Mint Egy Álom.|Bucky Barnes||

2.rész

*Stella szemszöge.*
Lassan nyitogatni kezdtem szemeimet amivel megláttam anyukámat. Arca be volt kötve és úgy nézett ki mint egy múmia.
-Anyu, jól vagy?-tettem fel neki a kérdést, anya nem válaszolt csak nézett rám üveges tekintettel, de közben mosolygott. Felültem a hercegnős ágyamban közelebb hajoltam hozzá és megöleltem.

*2016*
Anya rákos lett. Éppen a korházban ülök mellette és apa sehol. Apa? Dehogy apa! Ő nem az! Anya beteg de ő nincs itt! Bántott minket! Megakarta ölni anyát!
-Szívem!-hallottam meg anya hangját mely oly erőtlen volt.
-Igen?-kérdeztem miközben tenyereim közé fogtam az ő kezét.
-Ígérd meg...-majd itt köhögött egyet de folytatta.-ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi butaságot, ha én már nem leszek itt.-a könnyeim még jobban elkezdtek folyni és a ágya szélére hajtottam fejem, hogy ne lássa mennyire fáj ezt hallani. Egy kis idő után újra a szemébe néztem. Megszólalni alig bírtam, mégis összeszedve minden erőmet, sikerült.
-Ne mond ezt...kérlek! Jobban leszel! Én tudom!-szipogtam. Anya rám mosolygott majd ezt mondta.
-Mindig itt leszek, még akkor is ha nem látsz.....egyszer majd lesz egy barátod. Én tudni fogok róla, mivel ott leszek egész idő alatt. Ha hiányzom csak kezdj el mesélni...szeretlek, Stella Aurora...Keller. Mindennél és még annál is jobban..-ezek voltak az utolsó mondatok amiket hallottam tőle. Utána már csak a gép sípolását hallottam. Az orvos és még 2 ember gyorsan bejött, az orvos elkezdett csinálni valamit anyával.A 2 magas fickó pedig elkezdett engem kihúzni a teremből, de nem akartam ott hagyni őt. Rugkapáltam és ordítottam.
-Anya ne! Anya ne hagyj el! Ne! Anya! Anya! Ne hagyj itt! Ébredj fel! Anya...ne hagyj itt..ne...hagyj..itt!-a végére már nem maradt elég erőm beszélni.

*2017.*
Mai napig sírva alszok el, a testemet pedig hegek borítják Jack miatt. Nem tudom mikor jön el az az idő amikor már nem fog fájni a hiánya. Kész roncs vagyok, eddig nekem csak anya volt. Mondhatjátok, hogy "de ott van az apád is!" mert ez nem igaz! A temetésre is csak én mentem el! Ő itthon maradt és nézte ahogyan az az idióta Ronaldo vagy ki focilabdát rugdos a kapuba. Ő nem szülő, ő egy szörnyeteg!

