Mesék Az Alvilágból

1. Fejezet

1990. Június elsejét írunk.
"Menni fog." Mondta Zoli, és elindult befelé az őrsre.
-Zoli egy húsz éves járőr, frissen az akadémiáról. Ez az első napja rendőrként. Sötétbarna haj, szeme majdnem mintha fekete lenne, olyan sötét. A munkaruhájában érkezett, amit a barátnője, Renáta, frissen vasalt ki reggel. Nincsenek neki túl nagy izmai, de látszik rajt, hogy foglalkozik a testével. Pont ideális testalkat erre a munkára.-
Zoli idegesen nézett szét az irodában, hiába töltötte itt a próba időszakát.
"Zolikám, jó látni téged!" Kiáltott fel Kapitány.
"Jó látni magát is, Kapitány!"
"Ahh, tegezz le csak nyugodtan, itt mindenki tegez engem."
"Rendben." Válaszolt Zoli mosolyogva.
-Kapitány, azaz Mogyoródi Ferenc vezette a nyolcadik kerületi rendőrkapitányságot. Mindenkivel jóban volt az öreg, mindenkivel barátkozik. Kifejezetten pozitív a kisugárzása. Elég nehéz lehet tartani ezt a pozitívitást ilyen elcseszett időkben.-
"Ismered Tamást?" Kérdezte Kapitány
"Nem, nem ismerem." Válaszolt Zoli.
"Tomi! Gyere ide!" kiáltott fel Kapitány.
Tamás felállt az asztalától. Tamás egy egész jó kiállású, izmos srác. Sötét haj, barna szem.
"Bemutatom neked Zolit, ő az egyik újoncunk."
"Katona István Tamás."
"Krizsán Zoltán." mutatkoztak be egymásnak.
"Azt szeretném, ha megmutatnád neki milyen élesben a munka. Vidd el magaddal járőrözni."
"Rendben. Pont most akartam elindunlni. Gyere."
Tamás fejére helyezte a sapkáját, és elindultak a kocsihoz.
"Te mióta dolgozol itt?" Kérdezte Zoli.
"Három éve" válaszolt Tamás.
"Megviselt a rendszerváltás téged is, ugye?"
"Kit nem?" Válaszolt Tamás, miközben ült be a kocsiba.
"Na, mondom a tervet." mutatott Zolira Tamás.
"Elmegyünk a Népszínház utcába, mert ott van egy kis dolgom, aztán járőrözünk egy kicsit a környéken, beszélgetünk, megismerjük egymást. Ilyenek."
"Rendben." Válaszolt Zoli.                                                                                                                                                  Ahogy haladtak a kocsival, Zoli egész végi az utcát bámulta. Az egész városban hemzsegtek a szocialista kocsik. Az újabb, de akár még a régebbi nyugati kocsik is valódi ritkaságok. Annak aki megengedheti magának, hogy egy nyugati kocsit vezessen, annak biztos jól megy a szekere. Az utcák tömve voltak új boltokkal és egyéb vállalkozásokkal. A rendszerváltás a vállalkozás időszakát hozta magával. Ha van egy kis pénzed, amit nem sajnálsz befektetni, már van is egy vállalkozásod, de csak azért,  mert elindítottál egy vállalkozást, nem jelenti azt, hogy a minőség is jó, vagy egyáltalán van-e a sikere a biznisznek.
Tíz perc alatt ott is voltak. Tamás leparkolta a kocsit, és kikapcsolta a motort. "Te maradj itt, elintézem gyorsan és jövök is vissza" mondta Tamás Zolinak.
"Én nem mehetek?" Kérdezte Zoli lelkesen. "Nem, te maradj itt!" Fegyelmezte Tamás Zolit.
"De miért nem mehetek? Arról volt szó, hogy megmutatod élesben a munkát."
