Ez Nem Egy Álom!

17

Egy óra edzés után úgy gondoltam, hogy elég lesz ennyi egyenlőre, azért erőltetni se kell. Leindultam a szobámba tiszta ruháért, végül a fürdőbe mentem velük és letusoltam. Frissen és készen indultam le a bárba, ahol Kurogiri már a pult mögött állt.

-Ohayo! - köszöntem.

-Ohayo! - nézett rám. - Már el is készültél?

-Uhum. - foglaltam helyet a pultnál. - Talán előbb is, mint kellett volna. - sóhajtottam.

-Kérsz reggelit? - fordult felém.

-Miért is ne. - rántottam vállat.

-Müzli jó lesz?

-Tökéletes. - támasztottam meg a fejem.

Kurogiri mindjárt rakott is elém egy tálat és egy kanalat, végül a müzlit és tejet. Öntöttem magamnak mindenből, aztán elkezdtem enni. Csöndben voltunk egy ideig, majd egy kis gondolkozás után megszólaltam.

-Kurogiri... szerinted gyenge vagyok? - tettem fel ezt a random kérdést.

-Honnan jött ez most? - fordult felém fel vont szemöldökkel. - Legyőztél egy noumut, utána Dabit és Miszter Compresst is, egyszerre.

-Jó, de tegnap, ha Haku nincs, akkor egy jégfalból olvaszthattak volna ki. - hajtottam le a fejem. - Annyira kifáradtam, hogy már szinte észnél se voltam...

-Dorka, abban nincs semmi szégyen, ha kifáradsz. - lépett közelebb.

-De...

-Nincs semmi de. - szakított félbe. - Mindenki a maga módján erősebb, segítség vagy anélkül. - tette kezét a vállamra. - Azért megerőltetned se kell magadnak, mert rossz vége is lehet. - nézett mostmár aggódva.

Csak sóhajtottam egyet, végül bólintottam. Kurogiri egy mosollyal megsimogatta fejem búbját, majd neki állt takarítani. Tovább ettem, aztán hamarosan indulásra készültem. Elpakoltam mindent a táskámba, amit a biztonság kedvéért leellenőriztem.

-Na jó, akkor indulok. - sóhajtottam, közben Hakut előhívtam.

-Nuh uh, semmi képesség használat az utcán. - szólt rám Kurogiri.

-Mi?! De miért? - kaptam felé a fejem.

-Mert még felhívod magadra a figyelmet és talán ahhoz vezet, hogy lebukhatunk.

-Igaz... - görnyedten össze. - Akkor bocs Haku... - hívtam vissza. - Na akkor tényleg indulok. Délután találkozunk. - intettem.

-Délután. - köszönt el.

Aaaaa semmi kedvem sétálni. Sokkal egyszerűbb lenne, ha Hakun repülhetnék. De hát ha Kurogiri azt mondja, hogy nem lehet, akkor nem lehet... Mondjuk én sem akarom őket bajba sodorni. Húsz perc séta után végre beértem és elfoglaltam a helyem az osztályban. Elő pakoltam az első órára, majd a vázlatfüzetemet elővéve, elkezdtem firkálgatni.

-Korán beértél Dorka. - hallottam meg fölülem egy hangot. - Mit rajzolsz?

-Mi? - néztem fel, mire Minát láttam meg. - Semmit. - rántottam vállat.

-Megnézhetem? - döntötte fejét oldalra egy mosollyal.

-Inkább... - mondtam volna, de addigra Mina már elvette a vázlatfüzetem, mire pulzusom az egekben szökött.

-Jé, ez Bakugou és te! - tanulmányozta a rajzot. - Na, hogyhogy őt rajzoltad le magaddal? - nézett rám egy sunyi mosollyal.

-Szeretem illusztrálni a velem történteket, oké? - álltam fel. - Mostmár lennél szíves visszaadni? - nyúltam füzetemért, de Mina elkapta.