Éppen az ágyamon ülök török ülésben és közben a könyököm térdeimen állnak, ujjaim pedig a halántékomat maszírozzák. Kicsapódott az ajtóm amire egyből oda kaptam tekintetem. Jack jött be és szó nélkül elkezdett ráncigálni le az ágyamról. Miután már a földön feküdtem belém rugott egyet, majd még egyet és még egyet. Könyörögtem neki, hogy hagyja abba de mintha süket lenne. Egy idő után leállt, és megszólalt.
-Most szépen velem jössz!-megfogta a kezemet és elkezdett húzni a földön. A pincébe vitt le ahol mielőtt ő ment le volna, engem gurított le a legalább 100 fokból álló lépcsőn. Nagy nehezen feltoltam magamat az egyik kezemmel a hideg járólapról és megláttam, hogy ez egy labor. Volt ott egy szék aminek karfáin bilincs volt. Hallottam, hogy Jack is jön le a lépcsőn ezért nehezen felálltam majd futni kezdtem, nem bírtam sokáig ugyanis szerintem a lábam eltört vagy megzúzódott, ezután összerogytam. Jack csak közeledett felém fején nagy vigyorral.
-Stella tudod, hogy nem tudsz innen menekülni.-lassú léptekkel közeledett Ami igazán vérfagyasztó volt. Amikor ide ért leguggolt hozzám, közelhajolt a fülemhez és ezt suttogta bele.
-Tudod, nagyon nehéz volt megalkotni, egy olyan elixírt, amit ha beadok valakinek, rákos lesz. Anyád nagyon sikítozott mikor belé döftem a nagy tűt. De te olyan semmirekellő vagy, hogy sosem tudtad volna megakadályozni.-belenézett üveges tekintetembe, újra elmosolyodott, majd oda rángatott a székhez.
-Te ölted meg! Te voltál! Egy őrült vagy! Bár sosem szabadultál volna ki!-kapálóztam ugyan úgy, amikor kirángattak anyától. Egyből megéreztem apám kezét arcomon, de nem érdekelt. Folytattam.
-Te ölted meg anyát! Te voltál! Te csináltad ezt! Ha te nem lennél még élne! Te szörnyeteg!-újból és újból megütött, de jelenleg annyira elvoltam még kábulva attól amit mondott, hogy nem is éreztem. Ütései közben ezeket mondogatta.
-A te hibád! Ha nem születtél volna meg nem tartanánk itt! Rám mondod hogy szörnyeteg?-nevetett fel szarkasztikusan.-Hát nem látod? Miattad van ez az egész! Bár megsem születtél volna! Egy hiba vagy! Felfogod?! Egy hiba!-miután abba hagyta bántalmazásomat, megfogott egy injekciót és nyakamba döfte. Égető érzés járta át a testem és emlékek villantak be.
*2015*
Anyáék már megint veszekednek, de nem értem miért. Minden nap ezt csinálják, ez ilyen rutin. Nem lehet kihagyni egy napból sem.
Karácsony van, de nem szoktuk megtartani apa miatt. Éppen a szobámban ültem amikor meghallottam egy hatalmas csattanást. Gyorsan leszaladtam lépcsőn majdnem azon eltaknyolva de végül velem nem történt semmi. Anyáról azonban ezt nem lehet elmondani, a karácsonyfa édesanyám alatt kivolt terülve, az említett személy pedig rajta feküdt eszméletlenül. Odaszaladtam, letérdeltem mellé, és szólongatni kezdtem.
-Anya! Anya ébredj. Anyu kelj fel, kélek!-ránéztem Jackre aki csak állt a nappaliban lévő kanapé mellett szülőanyámat nézve. Oda rohantam hozzá és ütögetni kezdtem a mellkasát.
-Te tetted ezt vele! Mit csináltál már megint! Apa! Nézz ram! Nézz már rám az istenért is!-ordította egy 9 éves gyermek édesapjának aki valójában egy szörnyeteg! Felkapott és engem is oda dobott ahol anya feküdt. Akkor törtem el a kezemet apa miatt először, de nem utoljára.

*2013*

Ma van a szülinapom, apa pedig nincs itthon. Anyukám azt mondta, hogy pár perc múlva itt lesz. Itt is volt, egy nővel az oldalán. Nem tudtam ki ő ezért megrángattam anya kezét jelezve neki, hogy félek. De ő csak tátott szájjal nézte őket, leguggolt hozzám és halkan ezt mondta.

-Menj fel a szobádba, ott van az ágyadon az ajándék amit a nagyiék küldtek. Láttam ám jó nagy.-félszemével rám pislogott én pedig felszaladtam az emeletre. Amikor kinyitottam egy hatalmas Barbie ház volt a csomagoláson belül.

1 óra múlva apa jött be, de anyát nem láttam a tortámmal mögötte. közelebb jött majd leguggolt elém és rám mosolygott. A száját pedig ez a szó hagyta el.

-Utállak.-majd megütött.

*2016*

Anyának a temetéséről most jöttem haza. Sokan voltak, de apa mégsem jelent meg. Sokan oda jöttek hozzám elmondtak egy részvétemet és már mentek is tovább. Tudtam, hogy ezek a sajnálatok hamisak, senki nem sírt. Senki, csak én. Anyáról kivolt állítva egy kép én pedig egész idő alatt csak is azt tudtam nézni.

Mikor mindenki elment a búcsúztatásról és már csak én maradtam ott. Leguggoltam anya sírköve mellett és mindent kimondtam ami eszembe jutott.

-Túl hamar veszítettelek el, nagyon hiányzol. Miért velem történik ez? Miért pont téged vett el tőlem az élet? Emlékszel amikor az egyik nyáron jégkrémet ettünk és az enyém egy idegen lányon landolt?-kuncogtam el magamat egy kicsit vissza gondolva.-vagy amikor elmentünk Görög országba és te pedig görögül próbáltál meg beszélni, de mindenki elzavart minket?-lenéztem a földre és még több könnyemet engedtem ki szememből.

*2017*

Az emlékeknek sorának vége lett. Apa pedig csak nézett engem mintha várná, hogy történjen valami. Eloldozott a székről én pedig egyből neki rohantam.

-Mit csináltál velem?-de nem szólalt meg, ezért újra elkezdtem.-Süket vagy?! Mit csináltál velem Jack?!-de ő csak csodálkozva nézett rám.