt, nehogy elsírjam magam.- Ha most nem nyílvánosan lennénk biztos lehetsz benne, hogy pofonvágnálak.

-Maximum megpróbálnád Princesa!- húzta fel orrát gúnyosan. Annyira hülye azért nem vagyok, hogy ne tudjam mit jelent, amit az anyanyelvén mondott.

-Szívd vissza!- emeltem felé mutatóujjamat.

-Micsodát? A becenevet vagy a mondtad többi részét?

-Mindegyiket!- majd csendben maradtunk de egyikünk sem mozdult.- Én próbáltam kedves lenni veled Sainz.- vontam vállat csalódottan.

-Én meg sem próbáltam az lenni veled.- vallotta be, de ez már inkább hatott szekálásnak.

Carlos közelebb lépett hozzám és a fülemhez vezette kezét. Érintése nyomán kirázott a hideg, de nem foglalkoztam vele. Nem tudtam, hogy mit akart csinálni, így megfeszülten vártam mit cselekszik. Végül csak az ezüst karika fülbevalómból szedte ki a belecsavarodott hajamat.

-Legközelebb ügyelj a hajadra.- súgta és nem értettem tettei mivoltát, mivel az előbb nem a legkedvezőbb véleménye volt rólam. Nagyot fújtatva toltam arrébb a férfit, aki csak önelégülten vigyorgott.

-Nagyon reménykedj abban, hogy ezt egy fotós sem látta.- illettem szúrós pillantással.

-Ha látta is, legalább lesz egy kis pletyka.- rántott vállát lazán.

-Pletyka az lesz, meg apám haragja.

-Ne gondold ennyire túl, kimagyaráznám magunkat.

-Azért remélem, hogy arra nem lesz szükség.- indultam el.

-Jó volt a társaság Princesa!- kiáltott utánam, amit már tényleg nem tudtam mire vélni, mivel pár perccel ezelőtt még szidott. Hagyjuk rá, hangulatingadozásuk a fiúknak is van.

-Na mizu Princesa?- sétált utánam sietősen Mick, aki valószínűleg hallotta a spanyolt.

-Inkább ne kérdezz semmit!- ingattam a fejemet, miközben élesen szívtam be a levegőt.

-Na de Princesa?- szöktek égbe szemöldökei.

-Apuci elkényeztetett hercegnője vagyok, azt mondta. És szerintem innen ragadt be neki.- ami amúgy baromi rosszul esett.

-Ne is foglalkozz vele!- karolta át a vállamat.

-Egyébként neked nem interjúd lenne most?- pillantottam fel rá.

-Előbb végeztem, mint gondoltam, szóval délben ebédelhetnénk együtt.- dobta fel az ötletet.

-Felőlem okés.

-Ismerek a környéken egy szuper helyet, mit szólnál, ha elmennénk oda.

-Tök mindegy, csak kaja legyen.- nevettem el magam.

Mielőtt bárki félreértené semmi sincs köztünk Mickkel, szimplán az első találkozásunkon megtaláltuk a közös hangot és azóta nem mindig lehetett szétszaggatni minket.

-Fél tizenkettőkor a parkolónál!- döntötte el találkozásunk időpontját.

-Rendben.- bólogattam.- Te Mick!

-Hmm?

-Kérlek apának ne mondd el ezt a Carlosos dolgot.- pislogtam rá.

-Ahogy szeretnéd. De engem azért avass be a dolgokba.- emelgette szemöldökét, ami jelen pillanatban elmondhatatlanul idegesítő volt.

-De nem lesznek dolgok. Ő nem kedvel engem és én sem őt.- tisztáztam le a dolgokat.- Ja, és apa életem végéig szobafogságot adna, ha rájönne, hogy viszonyom van Carlossal.

-Azért mert az ellenfél csapatánál vezet?

-Nem feltétlenül. Tíz év van köztünk, és tudod, hogy milyen apa.- sóhajtottam, mintha a világ összes súlya az én hátamra nehezedne.

-Szerintem ha látná, hogy igazából szeretitek egymást, akkor belenyugodna.- mikor lett ez a gyerek ilyen bölcs?

-De nem is értem miért beszélünk erről, mivel nem tervezek bármilyen kapcsolatba lépni Carlossal.

-Hát rendben.- vonta meg a vállát.- De én leszek az első, akinek elmondod, ha van vala...

-Mick!- szakítottam félbe.- Te leszel, de vele nem lesz semmolyen kapcsolatom. Nem szeretnék egy tuskóval életet tervezni.

-Jó, jó bocsánat ketrecharcos!- kacagott. Megnevezésére oldalba könyököltem, mire fájdalmasan felnyögött. Ártatlanul mosolyogtam kék szemeibe. -Sohan nem fogom megérteni, hogy miért barátkozok veled!- nézett fel az égre, de látható volt ajkai szélén a mosoly.

-Nélkülem unalmas lenne az életed!- öleltem körbe felém közelebb eső karját.

-Ahogy a tiéd is nélkülem!- húzta ki magát.

-Ezt nem is mondtam.- védekeztem.

Instagram: dina__writer
Tiktok: dina__writer