MIDNIGHT - marvel ff

Nem megy

-Igen, igen és igen! - csapta a mappát az asztalra Deborah. -Igen!

Az irodában feszengve ültem.

Egy szürke szoknya volt rajtam, fehér fodros-bodros blúzzal. Hullámos hajam kiengedtem.

-Tökéletes.  Egyszerűen... - kezdte. -Hogy szereztél meg ennyi információt, ilyen kis idő alatt? - meredt rám csodától, boldogságtól csillogó szemekkel.

Terhes vagyok.

Tőle!

-Bucky, azaz James nagyon együttműködő volt - bólogattam hevesen. -Könnyen lehetett vele... összhangra találni. - köszörültem meg a torkomat.

Deborah irodája felettébb barátságos hangulatot sugárzott. Barack és krém színű falak váltakoztak, a nap extrém világosan virított befelé. Ő volt az egyetlen, akinek külön kis elzárt helye volt a mi nagy, sivár termünkhöz képest.
Virágok és növények lepték el a főnöknő irodáját. Falain különböző, aranykeretben feszülő feminista célszövegek. Minden és ismétlem minden egyes kis tartozéka rose gold színben pompázott. A laptopja, a tollai, a kis tolltartója, az egérpadja, a szőnyeg... még a függönye is.

Ő ma egy zöld kosztümben feszült előttem.

-Tökéletes az interjú, Raven - dőlt az asztalának. -Egyszerűen csodálatos.  Soha nem olvastam tőled még ilyet - lapozgatta a vázlatom.

-Ez még csak a vázlat.

-Hogy sikerült ez ilyen érzelmesre? - áradozott.

Hát, terhes vagyok.

-Én... megpróbáltam minden tőlem telhetőt belevinni - bólogattam. -James nagyon szomorú múlttal rendelkezik.

-Múlt? - kapta fel a fejét.  -Itt csak a jelenéről írsz.

-Ez volt a cikk témája -ráncoltam a szemöldökömet. 

-Nem... feltétlen.

Na nem.

Nem, nem, nem!

-Deborah, nem! - kaptam ki a kezéből a lapjaimat. -Nem adom el egy szomorú leszerelt katona traumáját.

-Azzal megelőzzük a...

-Nekem nem ér meg ennyi pénzt. - ráztam a fejem. - A jelent kérted. És én meghoztam. - lebegtettem az orra előtt. 

-Beszélünk még erről -ült le rosegold (!) bőr gurulós székébe.

-Ahogy akarod. - szitkozódtam feszülten, elhagyva a nő irodáját. 

Nem fogunk.

A lábamat fájlalva a magassarkúmban tipegtem el az asztalomig, leszórva minden papírt a kezemből.

-Nem tetszett neki? - kérdezte Larissza aggódóan.

-De, de... csak többet akar - ráztam a fejem. - Azt akarja, hogy kutakodjak a múltjában. -temettem kezeimbe arcom.

-Amit te nem akarsz - mondta ki helyettem.

-Így is elég komplikált közöttünk a dolog, nem akarom még jobban elidegeníteni - kattintgattam az egeremen, számat rágcsálva.

-Elvégre... - nézett körbe.  -Kisbabátok lesz - suttogta felém hajolva.

Gondolkodtam. Sokat, nagyon sokat gondolkodtam.

-Nem tudom, hogy... megtartsam e - vallottam be, mire barátnőm bár érthetően, de ledöbbent.

-Micsoda? - sipított fel azonnal.