Mesék Az Alvilágból

4. Fejezet

Zoliért és Renátáért Tamás ment a jegyesével kocsival.  Zoénak hívják a jővőbeli feleségét, göndör, barna haja van. Hajnalban indultak el, hogy elkerüljék az autópályán a forgalmat. Kibéreltek két szobát maguknak egy kis apartmanban. Este oda mennek vissza Kapitány bulija után. Addig, amíg el nem indult a buli, Zoliék lementek Balatonhoz fürdeni. Kicsit szét is néztek Tamásékkal együtt, vettek egy-két apróságot maguknak. Délután a megbeszélt időpontban mentek el Kapitány telkére. Kapitány telke előtt állt már egy pár kocsi. Mikor Zoli megpillantotta a házat, hatalmasat nézett. Ez nem csak egy szimpla telek, konkrét egy villája van Kapitánynak, nem emeletes ház, de eléggé nagy belsőtérrel rendelkező, fehér színű ház. A garázs előtt egy Mercedes Benz G-Class típusú terepjáró áll, Zoli nem rég olvasott erről a kocsiról egy újságban, ilyet nem gyártanak Magyarországon, biztos, hogy import, ez lenne a  Kapitány kocsija? Csak ez áll bent. Zoli érti, hogy a 8. Kerületi Kapitányság főnöke a Kapitány, meg biztos sok pénzt kereshet, de ennyire... Tamás leparkolt a ház előtt az egyik kocsi elé.
"Te mikor veszel nekem ilyen nyaralót?" Kérdezte Tamástól a barátnője.
"Ha majd elmész dolgozni, és nem egésznap otthon mereszted a segged!"
Válaszolt Tamás. A barátnője látható módon magára vette Tamás válaszát. Zoliék a kapuhoz sétáltak. Már lehetett érzni, hogy hátul a kertben valami sül. Tamás benyomta a csengőt. Pár másodpercig vártak, majd a ház jobboldalán megjelent Kapitány egy fehér, rövid nadrágban és egy piros pólóban.
"Sziasztok! Megérkeztetek?" Kiáltott a kapu felé Kapitány.
"Nyitva van a kapu, gyertek be!"
Tamás kinyitotta a kaput, és bementek. Kapitány hozzájuk sietett és lekezelt a fiúkkal.
"Látom hoztátok a barátnőtöket is."
"Igazából mi nem járunk, mi jegyesek vagyunk!" Mutatott rá az ujjára Zoé.
"Gratulálok! Mióta vagytok jegyesek?"
Kérdezte Kapitány.
"Még csak egy hónapja." Válaszolt Zoé mosolyogva.
"Tomikám, hívjál majd meg az esküvőtökre!" Mondta Kapitány.
"Úgy lesz!" Válaszolt Tamás.
"Gyertek hátra, már vannak itt jópáran. A feleségem is itt van, bemutatom nektek. A gyerekeimet is elhívtam, csak nem tudtak eljönni, külföldön vannak." Magyarázott Kapitány miközben vezette hátra Zoliékat.
"Élvezik a szabad határokat, huh?"
Kérdezte Tamás.
"Persze, szerencsések, mert jó helyzetben vannak. Itt a feleségem: Mária." -Kapitány felesége egy vele egyidős asszony volt. A haja ősz volt, arca öreges, de még mindig gyönyörű volt.- Mutatta be Kapitány a feleségét amikor az asztalhoz értek, ami a hátsó bejárat mellett van.
"Az én édesanyámat is Máriának hívják." Mondta Zoli.
Mária mosolyogva megrázta Zoli kezét.
"Van itt sok ital, válasszatok." Tette fel a hűtőtáskát az asztalra Kapitány. Zoli kivett egy sört, utána Tamás is kivett egyet. "Te nem vezetsz?" Kérdezte meg Zoli. "De, de most egy sör az nem sör."
Pattintotta le a tetejét Tamás. "Egs akkor." Koccintották össze a sörüket.
