Mesék Az Alvilágból

3. Fejezet

"Minek öltözöl ki így? Csak anyámékhoz megyünk." Mondta Zoli Renátának. "Mert szépen akarok kinézni." Válaszolt Renáta miközben vette fel a piros szoknyáját. Zoli megrázta a fejét majd elkezdett öltözni. Csak egy fehér pólót és farmert vett fel. Zolinak még egy tíz percet kellett várnia míg Renáta elkészült. A konyhában várt. "Mehetünk?" Kérdezte Zoli mikor megjelent Renáta. "Igen." Mondta Renáta miközben vette fel vállára a kis táskáját. Zolinak nincsen kocsija, szóval tömegközlekedést kell igénybe venni, hogy az anyja házához eljusson. Lementek a lépcsőn, majd kézen fogva indultak el. Nem messze van a házuktól a buszmegálló. A távolból látták, hogy éppen jön a buszuk, elkezdtek futni a megállóhoz. Éppen, hogy el tudták csípni. Az ajtó melletti ülésekre leültek. Ahogy a busz elindult, Renáta megszólal: "Ott lesz István is?" "Sajna igen." Válaszolt Zoli egy nagy sóhajt követve. "Csak pár órát leszünk ott. Kibírjuk." Próbálta Renáta nyugtatni Zolit. Pár megálló után leszálltak egy belvárosi utcában. Még ebben a szűk utcában is hatalmas a forgalom, rengeteg ember van az utcán. Oda sétáltak Zoli gyerekkori házának kapujához, felcsengettek. "Igen?" Szólalt meg egy női hang. "Mi vagyunk az, anya." Egyből kinyitódott a kapu. Zoliéknak fel kellett sétálniuk az épület legfelsőbb emeletére. Régi, 2. Világháborús épület, nem igazán volt felújítva az előző 20 évben. "Sziasztok! Gyertek be!" Szólalt meg Zoli anyja a nyitott ajtó mögül. -Krizsánné Teleki Mária, teljes nevén. Egy aprócska, középkorú nő, mára már őszülő barna hajjal.- "Szia!" Köszönt Renáta. Az egyik szobából megjelent Zoli húga. -Krizsán Csilla Zolinak a húga, 17 éves. Sötét barna haj, barna szem. Kis termetű lány.- "Szia Zoli!"
Ugrott a nyakába Zolinak. "Jó újra látni téged!" Mondta csilla mosolyogva. Egyszer csak megjelent Csilla mögött a legkisebb testvére Zolinak, Bence. -Bence még csak 6 éves. Úgy néz ki mint Zoli kicsiben. Bence szemében legidősebb testvére egy példakép. Ő is rendőr akar lenni ha felnő.- "Szia Bence!" Mondta Zoli, közben nyújtotta ki Bence felé a kezét, hogy csapjon bele. Bence egyből bele csapott. "Szót szoktál fogadni anyának?" Kérdezte Bencétől Zoli. "Igen." Válaszolt mosolyogva. Mindeközben megjelent a folyosó végén István. -Gyömrői István Mária párja. Miután a férje meghalt -Zoliék apja- utána rá 1-2 évvel később ismerkedtek meg. Majdnem 50-es éveiben jár a fószer. Sörhas, kopaszodó frizura. Tipik alkoholista kinézet.- "Szia!" Mondta unott hangon István miközben nyújtotta Zoli felé a kezét. Zoli mosolya egyből eltűnt amint meglátta Istvánt. "Szia!" Rázta meg a kezét Zoli. "Gyertek beljebb, már készen van a vacsora ha éhesek vagytok!" Mondta Mária miközben vezette be a társaságot a nappaliba. Nem volt túl nagy ház, sőt, elég kicsi. Ettől függetlenül Csilla és Bence megengedhették maguknak azt a luxust, hogy legyen saját szobájuk. Miután Zoli kiköltözött a házból, Bence megörökölte a szobáját. Az összes fal fehér, nincs rajtuk túl sok díszítés pár képen meg egy naptáron kívül. A virágmintás függönyöket a nagyszülőktől örökölték meg. Még a televízió is a "régi" szocialista időkből van, Kelet-Németországi márka, még Zoli apja kapta egy haverjától egy fuvar alatt, egy Kelet-Berlini út után.
