Mindent Érted. - S.S. második része.

28.Fejezet.

- Ezzel az emberrel fogtok dolgozni? - Fordultam felè már az autòban tartva hazafelè.
- Dehogy fogunk. - Legyintett. - Darius csak azèrt mondta, hogy mèg beszèlünk ròla, hogy ne utasìtsa el bunkòn.
- Honnan ismered Cassyt? - Folytattam a kèrdezősködèst a tájat nèzve.
- Talán fèltèkeny vagy? - Kèrdezett vissza ès az oldal tükörből láttam ahogyan elvigyorodik.
- Nem. Mèrt, kellene? - Kèrdeztem vissza mèg mindig reakciòit figyeltem.
- Hát nem is tudooom.. - Húzta agyamat.
- Kezdjük azzal, hogy ezt el is hinnèm, ha nem láttam volna az előző grimaszt arcodon. - Fordultam felè. - Ès folytasuk azzal, hogy nincs mitől fèlnem vele kapcsolatban.
- Áhá! - Kiáltott fel. - Tudtam èn, hogy modtál vagy csináltál valamit vele - Nevetett fel.
- Nem tudom miről beszèlsz. - Fordìtottam kifelè tekintetemet semleges hangon válaszolva. Èreztem meleg tenyerèt combomon.
- Nincs mitől fèlned. Ez a kènyeztetès csak neked jár. - Cirògatta combom fel alá. - De azèrt tetszik hogy fèltèkeny vagy. Azt jeleni èrzel valamit irántam. - Vigyorodott el szèlesen.

Nem válaszoltam rá semmit, legbelül èn is nagyon jòl tudtam,hogy ez ìgy van. Nem tudtam mikor ès hogyan, de èrzèseim èbredtek Christan iránt. Pont ezt ecseteltem nem is olyan règ Dylanek. Hogy talán igaz, igaz hogy újra belè fogok szeretni mindenek ellenère. Ès azt hiszem ez be is következett. Èszrevètlenül lopakodott belèm ez az èrzès mint egy èjjeli betörő. Viszont szerettem volna, ha ez mèg az èn titkom maradna egy ideig. Annak ellenère, hogy házasok vagyunk, ès hogy miken mentünk keresztül. Lassan kezdtek vissza tèrni az emlèkeim. Ès mindenek előtt szeretnèk ránk emlèkezni.

A törtèntekről még mindig nem esett szó köztünk, ami szerintem annak köszönhető, hogy nem tért vissza még minden emlékeim. Viszont tudtam, hogy ha eljön az ideje egy egész hosszú beszélgetésnek nézünk elébe. Próbáltam ezeket a gondolatokat kizárni fejemből, úgy ahogy az elmúlt napokban is tettem. Nem akartam görcsösen kapaszkodni ebbe, szerettem volna inkább a mostani helyzetnek és a pillanatoknak élni, mint sem most ezzel foglalkozni.

- Bánt valami? - Ölelt meg hátulról Christan, ahogy az ablakból nézve a sötét tájat elmélkedtem. - Remélem tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. - Csókolta meg vállamat.

- Nincs semmi baj. - Fordultam vele szembe.- Csak azon gondolkodtam mi lesz, ha vissza tér minden emlékem.

- Akkor majd rájössz micsoda álom pasid is van. - Vigyorgott rám öntelten mire megforgattam szemeim. - Hej..- Nyúlt állam alá felszegve fejem, hogy szemeibe nézzek. - Tudnod kell, hogy akár mi is lesz én is melletted állok és a többiek is. Ha úgy érzed eljött az ideje majd elmondasz mindent. - Simította meg arcom. - Addig pedig próbálj meg megnyugodni. Tudom, hogy könnyű ezt mondanom, de én is hasonló cipőben járok mint te, viszont most az a fontos, hogy itt vagy. Velem.

- Ezt hogy érted? - Billentettem oldalra fejemet értetlenül a ,,hasonló cipőben járunk" dologgal kapcsolatban.

- Csssshh. - Csitított. - Ha majd eljön az ideje mindent meg fogunk majd beszélni ezzel kapcsolatban. - Mély levegőt vettem majd aprót bólintottam, igaza volt kár volt ezen idegeskednem holott faktikusan azt sem tudtam mire kellene idegesnek lennem. - Csinálok neked egy habfürdőt. - Puszilta meg arcom majd a fürdőbe vette az irányt.

Mosolyogva néztem ahogy eltűnik az ajtó mögött. Furcsa volt egy kicsit, hisz emlékek nélkül is tisztán láttam milyen gondoskodó velem Christan a kemény külső mögött. Olyan volt mint egy dió,vettem fontolóra. Kívűl kemény és érdes, belül viszont puha és édes.

- Kész van a fürdőd. - Támaszkodott mosolyogva az ajtófélfának magaelőtt összefont karokkal.

- Köszönöm. - Mosolyogtam rá mikor elhaladtam mellette. Nyúltam a kilincsért, de az ajtót nem tudtam becsukni. Értetlenül néztem le Christan lábára, amit a küszöbre tett.

- Nem ennyi az egész. - Vonta fel a szemöldökét. - Tényleg csak egy fürdőt néztél ki belőlem? - Lökte be az ajtót majd megállt előttem. - Engesd, hogy kényeztessem a feleségem nyalta meg alsó ajkát. Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak annyira meglepett. Halk sikítás hagyta el számat ahogy combjaim alá nyúlt a semmiből, majd felkapott ölébe mintha csak egy zacskó Chips lettem volna és számára ez meg sem kottyant volna.

Felültetett a mosdóra majd kissé szét nyitotta lábaim, hogy még jobban közéjük férkőzzön.

- Christan.. mit csinálsz? - Emeltem rá tekintetem, de ő egy szót sem szólt csak le nézett lábaimra. Lágyan végig simított combjaimon majd megfogta a ruhám szegélyét. Láttam, ahogy ajkába harap mikor egyre feljebb gyűrte ruhám, majd át húzta fejem felett levéve azt rólam. Éreztem hogy lángol az arcom, ahogy egyszál fehérneműben ültem előtte ő pedig szemérmetlenül mérte végig testem minden porcikáját bele markolva combomba.

- Kibaszott dögös vagy. - Mordult fel.