Életem nyaralása /Taekook/

6.rész

Jungkook pov:

Reggel nagynehezen kikászálódtam az ágyamból,majd lassan elkészültem és átmentem Nam-hoz,hogy onnan együtt menjünk Tae-ékhez.

Jin tegnap felhozta,hogy közös programként elmehetnénk a közeli várhoz megnézni,az idő is pont jó lesz. Elképesztően örülök,hogy a Gyönyörűségemmel megyek ma kirándulni.

Amikor odaérünk bekopogunk és Jin nyit ajtót,akivel Nam máris egy érzéki csókot vált. Biztos,hogy ezek nincsenek még együtt?

Már amikor az ajtóban állunk hallani valami éneklés félét,de nem tudom pontosan beazonosítani. Viszont amint belépek a nappaliba,Szépségem gyönyörű,mély hangját hallom meg,ahogy azt a nemtom mi a neve zenét énekli,de most nem is nagyon érdekel. Sokkal jobban leköt,ahogy csodás hangját hallgatom.

Amikor abba hadja hangosan kezdek tapsolni,mire ő a hirtelen zajtól kissé összerezzen,hugai pedig sipítozva rohannak hozzám.

-Nyuszi oppaaaaa!-sikítoznak,miközben nyakamba ugranak.

Már jól megölelgettek a lányok,de Tae még mindig nem fordult felém. Éppen lassan megközelíteném,amikor hirtelen felém fordul és látom,hogy arca szép piros színben pompázik. Aranyos.

-Szervusz Piroska!-köszönök rá lazán,mire még jobban elpirul,már ha ez egyáltalán lehetséges,majd lehajtva fejét elmorog egy "Nem vagyok Piroska"-t,mire nekem muszály elmosolyodnom.
-Akkor Eperke? Nekem mindegy,mind a kettő illik rád.-folytatom tovább,hisz bevallom,irtózatosan élvezem,hogy ennyire zavarba tudom hozni.

Erre a megszólalásomra már inkább csak fogja a gitárját és be fut szobájába,gondolom hogy el rakja.

-Ha még egy picit megerőlteted magad,nemsokára a karjaidba fogja vetni magát.-jegyzi meg Jin. Jé,ők meg mikor hagyták abba a nyálcserét? Bár bevallom,Tae-vel én még most is csinálnám. Aztán szépen lassan lekerülne rólunk a ruha és...na jó,nem kéne ilyenekre gondolnom,ha nem akarok álló farokkal sétálgatni mellette.

Lassan mindenki össze szedte magát és beültünk a kisbuszba amit kibéreltek itt,Jin ült a kormány mögé,ami nekem őszintén kicsit furcsa,hisz még csak 18 vagy 19 vagy mennyi és már jogsija van. Mégis mikor szerezte? Mármint... Jó,én pont nem mondhatok semmit,hisz ennyi évesen már nekem is volt.
Jin mellé ült még Nam,majd középre a három gyerek,mögéjük pedig én és Tae.

Amikor odaértünk,gyönyörű látvány fogadott. Maga a vár egy dombon volt,amihez egy kőből készült,széles járda vezetett korláttal,körülötte pedig mindenhol fák voltak.Gyorsan csináltam is róla képet a fényképezőgépemmel. Nekem ez a hobbim,amit a munkám mellett csinálok és bevallom,jó sokat költök is rá.

Elindulunk felfelé,én pedig amit csak látok lefényképezek. Feltűnően sokszor érzem magamon Tae tekintetét,de amikor ránézek,gyorsan elfordítja a fejét.

Egyszer csak azt veszem észre,hogy Tae eltűnt mellőlem. Körbe nézek és látom,hogy a  korlátnak dőlve figyeli a tájat.

Oda megyek mellé és már épp megszólalnék,de amikor ránézek,egyszerűen muszály lefényképeznem. A kattanó hangra rámemeli tekintetét és amikor rájön,hogy mit is csináltam,elpirulva kezd a gépem felé nyújtózni,de én nem engedem,hogy elvegye tőlem. Kis ideig ezt csináljuk,amíg ő azt kiabálja nekem,bár nevetve,hogy töröljem ki,majd feladva a küzdelmet kuncogva megrázza a fejét és visszafordul a táj felé,én pedig a képet kezdem nézegetni.

-Hogyhogy rajzot tanulsz,ha ilyen kinézettel modell is lehetnél?-kérdek rá,ami most a fejemben jár. Tényleg,ilyen kinézettel kapkodnának érte a cégek és magazinok.

-Nem élvezem annyira mint a rajzolást. Ha modellkedek,mindig megmondják,mit csináljak,mit vegyek fel. De a rajzzal az érzéseimet fejezem ki. Rengeteg dolgot sokkal könnyebb feldolgozni,ha kirajzolom magamból az érzéseimet. Illetve a modellkedés az egyik olyan út,amit a szüleim szántak nekem. Ezért szoktam néha magazinokban szerepelni. Én pedig nem szeretném azt az utat járni amit a szüleim szánnak nekem. Nekem az túl...-látom hogy keresi a megfelelő szavakat.

-Kétszínű?-kérdezek közbe. Tudom mit érez,én is átéltem ezt.

-Olyasmi. És túl... bezárt. Kalitkában érezném magam. De persze ezt nem fogom tudni elkerülni,így is úgy is megkapom a céget. Örülhetek,hogy ki tudtam harcolni,hogy azt tanulhassam amit akarok. Ilyenkor nagyon szivesen lennék én az idősebb. Jin a középsuli után kap mégegy plusz évet,amíg én is befejezem.-

-Én is így voltam vele. De aztán a szüleim halálakor muszály volt átvennem a céget és végül bele szoktam.-

-Én sose fogok tudni bele szokni ebbe.-jelenik meg egy kezerű mosoly arcán,miközben még mindig a környéket pásztázza.

-És most mit csinálsz?-terelem a témát és én is a táj felé fordulok.

-Próbálom memorizálni a kilátást. Olyan gyönyörű,bűn lenne nem lefesteni ha megtehetem. Illetve ha kicsit kiszínesítem pár dologgal,tökéletes lesz a vizsgáimra.-

-Hogy működnek nálatok ezek a vizsgák?-

-Órákig lehetne róla beszélni,de majd egyszer elmondom. Mi a kedvenc filmed?-kérdez rá hirtelen,miközben elindulunk tovább. Hmm,szóval még akár velem beszélgetni.

Nagyon jól elbeszélgettük az időt és kiderült,hogy rengeteg közös van bennünk.

Visszafele megegyeztünk,hogy megállunk egy étteremben enni,mire a lányok odahúzták magukhoz Tae-t,aki lehajolt hozzájuk,így szép rálátásom nyílt kerekségeire.

-Tae,Nyuszi oppa is jön velünk?-kérdik a lányok aranyosan.

-Persze,hogy Nyuszi oppa is jön!-válaszol Tae egyszerűen,de én akaratlanul is többet képzelek a dologba.

Amikor a kicsik elmennek Tae mögé állok és amikor felegyenesedik derekára simítva fülébe suttogok:

-Szóval oppa,mi?-erre csak elpirulva tovább megy.

A nap további részében mindig elpirult amikor rám nézett,majd már csak azt vettem észre,hogy fáradtan fekszek az ágyamban.

Szép nap volt.