Ez Nem Egy Álom!

12

Reggel bökdösödésemre kelltem. Lassan kinyitottam a szememet, mire Togát láttam meg felettem. Kicsit jobban magamhoz tértem, majd már csak arra lettem figyelmes, hogy jobban bele kezd.

-Dorka, kellj már fel! - pofozgatott.

-Toga fejezd már be... - nyöszörögtem. - Egyáltalán mennyi az idő?

-Fél hét.

-Fél hét, mi a fasz?! Toga én ilyenkor még szépeket álmodok... - fordultam oldalra, és a fejemre húztam a takarót.

-Na és azok a szép álmok köthetők egy bizonyos személyhez? - kérdezte egy sunyi vigyorral, közben lehúzta rólam a paplant. - Mondjuk ahhoz a személyhez akitől kaptad ezt a plüss cicus? - lobogtatta előttem.

-Hé, add vissza! - kaptam ki a kezéből. - Amúgy meg az álmaimnak semmi köze sincs Dabihoz, és amúgy meg mi a szarért ébresztettél fel? - feküdtem át a másik oldalamra, így háttal voltam Togának.

-Azért, hogy elmeséld mi volt a randin, durci királynő. - kuncogott.

-Mondtam már, ilyenkor még alszok... - morogtam, közben próbáltam visszaaludni.

-Hát mostmár kénytelen vagy elmondani, mivel már fent vagy. - kuncogott. - Szóval ne durcizz.

-Toga, azért morgok, mivel felébresztettél, és ki nem állhatom, ha valaki felébreszt. - dünnyögtem bele a plüssbe.

-Akkor legalább csak annyit mondj, hogy összejöttetek-e, vagy sem. - rángatott a vállamnál fogva.

-Nem! - fordultam felé idegbetegen, majd a takaróért nyúlva, újra magamra terítettem.

Toga csöndben maradt, ezért kezdtem azt hinni, hogy lehet végre nyugtom, és esélyem, hogy visszaaludjak. De tévedtem.

-Hülye vagy?! Miért nem? - rángatott már megint.

-Azért mert... - gondolkoztam. - Mindegy, ez nehéz ügy... - hajtottam vissza a fejemet. - Csak kérlek hagyj egy fél órát legalább még pihenni, aztán ígérem az elsőtől az utolsó másodpercig elmesélek neked mindent.

-Oké... - sóhajtott.

Toga is visszadőlt, mire megfordultam és magamhoz öleltem, így nagy örömmel ő is engem. Csak fújtam egyet egy mosollyal, és lehunytam a szemem.

-Nincs harag? - kérdezte Toga.

-Nincs. - mosolyogtam halványan.

Sikerült még egy félórát pihennem, sőt abból lett még vagy egy óra is, mivel Togával visszaaludtunk. Ajtókopogás ébresztett fel minket, amire felkaptuk a fejünket.

-Kölyök, készülj! - hallottuk meg Shigaraki hangját. - Reggeli után indulunk.

-Mi...? Ja, oké... - mondtam, mintha azt se tudnám melyik világban lennék.

-Elaldutunk? - kérdezte Toga, közben szemét dörzsölgette.

-Jah. Visszaaludtunk. - támaszkodtam meg a könyökömön. - Na menjünk, kajáljunk... - ásítottam.

-Jó... - bólintott még félig álomban, aztán leindultunk hulla fáradtan.

-Ohayo... - dünnyögtük egyszerre, mikor leértünk.

-Ohayo! - köszöntek vissza.

-Jézusom, de fáradt vagyok... - ültem le kómásan a pulthoz.

-Ahhoz képest, hogy még vissza is aludtunk... - tette hozzá Toga, közben helyet foglalt mellettem.

-Akkor jöhet egy kávé, lányok? - kérdezte Kurogiri.

-Hogyne! - bólintottunk.

Kurogir már fordult is a kávéfőzőhöz, majd elkezdett nekünk kávét csinálni, mi meg addig próbáltunk nem bealudni. Mindjárt két bögre termett előttünk, így meg köszöntük Kurogirinek, majd beleittunk, a tejes italba. Hamarosan tett mindenki elé egy-egy mélytányért is, végül szedett bele tejbegrízt. Ennek kicsit megörültem, mivel elég rég ettem már, így nyúltam is a kakaóporért, hogy szórjak rá, de elvették előlem.