MIDNIGHT - marvel ff

Ismerkedés

-Basszus, de jó illata van - toporogtam magassarkúmban. 

-Megfelel, hölgyem? - mutatott a kajálda felé. 

-Ez.. Ez több mint megfelel - ragadtam meg kistáskám. - Egyszerűen... Isten vagy - fordultam felé. 

-Mondtam, hogy jönnöd kell. 

-Sajnálom, éhes vagyok - vallottam be. 

-Tudom, Raven - ölelt át a vállamnál, Én pedig egy jó mély levegőt véve szívtam be a sültkrumpli mennyei illatát. 

Egy hamburgerezőben voltunk. Régimódi, retro, piros bőrülésekkel és házi milkshakekkel, házi szószokkal. 

Retro, mint Barnes. Barnes és a sötét világa.

-Oh anyám.  - léptem be csillogó szemekkel. -Ez a hely a mennyország. Mindig ide jársz? - sandítottam rá.

-Többnyire. Itt békén hagynak az emberek.

-Értem.

-Mikorra kell visszaérned? - nyomta a kezembe az étlapot.

-Még egy óra - legyintettem. -Amúgy sem haladok valami jól. 

-Nem megy az interjú? - rakta le táskámat. 

Belém látott azonnal.

-Szépen fogalmazva, nem.

-Miért, mi a baj? - ráncolta a szemöldökét. - Ha gondolod, újra csiná... -kezdte. 

-Nem, nem, nem! - kaptam a keze után azonnal. -Nem magával az interjúval van a baj, te nagyon is jól szerepeltél, csak... - kezdtem. 

-Igen?

-Nem tudom. Nem megy. Nem tudok figyelni. Elkalandozok, mást csinálok, halogatom, beírom, kitörlöm, aztán beírom... - hadartam. -Máson agyalok. 

-És mi jár a fejedben? - kérdezte mindent sejtve.

-Te. - dörzsöltem meg a homlokom. - Te és a baba - vallottam be, Ő pedig kínosan megköszörülve a torkát nézett rám. 

-Figyelj, Raven...

-Kérlek ne beszéljünk róla - néztem rá fáradtan.

-De...

-Csak ebben az egy órában ne - mondtam. - Csak amíg megebédelünk. Kérlek? 

-Rendben, ahogy akarod - kortyolt hideg sörébe, míg Én őszilevemet kiöntve magamnak vettem egy mély levegőt. 

-Szóval - vettem ki a hurkapálcikát az óriási burgerből. 

-Szóval... - kezdte. - Halljam. Látom, hogy valami ki akar bukni belőled.

-Oh istenem, de finom - olvadtam el a piros bőrülésen. 

-Jó étvágyat. - somolygott egyfajta gúnyos, de még is, igazi mosollyal.

-Azt hiszem, ez kell a boldog élethez - néztem rá komolyan, majd elhallgattam. 

-Na mi van, Raven?

-Mesélj magadról. - motyogtam teli szájjal. 

-Az interjú nem volt elég? - dünnyögte.

-Ha az ember több mint száz évet él, nem tudja magát kifejezni egy felületes interjúban - töröltem meg a számat. 

-Nem olyan izgalmas mint te azt hiszed. - könyökölt az asztalra, tartva a szemkontaktust.

-Bucky, több mint száz éve a földön vagy, és azt mondod, semmi izgalmas nincs az életedben? - meredtem rá.