"Szedjetek magatoknak!" Mondta Mária miközben bele rakta a húslevesbe a szedőkanalat.
"Szedjek neked?" Kérdezte Zoli Bencétől.
"Igen" Válaszolt Bence. Zoli tele rakta Bence kis tányérját. Mikor elkezdett szedni magának Zoli, Mária megszólalt: "És milyen a rendőrség? mesélj!"
"Jó, én szeretek ott lenni." Válaszolt Zoli.
"És mi a munkád ott? Mit szoktál csinálni?"
"Hát van egy srác akivel be szoktak osztani, Tamásnak hívják. Ő jó barátom. Általában járőrnek szoktak beosztani minket, de azért el szoktunk vállalni plusz munkát is."
"Milyen plusz munkát?" Kérdezte Mária.
"Akármit, emberekkel kell beszélnünk, át kell vennünk bizonyítékot emberektől. Ilyenek."
"Bizonyítékot átvenni? Ez is a járőrök dolga?" Kérdezte Mária furcsálva.
"Igen." Válaszolt Zoli
"Az összes rendőr egy büdös disznó, korrupt faszkalapok, nincs kivétel." Mondta István szűrcsölve a levesét, miközben nem is volt még mindenkinek kiszedve az étel.
"Már megbocsáss, de én nekem lett volna lehetőségem átvenni több százezer forintnyi kenőpénzt, de én nem tettem meg!" Mondta Zoli kissé idegesen.
"Biztos nem adtak eleget." Válaszolta István. Zoli iszonyatosan felhúzta magát ezen, de inkább csöndben maradt. Úgy itélte meg, hogy nem éri meg ez a vita. Miután mindenki kiszedte magának a levest (és István megette már a repetáját is), a család neki látott a vacsorájának.
"Anya, ki tudtok fizetni mindent? Nincsen valami elmaradásotok?" Kérdezte Zoli.
"Hát most kicsit nehéz a helyzet, de... megoldjuk. Ne aggódj!" Válaszolt Mária.
"De ketten együtt jól kerestek."
Mondta Zoli furcsálva.
"Nem dolgozol István? Vagy mi? Nem fuvarozol már?" Kérdezte Zoli.
"Dehogynem, jó pénz van benne." Válaszolt István miközben egy csonton cuppogott.
"Akkor? Nem segítesz be anyának, vagy mi?"
"Figyelj ide kisfiam, nem kell anyádat eltartanom, nem kötelez rá semmi. A pénzemmel azt csinálok amit akarok! Ez az ő lakása, ő felelőssége!" Mondta felháborodva István.
"De ha beköltözöl a lakásába akkor egyértelmű, hogy besegítesz neki a számlákba!" Emelte fel Zoli a hangját.
"Anya! Azt ne mondd, hogy te tartod el ezt a gyökeret!" Szólította fel Zoli az anyját.
"Hát én..." Próbált volna válaszolni Mária, de István a szavába vágott.
"Vigyázz a szádra baszd meg, apád lehetnék! Vigyázzál, hogy beszélsz rólam!" Állt fel a székéből István.
"De hála Istennek nem vagy, szóval úgy beszélek veled ahogy akarok!" Pattant fel Zoli is.
"Álljatok le!" Kiáltott fel Mária miközben próbálta lecsillapítani Istvánt. Renáta próbálta lenyugtatni Zolit, próbálta vissza ültetni a helyére. "Zoli ülj le kérlek, erre most egyáltalán nincsen szükség!" De Zoli mintha meg se hallotta volna szerelmét, csak arra tudott gondolni, hogy akármelyik pillanatban verekedés törhet ki a veszekedésből.
"Álljatok le mind a ketten!" Szólt rájuk Mária.
"Kussoljál asszony, ha nem voltál képes megnevelni a fiadat, majd akkor én megteszem helyetted!" Lökte el magától István Máriát.
"Gyere baszd meg! Próbáld meg!"
Üvöltött rá Zoli.