Renáta és Zoé leültek az asztalhoz, és elkezdtek egymással beszélgetni. Tamás benézett a házba: "Azta kurva, ember! Hát itt meg mi van?" Kiáltott fel Tamás. "Mi az?" érdeklődött Zoli. Egyszer csak bepillantott a házba. Teli volt festményekkel meg arany szobrokkal. "Az öreg tud bánni a pénzzel." Jegyezte meg Tamás. Miután bent szétnéztek, utána Tamás és Zoli a grillhez ment, amin Kapitány csinálja a húsokat.
"Grillezünk Kapitány?" Kérdezte Tamás.
"Persze. Most vettem ezt a grillsütőt. Vadonatúj gyártmány. Gondoltam ennél jobba alkalom nincs, hogy kipróbáljam." Válaszolt Kapitány miköznen forgatta a húsokat.
"Amúgy, honnan jött a Kapitány név? Te találtad ki?" Érdeklődött Zoli.
"Neeem, nem én találtam ki. Rám ragasztották az embereim. Még a 80-as években a Négy Páncélosok elleni nyomozásba beosztottak vezetői szerepbe, azt elég szigorúan vettem a munkámat és másoktól is elvártam, hogy az ő munkájukat is vegyék vérkomolyan. Nem kell mondanom, egész sikeresek voltunk. Elkaptuk őket, de az volt ezzel a baj, hogy lehet elkaptuk a Négy Páncélos bandát, de volt meg több más ugyanilyen banda, de mindenesetre egész jó dolgom volt utána, mert mentem a 8-ba és egyből a kapitányság élen álltam." Válaszolt Kapitány.
Estefelé, mikor már sötét volt, a buli már elkezdődött, az öreg nyomatta a P. Mobilt és az Eddat a hangszórókból. "Te, nem láttad Sándort?" Kérdezte Zoli Tamástól.
"Hol érdekel engem, hogy az a balfasz hol van? Addig örülj amig meg nem látod! Egyből elbaszná a bulit." Válaszolt Zolinak. Zoli nem értette miért utálja Tamás Sándort ennyire. Inkább oda ment szerelméhez az asztalhoz. A többi rendőr feleségeivel, barátnőivel dumcsizott éppen Renáta.
"Jól érzed magad, szerelmem?" Kérdezte Zoli, majd végig simította a kezét Renáta vállán.
"Igen." Mosolygott rá Zolira.
Hírtelen csengetésre lett figyelmes Zoli. Úgy gondolta, hogy biztos valami vendég, beengedi. Zoli bement a házba az első ajtó felé. Kapitány után sietett: "Hova mész Zoli?"
"Beengedem a vendégeket." Válaszolt.
"Jaj, nem kell, beengedem én őket. Nem vagyok még olyan öreg, hogy ne tudjak ki menni." Legyintett Kapitány.
"Hát jólvan. Itt a mosdó?" Mutatott az ajtóra Zoli. Már pár sört megivott az este során. Picit be volt csiccsentve.
"Ott igen. Te csak menj vissza, majd beengedem akik jöttek." Nyugtatta Tamást, majd a kapu felé sietett. Zoli közben kinyitotta a mosdó ajtót, de gondolta: előbb köszön Sándornak, ha ő jött. Zoli visszament az ajtó melletti ablakhoz, és kikukkantott. Egy nagy fekete terepjáró állt a kapu előtt, két sötét alak szállt ki belőle. Az egyik egy csomagot adott át Kapitánynak. A "vendégek beengedése" nem tartott sokáig. A két fószer egyből visszaült a kocsijukba. Kapitány megfordult és vissza sietett. Zoli gyorsan bement a mosdóba. Hallotta, hogy Kapitány kinyitja a bejárati ajtót, majd bezárja. Megvárta míg Kapitány elmegy. Mikor hallotta, hogy a lépések egyre halkabbak, kinyitotta az ajtót. Elindult a ház vége felé. Zoli észrevette, hogy az iroda szoba ajtaja nyitva van résnyire. Nyikorgást és egy reccsenést hallott belőle. Szép lassan benézett a szobába. A kapitány asztala mögötti festménye egy hatalmas széfet rejtett. Kapitány tekert párat, és ki is nyitódott a széf. Teli volt pénzkötegekkel. A csomag amit átvett attól a két sötét formától ugyanúgy pénzt rejtett. Kapitány a többijez helyezte. Zoli szép lassan visszahajtotta az ajtót és besietett a mosdóba. A WC csésze felé állt és kiengedte magából a pár liter alkoholt.
