Ahogy a karjaiba aludtam el, keltem is fel. A kezei válam körül, teste sszorosan, de nem anyira az enyémbe kötödve. Kelemes érzés volt. Az esö már rég elállt de még olyan kora reggel volt h a levegönyomástol érezhetö volt az illata, s mellé az ázott lehulott faleveleké is. Szeptember van, nem új hír. De olyan kelemes. Pár perc ovatos tolakodás után sikreült kijutnom a fiu kezeiböl, mire ö szerencsére nem kellt fel. Hála isten segitett Bill felpakolni, szoval ma felmosáson és felsöprésen kívül nem lesz nagy dolgom a házon belül. Apu nem volt itthon, se keresztanyum Rachel. Olyan volt mintha Tommal együtt egyedül éltünk volna csak ebbe a nagy lakásban. Miután felsöpörtem, a másnaposom nem ébrett fel, gondoltam csinalok egy kis reggelit, hogy az jobban feljózanitya. Omlettet bacon-nel, jol hangzik nem? Vagy egy teljes angol reggeli? Ahh.. nem az már túl sok, nem arratni megy. Haha. Felvertem 4 tojast kicsi sóval, aztán mikor már a felét beleötöttem a serpenyöbe, kis zöld hagymát meg borsot is raktam rá. Persze hogy ez Tomé lesz, nem szeretnék dupplán fogat mosni.. hosszas 30 perc után kész lett a kettö reggelit, omlett baconnel és piritossal mellé plus egy-egy kavét is készitettem, pici tejjel és egy kocka cukorral. Biztos jo lesz.. és most várok. Tiszteletlenn lenne elkezdeni nélküle enni nem? VARJUNK CSAK . aaaa.... tul bele éltem magam ebbe a együtt egyedül lévö élös izébe... Mi van most velem?? Csak nekiáltam enni az ételemet, miközbe a másik kezemmel a pofim csapkodtam hogy keljek fel ebböl a kis bolönd álom világbol.. Mikor végeztem pont akkor toppant ki a raszta a szobámbol.
- Jo reggelt félöske~- incselkedtem.
-Fogd be.. - suttogta még másnapos hangján- ... azt nekem készitetted??- mikor meglátta az ételt felcsillant a szeme, komolyan, mint aki évekig nem evett volna.
-ja.. de ha nem kéred, odaadom a szomszéd kutyá- be se tudtam fejezni mikor Tom csak hirtelen az asztalhoz rohant és elkezde falni az ételt. Tarkón csaptam.
-Hé!! Azért egy kis tiszteletett nem mutatnál ki? Sokat dolgoztam rajta, te....- mondtam már a végen kicsit fenyegetöbb hangon.
-phJo-- *khm* mondta teli szájjal és gorsan nyelte is le a falatott- *khm* bocsatat.. JOO! - és evett tovább. Milyen gyererkes...... mosogattam tovább és aztán csak leültem az asztaltól nem messze lévö kanapéra a tévét lapozgatni. Semmi jo nem volt, mikor Tom egyszer csak felált és mellém huppant.
-Amugyy... tudtad hogy 2 hét mulva az öszi szünetbe túrnéra magyünk?- mondata egyik szemöldökét felhuzva.
-nem....? De oké.. nem tudom mit mondjak.. sok sikert?- mondtam és fordultam vissza a TV felé. A fiu láthatoan nem ezt a választ várta el.
-Na ne.. ennyi?? Semmi 'jaj Tommie veled akkarok menni' vagy 'jaj Tom szerelmem, kedvenc bandatagom, vigyél maggadal'?- mondta gunyoloan de egybe felháborodva.
-Hát ha ugy kezdted volna a mondtatod?... amugy is mit csinálnék ott? Alig tudok zongorazni, amit gyerekként csinaltam utoljára----- nem birtam befejezni mondanivalom, ennek bakker most is közbe kellet szolnia...
-HAHAHHA, te zongorázni?? Egy rock bandának? Aha én meg Amadeus Mozart mellet nyomom az elektromos gitart.. nem csak hát ott lennél elsö sörba, velünk utaznál, hotelböl hotelba, buszról buszrra, stb!-
-m..még átgondolom..- ez egy nagyon jo esély lenne hogy közelebb kerüljek hozzá... de mi van ha nem ugy érez irántam? Csak 'közeli' barát. Jo lenne elmenni..
-ne már hogy enyire nem izgatt- huzta ki magát combjára csapva. -ez TOKIO HOTEL bakker... -szipogott sirást megjátszva. De manipulativ...
-jo oké még megbeszélem apummal... nem is mondtad hova mentek?-
-ja csak itt amerikaba, innen Californiabol Arizona, Texas, Montana, Washington meg Oregon. Körülbelül egy kör itt a nyugat Amerikában. -
EZ BAROMIJOL HANGZIKKKK!!! Egy tökre jo eséj lenne neki elmonda.. már megint ezen a fiun jár az eszem azután hogy..... de csak balesett volt, biztos tényleg csak barátként nézhetne rám.. nem kéne túl elsürgetnem a dolgokatt.. még az se tudom mi a kedven itala vagy stb....