"Küld el asszony ezeket, mert nem állok jót magamért." Parancsolt rá Máriára, majd megindult a konyhába István, hogy a több rekesz sörből kivegyen egyet, és a hűtőből kivett egy liter vodkát. Jól meghúzta a vodkát. Majdnem a felét megitta. Zoli ezt végignézte dühösen. Már érti, hogy hova megy el az a sok pénz. Zoli bele nyúlt a farzsebébe és elővette a tárcáját. Kiszedett belőle 5 ezer forintot.
"Nehogy engedd, hogy ez a faszkalap kezébe kerüljön a pénz! Fizesd ki a rezsit és az elmaradásokat! Ha megtudom, hogy ha csak egy ezrest is elvett ez a fasz, akkor nem tudom mit csinálok vele!" Zoli letette az asztalra a pénzt, majd oda ment anyjához és adott egy csókot a fejére. "Sziasztok!" Köszönt el testvéreitől Zoli. István a konyhában, kezében a vodkával végig nézte Zoli és Renáta távozását. Lesétáltak egy pár perc alatt a lépcsőházban, és kimentek az ajtón.
"Nem értem ezt az Istvánt. Ha valahová beköltözök az csak természetes, hogy fizetem a rezsi felét." Mondta Renáta miközben sétáltak a megálló felé.
"Ne is próbáld megérteni hülyeség." Válaszolt Zoli.
Zoli és Renáta ezután hazamentek. Már este 9 van, Zoli ágyban fekszik. Egyszer csak Renáta kijött meztelenül a fürdőből. Zoli éppen egy kocsis újságot olvasott amikor Renáta befeküdt mellé az ágyba. Zoli letette az újságot az ágy mellett levő éjjeliszekrényre. Renát közel ment Zolihoz. Megsimította Zoli arcát. Zoli közelebb helyezkedett Renátához, és elkezdtek csókolózni. Zoli megfogta Renáta mellét, majd szép lassan elkezdte lefelé csúsztatni a kezét a lábai közé. Renáta halkan nyögött egyet. Még egy percig folytatták, majd Zoli a hátára irányította Renátát, Zoli ráfeküdt, és elkezdtek szeretkezni.

Másnap reggel Zoli amikor ment be a kapitányságra, akkor a bejáratnál találkozott Tamással. "Cső Zoli!"
"Cső Tamás!" Kezet fogtak. "Milyen volt a hétvégéd?" Kérdezte meg Zoli.
"Jó volt, pihengettem, barátnőmmel keféltünk. Ilyenek. Neked? Hogy telt a hétvégéd?" Kérdezett vissza Tamás.
"Hát nen túl jól."
"Mert?" Érdeklődött Tamás.
"Voltunk anyáméknál, és hát a pasija balhézott. Leéli anyámat. Nem fizet semmiért. Azt várja el, hogy anyám eltartsa őt abból a kis szar pénzéből." Mondta Zoli miközben mentek a járőr kocsijukhoz. Mikor Tamás nyitotta ki a kocsit akkor megkérdezte: "Eltegyük láb alól?"
Zoli hírtelen megállt mikor nyitotta ki az ajtót. "Ezt meg mégis hogy érted?"
Vonta Kérdőre Tamást.
"Hát, hogy letartóztatjuk." Egyel kevesebb bajod lenne neked meg a anyádnak." Válaszolt Tamás.
Hát de mi miatt tartóztatnánk le? Semmi olyat nem csinál ami miatt le lehetne tartóztatni. Fasszopóság meg sajna nem büntethető." Mondta Zoli miközbe szállt be a kocsi anyósülésébe.
"De figyelj, vannak kiskapuk, amiket ki lehet játszani." Mondta Tamás.
"Mire gondolsz?" Ráncolta össze homlokát Zoli.
"Valahogy kiprovokálnánk, hogy rád támadjon vagy, hogy valami fasságot csinlájon, én meg letartóztatnám."
Vetette fel Tamás.
"Ha most neked támadna, akkor kétszer annyit kapna a bíróságon, mert rendőr vagy."
"Áhh... hülyeség." Legyintett Zoli.
"Vagy, még van egy ötletem. Tegyél a cuccai közé valami drogot vagy fegyvert és hívjuk fel a kapitányságot egy telefonfülkéből, hogy illegális tárgy van nála. Egy hosszú időre eltűnne, az biztos." Jött fel az ötlettel Tamás.
