Mindent Érted. - S.S. második része.

17. Fejezet.

       - Azt ne mond, hogy te lennèl a ,,fő gòrè" - Nevettem el magam kìnomban ès szinte mèg meg is könnyebbültem, hogy csak ennyi. Egy kis tollas seggű aki azt hiszi, hogy ha össze áll pár pitiáner bűnözővel akkor majd meghòdìtja a világot. Egyszerűen nem volt más csak röhejes.
       - Èn volnèk. - Húzta ki magát büszkèn vigyorogva, mintha szavaim elismerőek lettek volna mint sem cinikusak.
       - Ennyire nem bìrtad elviselni a veresèget? - Húztam arrogáns mosolyra számat. Válasz gyanánt pedig behúzott egyet. Szinte mèg az ütèsètől is nevetnem kellett. Lenyaltam a fèmes ìzű vèrt szám sarkábòl majd újra szembe nèztem vele.
       - Tudod nagyon sokat vártam erre a pillanatra. - Tette hátra kezeit le fel sètálva. - De èn mindig megszerzem amit akarok. - Állt meg előttem, majd közelebb hajolt arcomhoz. - Na ès Tracy. - Szìvem kihagyott egy ütemet neve hallatán ès èreztem, hogy polzusom magasabb lett. - A bőre.. olyan puha..- Harapta be alsò ajkát tovább hergelve engem.
       - Ha megtudom vagy meglátom, hogy hozzá èrtèl teszek ròla, hogy kìnok közt dögölj meg. - Köptem arcába a szavakat mèrgesen. Fel nevetett majd meg támaszkodott szèkem kèt karfáján, úgy hajolt közelebb.
       - Ő már az enyèm. - Súgta oda fölènyesen. Abban a pillanatban hátra húztam fejem majd amilyen erővel csak tudtam lefejeltem őt. Orrát szorongatva hőkölt hátra pár lèpèst. - A kurva anyádat. - Mondta feldúltan ahogy az orrábbòl kifolyt vèrt nèzte kezèn - Csináljátok ki! - Kiáltotta. Kèt nagy darab fickò lèpett elő a szoba sarkábòl majd felváltva használtak box zsák kènt. - Addig üssètek mèg fel nem adja!

   A huszadik ütès után már nem számoltam őket. Szinte már a szèken sem tudtam ülni mikor Mateo újra elèm állt.
       - Had haljam. - Emelte fel fejem erőszakosan állam alá nyúlva.
       - Baszòdj meg. - Köptem arcába számbòl a vèrt. Szemeit szorossan össze zárta ahogy elöntötte a mèreg.
       - Hozzátok ide a lányt! - Szòlt ismèt a kèt hegyomláshoz. Testem lüktetett a fájdalomtòl, zúzòdások sokaságát èreztem magamon, de nem tudott èrdekelni. Csak az csengett a fülemben, hogy pár pillanat ès láthatom őt. Hònapok után újra láthatom őt. Èveknek teltek azok a percek amik kìnzò lassúsággal teltek. Az ajtò nyitòdására felkaptam fejemet ès amennyire csak tudtam elfordìtottam fejemet az irányába. Szìvem egyre csak zakatolt, ahogy hallottam a közeledő lèpèseket.

   Ès akkor meg pillantottam őt. Hatalmas kő esett le a szìvemről. Egy nagy sòhaj hagyta el a számat, mikor vègre megpillantottam őt. Vègig nèztem törèkeny testèn itt ott zúzòdásokat láttam rajta. Kezei előre voltak kötözve, szája pedig leragasztva. Haja kòcossan omlott vállára, de mèg ìgy is gyönyörűnek láttam. Arca megviselt volt, szemei vörösek ès úgy haladt a kèt alak előtt mint egy rab. Szìvem hasadt meg, hogy ezt tettèk vele.

       - Tracy! - Fordultam azonnal hozzá. - Itt vagyok Tracy. - Szöktek könnyek a szemembe ès izgatottan vártam, hogy rám pillantson ès lássam megcsillanni szemèben a remènyt. De ez nem törtènt meg. Èrtetlenül ès szomorúan nèztem vègig ahogy csendben rám sem pillantva sètált el mellettem. - Királynőm...- Szòltam halkan nèzve távolodò alakját amint Mateo mellè állìtották.
       - Hát nem gyönyörű?! - Nevetett fel Mateo elkapva Tracy állát majd egy hatalmas csòkot nyomott arcára. Tracy rezzenèstelen arccal meredt maga elè. Nem azèrt èreztem szenvedèst amièrt megvertek, hanem azèrt mert ìgy látom őt.
       - Vedd le ròla azt a mocskos kezedet! - Kiáltottam rá dühtől robbanva.
       - Köszönj neki angyalom. - Tèpte le szájáròl a ragasztòt, mire halkan fel szisszent. - Ne iiiis! - Csapta össze kezeit Mateo. - Inkább.. - Fordult Tracyhez kezeit arcára tève, majd szemeibe nèzett. - Inkább azt mond meg kedvesem. - Simìtotta meg arcát. - Ki az ott? - Mutatott felèm.

   Össze ráncolt homlokkal nèztem Mateo önelègült pofájába, sehogy sem èrtettem, hogy miről beszèl ès mèg csak el sem tudtam kèpzelni, mit művelhetett vele. Tracyre vezettem a tekintetem, aki most rám emelte szemeit. Szemei már nem csillogtak, üresek voltak ès üvegessek. Teljesen megfakúlt ès elszált belőle az èlet minden cseppje. Szemei szomorúságtòl tükröződött ès èn bármit meg adtam volna azèrt, hogy úgy nèzzen rám, ahogyan előtte. De nem lehettem önző, hisz nem tudhattam min ment keresztül, ès mindezek mellett az èn nyomorúságom, elmúlt hònapjaim eltörpültek. Pár pillanat után szòlásra nyitotta ajkát ès èn epekedve vártam, hogy meghaljam èdes hangját.
       - Nem tudom. - Mondta ki egyszerűen, szavai pedig megdöbbentettek.
       - Nem ismered? - Nèzett rá Mateo majd gúnyos mosolyal rám.
       - Nem. - Mondta ki szemembe nèzve a pusztìtò szòt.