Stella Aurora Keller. Toxic gyerekkor, ami miatt nehéz eset. Apja mutánsá tette őt, anyja pedig meghalt, rákban. Tony Stark hallott hihetetlen erejéről ezért felkeresi őt és meghívja, hogy csatlakozzon bosszúalló csapatához. Megismerkedik egy fiúval...
*A halál az élet természetes része, a születés ellenpólusa. Ugyanúgy a gyász is. A gyászt nem lehet eltüntetni, el lehet nyomni ideiglenesen, de bennünk marad. Csak azt érezzük olyankor, hogy valami nyomaszt minket, ami nem oldódott fel. Azt érezzük, hogy valami nincs rendben.
Jandácsik Pál.*
*Írói szemszög.*
Pietro nagyon aggódott Aurora miatt és olyan villám sebességgel ült be Tony Stark sport autójába hogy annak ajtaja majdnem elrepült. Idegesen ült egyedül a kocsiban, lesem tagadhatta volna hogy mennyire aggódik a lány miatt. Szinte reszketett.
A lány mit sem sejtve feküdt kórházi ágyán anyján gondolkozva. *Ő nem akarna így látni, tovább kell lépnem, megígértem hogy boldog leszek.* Hangzottak el előbbiek a fejében, folyamatosan nézett az ablakon át egy ágat, de nem azért mert szép volt. Hanem azért mert elvolt már korhadva, és a körülötte lévők pedig mind virágoztak. Így képzelte el életét is, ő a szomorú korhadt, a körülötte lévő emberek a boldog szépek. Halott egy ajtó csapódást de nem fordította oda fejét mert azt hitte hogy az orvos az. Majd mikor megszólalt a hang, csak akkor kapta oda fejét.
-Stella, jól vagy?
*Aurora szemszöge.*
-Pietro...te mit keresel itt?-húztam össze szemöldökeimet. Közelebb jött, leült a mellettem lévő székre majd megfogta a kezem. -Tony mondta hogy mi történt, emlékszel valamire?-félénken bólintottam majd elkezdtem mesélni. -......Amikor beléptem a házba, üresség fogadott...mindent elvittek Pietro, mindent. És amikor...-nem tudtam tovább folytatni mert Wanda bejött és oda hívta a testvérét miután nekem köszönt, próbált suttogni de így is sikerült meghallanom. -Itt van a kórházba az a lány akit megfektettél 3 nappal ezelőtt, keres.-vissza fordítottam a fejemet az ablak felé és elbambultam.
*Írói szemszög.*
Pietro a beteg lányra kapta fejét majd oda sietett hozzá.-Én megtudom magyarázni Stella..-Aurora lassan felé fordította fejét és kis hezitálás után elkezdett motyogni.
-Nem kell, a lánynak sokkal fontosabb vagy én nem számítok. Menj....nehogy elveszítsd, biztos szeret. Ne törd össze a szívét.-Pietro a lány beszéde közben folyamatosan nemlegesen rázogatta a fejét jobbra-balra, nem értette a lány szavait. Ő is szóra nyitotta a száját de még Aurora nem fejezte be a beszédjét.
-Egyedül akarok lenni. Menjetek ki.-Wanda megfogta bátyja kezét és kihúzta a kórteremből. Mindketten tudták hogy a lánnyal nem érdemes packázni és meggyógyul magától is, nem kell a segítségük.
Tony Stark....tudjuk mindannyian, hogy ő vissza foghatatlan, és bement a lányhoz annak ellenére hogy mondták, egyedül akar lenni. Hamar vissza is jött szédülten, elmondása szerint Aurora akkora pofont adott neki, hogy kiesett az ajtón. Nem lepődött meg senki ezen, Aurora egy makacs és kicsit sem visszafogott lány. Hangulatingadozásai vannak-e? Nem is kevés, vannak! De mindig van pár dolog amiért a saját talpára kell állnia. Kiskorában az anyja mindig azt mondta neki, Bármilyen helyzetben is vagy, gondolj valami jóra, ami boldoggá tesz, amitől érdemes reggelente felkelned. Aurora miden reggel erre a mondatra gondolt.
A kórteremben lévő lány főszereplőnk leszakította magáról a tappancsokat és az infúziót a kézfejéből. Meggyógyította magát majd felvett egy ruhát amit talált a szekrénybe.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
*Aurora szemszöge.*
Gondolom még az előző beteg hagyta itt. Kiléptem a szoba ajtaján és hirtelen mindenki rám figyelt. Pietro ,Steve, Tony tátott szájjal, Natasha, Wanda, Bruce, Clint...ők büszke mosollyal.
-Pietro..az ott-mutattam a szája szélére és folytattam-jól látom hogy nyál? Ott a szád szélén!
-Ja meglehet...-majd mindenki felnevetett, tudtam hamar abbafog maradni mert elkezdtem a kijárat felé menni. Tony utánam kiáltott.
-Hé! Te mégis hova mész?!
-Egy hotelbe.-de éreztem egy szellőt mellettem és újra bosszúállók között lettem.
-Pietro te kis...pfu!-nem tudtam rá semmit mondani mert nem jutott eszembe csúnya jelző, lehet így jobb is.
-Nem engedem hogy egy hotelbe szálj meg, vissza jössz a toronyba. Vita lezárva.
-De!
-Vita. Lezárva. Most gyere, haza megyünk. 2 nap múlva lesz egy bevetés, kelleni fogsz te is.-megforgattam a szemem és kimentem az egyik kocsihoz. Mögöttem csak Pietro jött, a többiek lemaradtak.
Hirtelen két kezet éreztem a derekamon mire megálltam és megfordultam.
-Pietro, te..te mit csinálsz?-oda hajolt a fülemhez majd belesuttogott.
-Olyan gyönyörű vagy Stella. Úgy oda tapasztanám az ajkaimat a tiédhez.-ellöktem magamtól és hátrálni kezdtem lassan.
-De nem fogod Pietro, barátok vagyunk.-és beültem a matt fekete autóba. Mit gondol magáról? Majd pont én fogok neki bedőlni, persze még mit nem!