"Ezt most csak ugye viccből mondtad, ugye?" Vonta kérdőre Tamást Zoli.
"Ja, persze. Csak vicceltem." Válaszolt Tamás, és elindította a kocsit. Elindult a járőrözés. "Ja, amúgy majdnem elfelejtettem, Kapitánnyal beszéltem. Van egy munkánk mára." Mondta Zolinak.
"És mit kell tennünk?" Kérdezte Zoli.
"Albánokkal kell beszélnünk és átvennünk bizonyítékot. A szerbekkel itt van egy kis konfliktusuk. Nagy kapásunk van!" Ennek hallatán Zoli elmosolyodott. Zoliéknak ki kellett menniük Kispetre, egy roncstelepre. A környék eléggé üres, koszos. Nincs igazán foglalkozva vele. Nem messze a kínai piactól van pár percre. Pár sor üzleten kívül más épület nincs. A kapitányságtól kocsival olyan 20 percre van a telep. Tamás megállt a zárt kapu előtt. Egy őr nyitotta ki nekik. Elég sok őr védi a telepet. Zoli nem igazán tud sok mindent a külföldi bűnszervezetekről, de ahogy látja, eléggé nagyban tolják. Eddig még csak a török és más arab bűnözők voltak itt ismertek, de albánokról nem hallott. Tamás egy földes úton lekanyarodott balra, egy épület felé halad, ami előtt 3 fekete mercédesz és egy teherkocsi áll, és vagy egy tucat albán. Mindent körbe vesz a sok fém roncs. Tamás eléjük leparkol.
"Figyelj, ezeket a fickókat még nem láttam, majd én beszélek velük. Te csak állj készen mellettem!" Mondta Tamás halkan majd kinyitotta a kocsi ajtaját, és kiszállt. Zoli követte.
"Jó napot biztos úr!" Szólalt meg egy fehér, kék csíkos edzőruhás, kopasz csávó. Idősebbnek tűnt. Olyan 50 körüli lehet.
"Maga lenne Fatmir Maliqi?" Kérdezte Tamás.
"Úgy bizony!" Válaszolt Fatmir magabiztosan.
"Megvan amiért jöttünk?" Kérdezte Tamás miközben az övére tette a kezét.
"Vegyétek elő!" Szólt maga mögé albánul Fatmir az embereinek.
Az egyikőjük kinyitotta az egyik Mercédesz hátsó ülését, és elővett egy aktatáskát. Elindult Tamás felé.
"Kezdenek a szerbek elterjedni már erre is. Kurva anyjukat." Mondta Fatmir. Mire befejezte a mondatot az embere oda ért Tamáshoz, és átadta neki a táskát.
"Azokkal a szerbekkel ne legyen probléma. Nem akarok háborúzni velük itt is." Mondta Fatmir.
"Meglátjuk mit tehetünk." Válaszolt Tamás, majd Zolival elindultak a kocsijuk felé. Tamás bedobta hátra a táskát, és elindultak vissza a 8 környékére. Folytatják a járőrözést. A nap további részében pár ellenőrzésen kívül semmi érdekes nem történt. Amikor visszaértek a kapitányságra, akkor bementek a Kapitányhoz.
"Megvan a táska." Mutatta Tamás ahogy bement Kapitány irodájába.
"Nagyon jó!" Harsant fel Kapitány.
Tamás átnyújtotta a táskát Kapitánynak. Kapitány letette az asztalára, és maga elé fordította majd kinyitotta. Kivett belőle két 5 ezer forintost. Zoliék elvették a kezéből.
"Fiúk. Majd most a hétvégén lesz a balatoni telkemen egy buli az itt dolgozóknak. Nem jöttök el? Siófokon van nem messze a Balatontól. Ha gondoljátok le is mehettek fürdeni is nap közben."
Zoli és Tamás egymásra néztek. Beleegyeztek. "Én szerintem megyek." Mondta Tamás."Én is." Válaszolt Zoli is.
"Na akkor jó, hozzátok a barátnőtöket is." Mondta mosolyogva Kapitány.
"Majd Szombat 2 körül kezdődik.
"Rendben, ott leszünk." Válaszoltak Zoliék.
"Addig még találkozunk. Menjetek haza pihenni!"