Ez Nem Egy Álom!

17

Együtt nevettem Dabival. Azt nem tudom, hogy min, vagy mi oknál fogva, de jól esett, hogy újra mellettem van. Az ágyon feküdtünk, ő oldalán feküdve, könyökével támasztotta meg magát, míg én csak egyszerűen a hátamon feküdtem. Nagyon nevettünk ezért időbe telt lenyugodnunk.

-Nem tudom, mikor nevettem már ennyire... - mosolygott halványan Dabi.

-Igen, én se... - tettem kezem homlokomra. - Olyan jó, hogy újra itthon vagytok. - fordultam felé.

-"Tok"? - húzta fel a szemöldökét egy kaján vigyorral.

-Na jó, neked örülök a legjobban. - forgattam a szemem egy kuncogás kíséretében, mire Dabi is elnevette magát.

Fejével közelebb dőlt, így azonnal ki tudtam találni, hogy mire is készül, ezért gondoltam egyet és kezemet szája elé helyeztem. Nagyokat pislogva nézett rám, mire gúnyosan ráöltöttem nyelvemet.

-Ó, igen? - dörmögte tenyerembe, majd észbe se kaptam, de már felettem tornyosult. - Netán vegyem kihívásnak? - vigyorgott.

Kezeimet fejem mellett fogta le, de most óvatosabb volt, nem volt vad. Feje elég közel volt az enyémhez, így egy mosollyal közelebb hajoltam, majd én kértem meg az engedélyt. Meg is adta, de azonnal át is vette az irányítást. Forró nyelve táncba hívta enyémet, így egy lágy csókba fogva. Csuklómról kezemre vezette kezeit, majd ujjainkat összekulcsolta. Térdét benyomta két combom közé, mire a távozni kívánt hangot benttartva, sóhajtottam egyet.

-Ne folytsd vissza. - mondta Dabi ajkaimra, amitől jobban elpirultam.

Mindjárt egyik kezét oldalamon végig vezette, majd fenekemnél megállva belemarkolt, így már rendesen nyögtem egyet. Dabi csak egy sunyi mosollyal nézett rám, mire csak szemet forgatva, megcseréltem az állást. Dabi nagyot is nézett ezen, én meg fölé másztam. Csak egy huncut mosolyt húztam ajkaimra, majd pólóját megfogva, levettem róla, végül az a földön landolt. Dabi mostmár egy perverz vigyorral, támaszkodott meg könyökén és ajkaimra tapadt. Máris megadtam neki az engedélyt, mire egyik kezét arcomra tette, végül úgy húzott magához közelebb. Egy idő után Dabi visszacserélte az állást, így újra ő volt fölöttem. Idővel sorra kerültek le rólunk a ruhák, míg végül már csak Dabi volt egy szál fehérneműben, majd már vette volna le, mikoris......

~~~~~

-HAAAAAAAAAA?! - ültem fel hirtelen az ágyon. Éreztem, hogy fejem forróbb, mint a tányérom mikrózás után és, hogy a szívem is hevesen kezdett verni. - Mi a franc volt ez az álom?! - fogtam a fejem.

Ahogy egyre csak tovább gondoltam erre az álmomra, annál vörösebbnek éreztem az arcom. Miért álmodtam egyáltalán ilyet? Ennyire azért csak nem hiányzik... inkább aggódok értük... Csak sóhajtottam egyet, majd az órára néztem. Hajnali öt, csodás...

Álmosnak nem éreztem magam, így hát jött egy hülye ötletem. Gyorsan elszaladtam mosdóba, ott meg mostam az arcom és ilyenek, végül felvettem valami sport ruhát. Halkan felmentem az edző teremben, majd elkezdtem edzeni. Ha nem akarok úgy járni mint tegnap, akkor erősebbnek kell lennem. Meg kell mutatnom a nyanvadt A-soknak, hogy jobb vagyok náluk. És nem akarom, hogy Shigaraki csalódjon bennem. Tettem be zenét a fülesbe, mert ugye zenével minden könnyebben megy. Vagyis hát én szerintem.

Bemelegítésnek csináltam pár kar-, boka- és ilyesmi felé körzéseket, utána jöhetett pár nyújtás. A bemelegítést hamarosan befejeztem, ezért jöhetett a rendes edzés. Na lássuk mi lenne hozzám reális... pár felülés, pár fekvőtámasz és mondjuk fél perc planket talán kibírok. Ezek után a bordásfalakra néztem, így eszembe jutott még pár feladat. Hogy elkerüljem azt, hogy kidörzsölje a kezemet a fal, bekötöttem. Felmásztam, végül csináltam néhány térdfelhúzást, váltva és egyszerre is. Később még átvettem azokat is amiket különórán vettünk. Persze egyedül kicsit nehéz volt gyakorolni, de így is ment.