"A járőrözést, de ez más, egy informátorral kell beszélnem. Rám volt bízva ez egyedül. Ez teljesen más tészta. Mindjárt jövök. Ne kutakodj a cuccaim között!" Mondta Tamás, majd elindult egy lakóház ajtaja felé, és becsöngetett. Pár másodperces várakozás után beengedték. Zoli kissé mérges volt, ugyanis nem tetszett neki, hogy Tamás nem avatja be az
"igazi" munkába, de megértette közben azt is, hogy ez az első napja, Tamásnak is bele telhetett egy kis időbe, hogy ilyen munkát végezhessen. Zoli eléggé unatkozott, már tíz perce a kocsiban ül, és nem történik semmi. Ránézett Zoli a kesztyűtartóra. Visszhangoztak fejében társa szavai amint mondja, hogy ne kutasson a cuccai között. Már vagy egy perce szemezik Zoli a tartóval. Zoli keze lassan elkezd nyúlni a kesztyűtartó felé.
"Hé! Nem megmondtam, hogy ne nyúlkálj a cuccomhoz?" Szólt rá Zolira Tamás. "Bocsánat, csak... unatkoztam." Válaszolt ilyedten Zoli. "Foglald el magadat inkább valami mással!" Mondta Tamás miközben szállt be.
"Akkor most csak bejárjuk a környéket és bűnözőket keresünk?" Kérdezte Zoli. "Nem pont, szétnézünk a városban, figyelünk hátha találunk valami balfaszt, aki megszegi a törvényt, megbüntetjük, ilyenek."
Amint befejezte Tamás a mondatot, egy fekete BMW száguldott el mellettük. "Köcsög BMW-sek" morogta Tamás, majd beindította a kocsit és a szirénát, majd padlógázt nyomva elindultak a kocsival. A sofőr egyből megállt, amint meghallotta a szirénát. Tamás szorosan mögéjük parkolta a járőrkocsit. Tamás megindult a sofőr irányába mögötte Zolival. Két fiatal srác ült járműben, semelyikűjük nem tűnt húsznál többnek. A sofőr lehúzta az ablakot. "Jó napot, biztos úr, hogy tetszik lenni?" "Jól, maga?" "Mi is jól vagyunk, biztos úr." Válaszolta a sofőr mosolyogva. "Hát már nem sokáig. Tudja maga mennyivel ment?" Kérdezte Tamás. "Őszintén megmondom, nem tudom, biztos úr." "Személyiket és forgalmit kérek."
A két srác oda adták az iratokat Tamásnak. "Ellenőrizd Zoli, hogy minden okés-e."
"Rendben." Zoli beült a kocsiba, és rádión leellenőrizte a papírokat.
"Minden rendben van." Szólt Tamásnak Zoli miközben szállt ki. "Hát uraim, ez egy elég drága mulatság lesz!" Mondta Tamás. "Biztos úr, biztos, hogy van valami módja, hogy ezt megbeszéljük." Mondta a srác nevetve zavarában. "Tényleg van, adok egy büntetést, és befizeti. Zoli! Hozd már ide a csekkfüzetemet, ott van bent a kesztyűtartóban." Zoli bólintott és beült a rendőrkocsi anyósülésébe, és kinyitotta a kesztyűtartót. Benne volt egy kis táska és egy fehér zacskó. A táska alatt volt a füzet. Volt egy kis súlya a táskának, hiába csak egy kis oldaltáska. Zolinak nagyon beindította kíváncsiságát a táska és a zacskó. Hezitált hozzájuk érni. Miközben gondolkodott, hogy megnézze-e őket, hírtelen kocsi motor beindításának hangjára lett figyelmes. Gyorsan felkapta a fejét. Arra lett figyelmes, hogy elhajtott a BMW, Tamás meg csak nyugodtan végig nézte. "Te, hát hova a faszba mennek ezek?!" Kiáltott fel Zoli. "Áh, elengedtem őket egy figyelmeztetéssel." Válaszolt mosolyogva Tamás. "Hogy mit csináltál?! Ezek akár meg is ölhettek volna valakit, te meg elengeded őket egy figyelmeztetéssel!" Förmedt rá Zoli. "Ha neked is lenne egy ilyen kocsid, akkor te nem tennéd ugyanezt? Fiatalok, hadd élvezzék ki." Válaszolta Tamás, majd beült a kocsiba. Zoli állt egy helyben, és bámult a BMW irányába. "Te nem jössz?" Szólt ki a kocsiból Tamás. "De-, de megyek." Zoli idegesen beült a kocsiba csöndesen. "Én éhes vagyok. Te?" Zoli pár pillanatig csendben maradt, végül válaszolt gúnyos hangnemen. "Én is." "Elviszlek a nyolc legjobb kajáldájába, olyan hambikat adnak, figyeld meg, imádni fogod!" Mondta Tamás mosolyogva.
