Ez Nem Egy Álom!

4

Reggel az ablakon besütő napsugarakra ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem, nehogy kiégjen a retinám. Fel ültem és hagytam, hogy magamhoz térjek. Fáradt szemem a bal karomra, azon pedig a tetoválásra tévedt.

-Haku? - szóltam rekedtes hangomon.

-Igen? - hallottam meg.

-Azt tudom kontrollálni, hogy csak azt halld amit akarom, hogy halljál? Vagy láss? - keltem föl közben.

-Igen.

-Akkor nem látod, ha öltözök vagy ilyesmi?

-Nem, ha nem gondolsz rá. - kuncogott.

-Kösz... - sziszegtem.

Oda sétáltam a szekrényhez, majd egy kis álldogálás után kivettem egy garbós, fekete, rövidujjú has pólót, meg egy rövidnadrágot, majd az ágyra dobtam őket. A tegnapi nadrágomból kivettem az övet és az is az ágyon landolt. Felöltöztem, utána megfésülködtem. Pár tincsemet hátra kötöttem, majd felvettem még az ingemet és a cipőmbe is belebújtam, így készen elindultam. Amikor le értem, hangosan köszöntem.

-Jó... - mondtam közben hátra fordultam mert futó lépteket hallottam. - reggelt...

-Dorciiiiiiii! - láttam meg Togát a lépcsőn elrugaszkodni.

-TOGAAAA! NEHOGY RÁM UGORJ! - kezdtem el kalimpálni, de végül rám ugrott, így hátra estünk. - au... - pislogtam nagyokat. - Toga, ez minek kellet?

-Bocsi, azt hittem nem fogunk hátra esni. - nevetett, közben fel segített.

-Az ilyenekre fel kell készülnöm... - álltam föl.

-Jó, bocs megint. - mosolygott.

-Semmi... - ráztam a fejem, közben leültem a pulthoz. - Van még párnácska Kurogiri? - néztem rá.

-Hát, ha Toga nem ette meg az este... - fordult a szekrényhez.

-Te tényleg megetted? És nélkülem? - néztem vissza Togára.

-Nem biztos. - fütyörészett.

-Jól van lányok, fejezzétek be! - szólt közbe Kurogiri. - Szerencsédre talán még van két tálnyi. - rázogatta a dobozt.

-Akkor mind az enyém! - jelentettem ki egy nagy mosollyal.

Kurogiri elém rakott egy tálat meg kanalat, a tejet és a gabonapelyhet. Toga is kért valamit, majd neki álltunk reggelizni. A többiek is le jöttek akik eddig nem tették meg. Jin-kun és Dabi beszélgetve jöttek le, mögöttük pedig Shigaraki cammogott. Az előbb említett két személy is helyet foglalt, míg Shigaraki szokás szerint a lépcső aljában állt meg.

-Na csapat! - tette össze a két kezét. - Ne feledjétek, hogy akkor ma kőkeményen edzeni fogunk. - nézett körbe.

-Jaj, de jó! - döntöttem hátra a fejem. - mikor kezdjük? - fordultam felé.

-Reggeli után pár perccel.

-Oké... - sóhajtottam.

A többiek is lassacskán megregeliztek, én meg fel mentem a szobámba. Visszadőltem egy pár percre, közben indítottam valami zenét. Ám, de henyélésem nem tartott sokáig mivel egy negyed óra múlva kopogtak.

-Dabi, nehogy begyere, mert azt mondom, hogy igen! - ültem föl, majd az ajtó felé vettem az irányt.

-Gondolkoztál már azon, hogy veszel egy lottót? - szólalt meg. Most tényleg ő van az ajtó mögött?!

-Elég sokszor teljesültek be azok, amiket meg tippeltem, szóval igen. - dőltem az ajtófélfának, mikor kinyitottam az ajtót. - Na mi az oka annak, hogy már pihenni sem hagysz?