Enemy Love - Ellenséges Szerelem

16.Rész

- Igen! Én... szóval... - veszek egy nagy levegőt. - Megismertem valakit!

- Hogy mondod? - kérdezi meghökkenten.

- Én megismertem valaki itt az egyetemen, és... szeretném ha megismernétek egymást! - sziszegem a végét összehúzott szemekkel. Nem mondhatom el neki hogy mi történt velem. Azonnal kiiratna az egyetemről, és elköltöznék valahová, azt pedig nem akarom.

- Oké... hát, ezzel rendesen megleptél.

- Sajnálom.

- Nem, nem semmi baj! Te már egy érett nő vagy, és én nem számítottam erre, pedig ez egy természetes dolog, és...

- Apa nyugi már! Mi.. mi még... légyszi ne keljen kimondanom! Annyirra kellemetlen!

- Jajj kincsem ne haragudj! Tudom hogy nem... én tudom hogy nem! Bocsi!

- Figyelj, beszélek vele, és majd hívni foglak!

- Igen,de azért még mesélhetnél...

- Késő van, és reggel korán ébredem. Jó éjt apa! Szeretlek!

- Jól van, nem zavarlak tovább majd beszélünk! - sóhajt, és tudja mennyire kellemtelen nekem az ilyen téma, ezért be éri ennyivel is. - Szeretlek Bogyó! - feleli, majd leteszem a telefont.

Nagyot sóhajtva dőlök be az ágyamba, majd elalszom.

🌞🌞🌞Másnap reggel🌞🌞🌞

- Abby gyerünk már, nem akarok miattad késni! - dobom meg az alvó lányt.

- Te már kész vagy? - emeli fel fejét nyöszörögve, majd ezzel a lendülettel vissza is teszi párnájára.

- Igen, kész vagyok! Úgy hogy ha nem szeretnéd hogy ki rángassalak onnan akkor fel állsz. ‐ válaszolom szúrós tekintettel.

- Értve főnök! - fordul le az ágyból, egyenesen a földre.

- De tudod mit? Elmegyek a kávézóba, és hozok neked egy erős kavét! - nevetek fel majd el is megyek. Vajon meddig képes fent maradni? Állandó úgy kell összeszednem őt.

Ahogy belépek a kávézóba a tekintetem meg akad valamin, vagyis valakiken. Ez Zach, és Hailey? Ez komoly? Úgy tudtam ők nincsenek beszélő viszonyba egymással, most még is valami nagyon komoly dologról beszélhetnek. A kávézó legeldugotabb részén fogalalnak helyet. Hajt a kíváncsiság hogy megtudjam, de az idő még jobban sietett.

Lehet hogy tényleg ők lennének azok akik szórakoznak velem? Követtek volna minket mindenhova, és próbálnak megszivatni? Nem tudom. Viszont a buszos dolog óta nem kaptam sem hívást, sem pedig üzeneteket, amitől kicsit megkönnyebültem, de még mindig nem bírom kiverni a fejemből a történteket. Az az alak képes lett volna megölni is. De miért menne Zach és Hailey ilyen messzire, ha ők is voltak? Ezernyi gondoltad cikázik a fejemben, de muszály tisztán gondolkodom.
Ezen pörgök míg vissza nem érek a szobámba, ahol Abby már készen vár rám.

Elmegyünk az első órára, majd figyelmesen hallgatom a tanár szavait, de az agyamban ezernyi dolog lejátszódik, a múltban történtek pedig felszínre törnek bennem. Ahogy vérző háttal kúszok be a szobámba, majd magamra zárom az ajtómat, és az ágy alá bújok. Ahogy Ronald egyre hangosabban próbálja rám törni a szoba ajtót, és amikor..

- Jól van! Végre az óráknak! Jövőhéten találkozunk, kellemes hétvégét mindenkinek! - szólal meg a tanár, én pedig hirtelen megugrom az asztal alatt. Össze szedem a cuccaim, az utam pedig azonnal a mosdóba vezet. Megnyitom a csapot majd a tenyermbe engedett hideg vízzel arcon locsolom magam többször is majd a nyakamat is. Ne aggódj, nem lesz semmi baj! Soha többé nem fordulhat ilyesmi elő veled. Ő a rácsok mögött ül! Biztonságban vagy! Biztonságban...