Az út csendesen telt, nem szólalt meg se Zoli, se Tamás. Egy olyan 5 perc múlva ott is voltak. Csemege Bar a bolt neve. Ez Tamás kedvenc helye, itt szokta általában tölteni a szüneteit. Zoli és Tamás besétáltak a hűs térbe.
"Szeva Tamás! Mit adhatok?" Szólította meg a pult mögött álló fickó Tamást barátságosan. "Cső Tamás!" köszönt a pult előtt ülő csávó, aki éppen egy szendvicset evett. Mind a ketten romák voltak. Az ember aki a szendvicset eszi, ő egy túlsúlyos, Zolitól egy fél fejjel alacsonyabb, rövid hajú, bajszos pasas. Egy krém színű, díszes ingben és farmerban ül. A pultos szintén alacsonyabb mint Zoli. Neki hosszú a haja, semmi arcszőrzete nincs. Hasonló az öltözete, mint a dagadt csávónak. Mind a ketten negyven körülinek tűnnek.
Zoli és Tamás megközelítik a pultot. A pultban van egy átlátszó tároló, amiben szendvicsek, édességek vannak. "Jó napot, Zsolt! Két sajtburgert kérek." Válaszolt Tamás, majd ránézett Zolira. "Szerencsés vagy, ugyanis ma a vendégem vagy Zoli."
Mondta kedvesen Tamás. "Kösz."
"Figyelj Zsolt, fel tudsz nekem váltani három darab ezrest? Azzal is fizetek." "Persze, százasokra jó lesz?" "Igen." Válaszolt Tamás. "Ilyen jól megy a dolgod?" Kérdezte Zoli. "Jaja." Válaszolt Tamás. "Tessék," pakolta ki a százasokat Zsolt. "És itt a visszajáró is. Mindjárt adom a hamburgereket is."
Zsolt felírta egy cetlire a rendelést, majd hátra adta a konyhának.
Várakozás közben Tamás megszólal:
"Te a környékről származol?"
"Hát, a belváros felé születtem, ott is nőttem fel." "Szüleid mit dolgoznak?"
"Anyám egy kisboltban dolgozik, nem keres túl jól." "És apád?" "Apám... meghalt. Még régebben. Balesetet szenvedett. Kamion sofőr volt. És... ja. Ő tarotta el igazából a családot. Miután meghalt elég nagy szarban voltunk. Főleg úgy, hogy van két kisebb testvérem. Van egy négy évvel fiatalbb húgom és egy nyolc éves öcsém. Pár éve anyám talált magának egy... csávót." Zoli homloka összeráncolódott. "Egy alkoholista faszt. Jó pár vitánk volt vele kapcsolatban anyámmal. Elméletben el is jár anyám felett a keze. Persze csak akkor, amikor távol vagyok. Nem mer előttem baszakodni vele." Zoli sóhajtott egy nagyot, és a földre nézett némán. "Neked se volt egyszerű az életed ezek szerint." Mondta Tamás.