"Basszameg, Kapitány kurvára átbaszott! Azok az albán gengszterek is csak kenőpénzt adtak Kapitánynak!" Gondolta magában Zoli. Miután végzett, sietve megindult Tamáshoz. Éppen beszélgetett a kollégáikkal Tamás nem messze a grilltől. Zoli ahogy ment, egyszer csak azt érezte, hogy valaki megragadja háturlól.
"Hé! Nem te vagy Krizsán Zoli?" Hátulról kérdezte meg valaki. Mikor Zoli hátranézett egy kis, szőke nőt pillantott meg. Gyönyörű szép az arca, mellei nagyok, 30-as évei végén járhatott, de nagyon jól tartotta magát. Zoli egy pillanatra megszeppent. "D-De, én vagyok az."
Válaszolt a nőnek.
"Bocsi, hogy így hátulról letámadtalak." Mondta mosolyogva a nő.
"Gál Enikő vagyok, ezredes a kapitányságon." Nyújtotta a kezét Zoli felé.
"Én Krizsán Zoltán vagyok- vagyis hát tudod... Vagy tudja... ezredes." Zoli kissé zavarban volt, ráadásul az se segített a helyzeten, hogy a pia kezdett beütni.
"Nyugodtan tegeződhetünk." Nevetett fel Zolin Enikő.
"Ja, akkor jó." Nyugodott meg Zoli.
"Elég sok jót hallottam rólad és Tamásról." Mondta Enikő.
"Igen?" Lepődött meg Zoli.
"Igen, Kapitány nagyon meg van veletek elégedve." Mondta Enikő.
"Bocsánat, de... nekem beszélnem kell Tamással. Fontos." Próbált kihátrálni a beszélgetésből Zoli.
"Ja, jó, menj csak."
Zoli egyből futott Tamáshoz.
"Hallod, beszélnünk kell!" Mondta Zoli halkan Tamásnak.
"Mert? Mi van?" Nézett furcsán Tamás. Zoli megfogta a karját és magával húzta távol a bulitól a ház oldalához.
"Kapitány. Az előbb pénzt vett át pár fickótól, és utána a festménye mögötti széfbe rakta, ami tele volt pénzkötegekkel!" Beszélt hadarva Zoli.
"Jézusom Zoli, te mennyit ittál?"
Kérdezte Tamás.
"Tamás, hinned kell nekem! Én láttam!" Zoli próbálta győzködni barátját.
"Zoli, szerintem te ma este túl sokat ittál. Nem kéne többet innod!" Mondta Tamás hitetlenül.
"Miért nem hiszel nekem?"
Tamás nézte egy pillanatig Zolit.
"Ti meg mit csináltok itt?" Szólt hozzájuk Kapitány.
"Minden rendben van?"
"Öhm... persze, persze csak Zoli picit rosszul lett." Próbált valamit kitalálni
Tamás.
"Miért nem a WC-be viszed akkor?"
Kérdezte Kapitány.
"Most... hírtelen rájött... nem akartam, hogy a többiek is rosszul legyenek a látványtól, ha Zoli hányna. Be is kísérem. Gyere Zoli!" Tette vállára Tamás a kezét Zolinak, majd bekísérte a mosdóba. Tamás magukra zárta az ajtót.
"Zoli, ennek semmi valóságalapja nincs amit mondasz! Kapitány nem korrupt! Tudod te mennyi mindent tett, hogy a bűnözők rács mögé kerüljenek?"
"De ezt nem magyarázza meg, hogy miért van neki egy rejtett széfe egy rakat pénzzel!"
Emelte fel Zoli a hangját. Tamás próbálta lehalkítani, nehogy valaki meghallja a beszélgetésüket.
"Figyelj ide Zoli, te részeg vagy, amikor húztál magad után, alig bírtál egyenesen menni!" Próbálta megnyugtatni Zolit Tamás.
"Maradj itt, józanodj ki egy picit! Én megyek, mert kint várnak rám." Tamás ezután kinyitotta az ajtót és elhagyta a mosdót, Zoli pedig egyedül maradt bent. Zoli tudja, hogy amit látott azt nem csak a részegségtől látta.