Az új ország (Season five)

A rémálom 

                                            Jack szemszöge ( valahol egy jővőbeli korházban):

- Hahó valaki? Héj! Hol a fenébe vagyok????- Feküdtem egy ágyon mellettem sehol senki se egy orvos, se egy ápoló vagy ápolónő az hogy az ágy lebeg már meg szoktam hisz jártam már egy jővőbeli vagy másfajta kortemben vagy korházban ez nem zavart de az hogy sehol senki az már igen, felültem infuzió sehol vagyis én nem láttam negativum a lábam még minding gipszben volt és még mindig kurvára fájt a mamkomat kezdtem el keresni erre egy robot kéz oda adta ezt is meg szoktam, de ez akkor a legrosszabb mikor itt vagy súlyos betegen és csak egy kibaszot robot tud rád vigázni mert az anyukád meg az apukád nem tud bejöni egy, mert apunak sok a dolga a hülye kis szaros versenyek miatt kettő, mert olyan súlyos hogy te el vagy különitve a többiektől annyira hogy ők sem láthatnak csak az ablakon keresztül igen most is itt vagyok de lővesem sincs mért pár hete kimondták hogy gyógyult vagyok és én utálom ezt a bőrtönt mert ez a hely az kiskorúaknak lehet hogy gyógyitani szeretnének de ne egy kurva bőrtönbe teggyék én mindig is utáltam ezt a helyet és féltem is tőle mind a mai napig rémálmok gyötörnek ettől a helytől.

- Ohh MR Jackson Alfie Norris... Nagy nehezen a chipje lejárata ellött de meglett...- Ült le melém egy szép barna hajú, barna szemű, félvér és telt karcsú nő és rám mosolygot orvosnak tűnt így hát nyugott maradtam a mankommal elbotorkáltam a falhoz oda támaszodtam tudtam mi jön leszidás hol az ikertesom az anyám meg az apám nagyon el szeretem volna kerülni ezt a szart de nem tudtam mert itt legalább ezer ha nem több klon szaladgál belőlem vagyis belőlünk tudtam jobb ha nyugton maradok és befogom a pofámat és tűrőm ezt az egészet.- Hol a maga családja? Megint, tán eltűntek? MJKT kell hozzájuk?

- Nem, nem kell ketten meghaltak apunak verseny hétvégéje van nincs itt.- Botorkáltam vissza leültem mellé mikor a gipszemhez ért fájdalmasan fel sziszentem egyet és könnyes arccal a szemeibe néztem aztán letöröltem.

- Értem... Hány éves maga? Igen ez fájni fog a nyakánál kiveszem egy szúrival a régit és itt marad egy napot.

- Tizenhat... AUCH!!!!!!!!- Kiáltottam fel fájdalmasan szinte sikítottam bele markoltam a takaroba mikor megtette mikor kivette szó szerint szabad voltam nem a kibaszot gépek meg mások itt speciel egy király mondja meg mi a fenét tegyek, most a magam úra vagyok még a testemnek is ha most igen verekedni szeretnèk és nem Ferdedik király mondja meg hogy ezt tegyem meg tehetem vagy most egy szép virágos mezőről szeretnék álmodni ahol itt van Harvey is megtehetem senki nem szól rám most nincs Chip és nincs ki mosva az agyam ezt nem éreztem hat éves koromtól.

- Ügyes vagy ember létedre mindegyik klón belőed jött létre.- Egy újabb szúrit ereztem a nyakamba mire egy képernyő jött elő én behunytam a szemeimet az nem izgatott hogy a doki nő kiment de azt ne lassam amit ott mutanak nem engedem hogy ki mossák az agyamat ember vagyok és kész a hangokat sem hallottam kerestem a hátizsákomban egy fülldugott és bedugtam a füllemet ezt tènyleg nem engedtem élni akartam a múltban boldogan ez a foss meg ne hogy végkép békén hagyon talátam még egyet a mankoból és a képernyőhöz vágtam űvöltve a chipet is kiszedtem magamból aztán két tenyér hátúlról ráncigálni kezdet át ráncigáltak egy másik szóbába a gipszemet izomból ahogy a ruháimat leránicgálták rólam én itt Harvey mellett lihegve felriadtam mert elaludtam az egyik kedvenc Sci-Fije felett remegtem álomban és belé markolásztam és zokogtam.

- Jack, Jack mi a baj ki bántot?- Harvey simogatot előre hátra főleg a kis hajamat de a rémült zokogást nem bírtam abbahagyni remegtem, mint a nyárfalevél.- Gondolom sok volt neked a Schindler listája azt néztük te meg egyeszerűen bealudtál neked mondták hátha innen jobban megérted az egészet. Tsss semmi gond vége le állítottam úgy látszik az ilyenek nem neked valók megrèmülsz tőlük.