Mindent Érted. - S.S. második része.

20.Fejezet.

- Elnèzèst, nem tudtam, hogy itt vagy. - Köszörültem meg torkomat, pròbálva elterelni a fejemben halmozòdò perverz gondolatokat.
- S..Semmi baj. - Dadogta zavartan majd fèlènken beszìvta alsò ajkát miközben szemèt pròbálta máshová fòkuszálni. Mintha olajat öntene a tűzre. Zavara szinte úgy hatott rám. Hiába az emlèkezet vesztès, ugyan azt tudtam belőle kihozni amit az elejèn is. Mikor mèg kis báránynak tűnt mellettem ès belőlem is ugyan azt az izgalmat váltotta ki. Mikor mèg annyira ártatlan volt a szememben, hogy már csak attòl be tudott lobbantani, hogy átsuhant az agyamon, hogyan is nyögnè a nevemet. Mintha könyörgött volna azèrt,hogy bele húzzam a rosszba.
Ajkamat beharaptam ès nem tudtam megállìtani magam, a mozdulataim, a gondolataim. Hosszú lèptekkel sètáltam felè figyelve ártatlan reakciòját, ahogy szinte tudatlanul lèpett hátra ès háta a könyves szekrènyhez prèselődött.
- Mèrt nehezìted meg ennyire? - Simìtottam meg hüvelykujjammal alsò ajkát mikor lepillantottam rá.
- È..èn nem csináltam semmit. - Dadogta ismèt ahogy nagy bambi szemeit bele furta az enyèimbe.
- Ha most nem lenne ez az egèsz..- Szìvtam be èlesen a levegőt megtámasztva másik kezem feje mellett a polcon. Ajkát megint fèlènken beharapta ami nekem megadta a vègitèletet. Nem törődve a következmènyekkel hevesen nyomtam ajkam az övèi ellen. Kibaszottul hiányzott már. Rèszben meglepett, ami ez után kövezkezett, rèszben pedig nagyon jòl tudtam, hogy nincs mit meglepődni. A várva várt pofon helyett viszont vissza csòkolt, amitől elègedetten mordultam fel. Aprò kezeit nyakam körè fonta èn pedig felemeltem őt derekamra ès úgy paszìroztam fedetlen felsőtestem ès a könyves polcok közè.

Legbelül tudtan,hogy le kell állìtanom magam ès be kell èrnem egyenlőre ennyivel, de szinte telhetetlenül faltam ajkát. Apròt nyögött csòkunkba, ahogy ágyèkom hozzá nyomòdott. Szinte megbolondultam tőle, kezeimmel a feje mellett lèvő polcba markoltam, hogy valahogy le vezessem a feszültsèget. Csòkunkat megszakìtotta a hatalmas reccsenès, ahogy kezem alatt letört a polc. Tracy iljedten ugrott le, ès mindketten a lepotyogò könyvekre nèztünk, majd lassan egymásra. Zavartan vakartam meg tarkòmat, ahogy kikerekedett szemekkel nèzett rám, de egyszerűen muszáj volt megállìtanom magam ezt a vágyat úgy látszik a polc már nem tudta megtartani. Pár másodperc után pedig hangos nevetèsben törtünk ki. Imádtam a nevetèsèt ès szìvem hatalmasat dobbant. Nem csak azèrt mert újra elfogadott, hanem mert ennyi idő után megint nevetni látom.

- Bocsánat. - Nevettem egy utolsót mèg össze szedtem a potyogott könyveket. Tracy mellèm állt, hogy megpròbálja vidsza illeszteni a letört polcot, hátha meg tudja valahogy mèg javìtani.
- Semmi baj. - Mondta szeliden èn pedig felemetem rá tekintetem. Nem volt szándèkos de szemeim akarva akaratlanul is fedetlen combraira vándoroltak. Akkorát nyeltem,hogy szinte a torkom is bele fájdult. Kezem òvatossan vezettem bársonyos bőrère, amitől hallani vèltem, hogy elakad a lèlekzete. Azonnal le pillantott rám èn pedig szemeibe. Kezem lassan vezettem felfelè figyelve reakciòját, hogy tudjam szabad-e. Szaporábban vette a levegőt,de nem állìtott meg. Viszont, ha ő nem akkor nekem kell kontrolálnom magam. Aprò csòkot hintettem belső combjára, majd kiegyenesedtem szemèbe nèzve.

- Legközelebb. - nyaltam meg alsò ajkam vágytòl megtelt szemeibe nèzve. Vissza pakoltam a könyveket a polcra majd nagy levegőt vettem ès vissza sètáltam a fürdőszobába. Tekintete mèg akkor is követett, mikor becsuktam magam mögött az ajtòt. Mèlyen kifújtam a tüdőmben tartott levegőt miközben az ajtònak döntöttem hátam. - Muszáj vissza fognod magadat. - Adtam magamnak aprò pofont, hogy èszhez tèrjek majd tekintetem levándorolt ágaskodò farkamra. - Hát ez csodálatos. - Sòhajtva egyet dobtam le a törülközőt majd ismèt a tus alá lèptem. Engedtem, hogy a vìz ismèt lehűtse felhevült testem. Nem tudtam szabadulni a gondolataimtòl, a csòkjátòl, az èrintèsètől. Muszáj volt kezemet büszkesègem körè szorìtanom majd könnyìteni magamon, mert egyszerűen nem tudom kibìrni a közelsègèt. De mèg mindig nem szerettem volna önzőn ès mohòn viselkedni. Akkor sem ha ő ugyan azzal a vággyal èg az irányomba. Mèg nem.

- Szòval el tudnád magyarázni, hogy mi törtènt? - Hallottam meg Dylan tompa hangját az ajtòn átszűrődni. Kezem megállt a kilincsen, de nem nyomtam le. Csúnya dolog hallgatòzni, de kìváncsiságom túl nőtte a szègyenèrzetet.
- Megcsòkolt. - Hallottam meg kedvesem lágy hangját.
- Ekkorát behúztál neki? - nevetett fel Dylan mire megforgattam szemeim. Haha kurva vicces vagy Dylan.
- Pont ezt nem èrtem. Hagytam neki. - szinte láttam magam előtt az arcukat, ismertem már őket elèggè. - Tudom,hogy házasok vagyunk, ès ez teljesen termèszetes kellene, hogy legyen, de mivel nem emlékszem rá ezèrt mèg szokatlan. Egyszerűen nem birok ellenálni neki. Vágyom rá, ès ezek után csak mèg jobban fellobbantott. - Szám szèlèt beharaptam, ahogy igazolta megèrzèsem.
- Ti nagyon szenvedèlyes pár vagytok, ès abszolútt nem lep meg, hogy mèg ìgy is brutál kèmia van köztetek. - Válaszolt Dylan.
- Rèszben igen, de azt hiszem.... - azt hiszem mi?! A rohadt kèzi fúrò hangos zajátòl nem hallottam az ìgy is halk hangját ès ettől szinte szèt baszott az ideg. Türelmetlenül nyitottam ki az ajtòt, úgy tève, mintha nem hallottam volna semmit. Hát ezaz. Nem is hallottam.