"Van három testvérem, itt születtünk a nyolcban. Anyám is meg apám is szegény családból származnak. Minden utolsó szar munkát elvállaltak, amit csak tudtak. Ezt látva én már kiskoromban megfogadtam, hogy nem fogok szegény lenni. Nincs az az Isten, hogy én úgy dögöljek meg, hogy egy kanyi vasam sincsen." Rázta a fejét Tamás.
"Végülis a rendőrség is jobb mint a semmi." Mondta Zoli.
"Miaz hogy. Néha a kapitány ad plusz munkát. Kapsz érte extra fizetést. Nem mondok szerintem túl meglepő dolgot, ha azt mondom, hogy amikor csak tudok, mindig elvállalom őket." Mondta Tamás.
"Vállalhatsz plusz munkát is?"
"Persze, azzal az informátorral is ezért beszéltem. Kellett a kapitánynak egy kis infó, én meg elvállaltam a munkát." Mondta Tamás miközben a pultra támaszkodott. Zoli ránézett Tamás öklére. Észrevette, hogy tiszta vörös. Mintha verekedésbe keveredett volna.
"Te," szólt Zoli Tamásnak. "Na."
"Mi történt a kezeddel?"
"Hát mi történt volna?"
Tamás ránézett az öklére. Gyorsan feltápászkodott, és maga mögé rakta a kezét.
"Ja, hát... valamelyik nap voltam kint egy kocsmai bunyónál. Próbáltam a részeg hapsikat szétszedni, de nekem támadtak, és hát... meg kellett védenem magamat." Válaszolt idegesen Tamás.
"Aha, és a kezeddel védted meg magadat?" Kérdezte gyanakodva Zoli.
"Igen." Válaszolt Tamás.
"Miért nem használtad a gumibotodat? Vagy miért nem vetted elő a fegyveredet?"
"Hát, mert most olyan gyorsan történtek a dolgok. Így volt egyszerűbb."
"Ez mikor történt?"
"Hát, olyan két-három napja." Válaszolta Tamás.
"Nekem eléggé frissnek tűnik a seb."
Tamás próbált valamit mondani, de semmi nem jutott az eszébe.
"Itt a hamburger uraim." Nyújtotta az ételt Zsolt. "Kösz." Szólt Tamás. Tamás és Zoli elkezdték enni a hamburgert.
"Ugye, hogy ez a legjobb hamburger, amit valaha ettél?" Kérdezte Tamás.
"Még nem ettem hamburgert, de ez tetszik."
"Gyere, induljunk." Indult meg Tamás.
Zoli és Tamás beszálltak a kocsiba, majd folytatták a járőrözést.

A nap hátralevő részében semmi nem történt. Zoli elindult haza. Gyalog ment, mivel nincsen kocsija, de nem lakik túl messze a kapitányságtól, szóval nem megeröltető az út. Egy társasházat bérel a nyolcadik kerületben a barátnőjével. Zoli felsétál a harmadik elemetre, kinyitja az ajtót, és bemegy. "Szia!" Köszönt Zolinak Renáta. -Orsós Renáta barátnője Zolinak. Szőke, kék szem, szép test, gyönyörű arc. Zoli kifogta a főnyereményt vele. Szerelmük már öt éve dúl. Zoli kis időn belül el szeretné jegyezni Renátát. -"Szia!" Köszönt vissza Zoli Renátának. Egymásra mosolyogtak, majd megcsókolták egymást. "Milyen volt a napod?" Kérdezte Renáta kezét összekulcsolva Zoli nyaka körül. "Jó volt, de már annál is jobb most, hogy látlak." Egymásra mosolyogtak, és megint megcsókolták egymást. "És milyen volt a te napod?" Kérdezte Zoli.
"Nem rossz, túléltem."
"Kölcsönöztem pár filmet. Van kedved megnézni valamelyiket velem?" Kérdezte Renáta.
"Van Persze!" Válaszolt Zoli.
"Akkor gyere, válaszd ki melyiket akarod megnézni."