Mindent Érted. - S.S. második része.

3.Fejezet

   Igazából nagyon sokat gondolkodtam már az elmúlt napokban is azon amit a vacsoránál beszéltünk. Teljes mértékben megbízok Tracyben, viszont a mostani ellenségeinket totális homály fedi. Nem tudjuk kik azok, mintha nem is léteznének. Ebből a szempontból pedig kockázatos lenne. El sem tudnám képzelni mi lenne velem, ha Tracyvel történne valami. Sosem bocsájtanám meg magamnak, számomra ő a mindenséget jelenti.

       - Jó reggelt! - Ölelt meg hátulról a nyakamba puszilva.

       - Jó reggelt szépségem! - Mosolyogtam rá szélesen ahogy látószögembe került. Letettem a kávés csészém majd az ölembe húztam. - Olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem fel kelteni, viszoont főztem neked kávét. - Haraptam be mosolyogva ajkam majd elé húztam a bögre frissítő folyadékot.

       - Pontosan ezért szeretlek. - Nyomott lágy csókot számra majd kezei közé véve a csészét bele kortyolt italába.

       - És átgondoltam a dolgokat is. Azzal  kapcsolatban amit tegnap kérdeztél vacsoránál. - préseltem össze ajkaimat.
       - Mire jutottál? - fordult felém átkarolva nyakamat.
       - Egy feltételel jöhetsz el velünk. - mutattam fel mutató ujjam.
       - Mi lenne az? - vigyorodott el.
       - Mindig. Ismétlem mindig. - néztem komoly tekintettel kíváncsi szemeibe. - Mellettem kell lenned. Nem mész sehová csak oda ahol én is. Megértetted?
       - Imádom mikor ilyen szigorú vagy olyan szexi. - harapta be ajkait. - Igen megértettem.
       - Helyes. - csókoltam meg. - Holnap este indulunk addig gyakorolj kicsit Dylanel.
       - Rendben, később találkozunk. - nyomott gyors puszit arcomra miután megitta az utolsó csepp kávéját is.

Követve példáját kiürítettem csészém tartalmát majd tárcsáztam Dariust.
       - Velünk jön. - Jelentettem ki ahogy felvette a telefont.
       - Biztos vagy benne fiam? - hallottam meg kétségektől túlcsorduló hangját a vonal másik felén.
       - Nem, de muszáj. - maszíroztam meg halántékom.
       - Neked kell felelőséget vállalnod azért, ha történne vele ott valami. - Telefonon keresztül is átjött szigorú hangvétele.
       - Mért is beszélünk rögtön a legrosszabbról? - ráncoltam össze homlokomat elnyomva az idegeséget a hangomban. - Mindegy, nem érdekes én így döntöttem és teljesen megbízom a döntéseimben. - Zártam le a témát egyúttal fel bontva a telefonhívást. Hatalmas sóhaj szakadt fel belőlem ahogy az ajtónak támaszkodva figyeltem a Királynőm. Egy kézzel is elbírt Dylanel kétség sem fért hozzá. Ezzel nyugtattam magam, mert igazából nagyon is bizonytalan voltam, ami nem rám vallott. Mindig felmértem a kockázatokat és minden alkalommal megfontoltan döntöttem. Most pedig az agyam szerint nem kellene magammal vinnem a szívem pedig azt mondja boldoggá kell tennem. És ha ő ettől lenne boldog akkor ezt kell tennem.

   Elintézem még pár papírt, majd átugrottam egy kicsit Davehez, úgyis útba esett és az ő véleményére mindig is odafigyeltem. Fel kanyarodtam a felhajtóra, ahonnan pár pillanatig még néztem az előttem lévő házat. Megforgattam a szemeim, leállítottam az autóm majd az ajtó felé vettem az irányt. Mindig körültekintő véleményt alkotott mindenről, előre tudtam,hogy most olyat fog mondani amit nem szeretnék hallani viszont őszinte és reális.

   Elmondtam neki mindent az ügyel kapcsolatban, mivel holnap ő is részt vesz majd a bevetésen. Figyelmesen végig hallgatott miközben ki töltötte a Whiskeyt. Aztán egy zavart torok köszörülés után rá tértem a Tracy ügyre. Szemei kidülledtek ahogy mondatom végén félre nyelte italát.

       - Te teljesen megőrültél?! - Csattant fel pár mély köhögés után. - Szereted azt a lányt, vagy meg akarod öletni? - Vonta fel vádlón szemöldökét.
       - Mindennél jobban szeretem. - Ugrottam fel az eddig kényelmesnek tűnő bőr karosszékből. Még csak a feltételezés is sok, hogy megöletném vagy ne szeretném. Persze tudom, hogy mindezt csak képletesen értette. - Végig ott lenne velem úgy nem esne bántódása és...

       - Nekem ne sorold az érveket, te is tudod, hogy ezzel igazából csak magadat akarod megerősíteni. -Szakított félbe Dave. - Mert egyszerűen te is tudod, hogy ez mekkora baromság. És ha azért jöttél, hogy támogassalak ebben akkor most csalódást fogok okozni.

   Igaza volt. Megerősítésre vártam, annak ellenére, hogy tudtam mi lesz a vége. Csak azt támasztja meg bennem, hogy ez milyen borzalmas ötlet volt.