Éjféli Szirén Ének [2yeon]

Délután

- Ha nem tudnám, hogy szirén vagy azt hinném szerelmes vagy. - poénkodott Minnie. - Elkalandozol, álmodozol, csillog a szemed...

Miyeon megfeszült. Persze... Ha nem lenne szirén...

- Miért ne lehetnék szerelmes? - szaladt ki meggondolatlanul Miyeon száján.
- Ezt most komolyan kérdezed? - fordult felé Yuqi kimérten.
- Csak - ült le Miyeon néhány színes korall közé. - Mi van akkor ha.... Tegyük fel egy szirén.... Szerelmes lesz?
- Ez ostobaság. - reagálta le Yuqi, miközben azt figyelte, hogy Minnie megfelelően takarít e.
- De...
- Sorold fel a szabályokat. A törvényeket, amiket a Víz szabott ki, mikor abban a kegyben részesített minket, hogy megmenti az életünket, és 200 évet kapunk szirénként, majd még kitudja mennyit ismét emberként.
- És mi van ha én nem akarom? - pattant fel Miyeon, mire Nicha is felé nézett takarítás közben.
- Már, hogy ne akarnád?
- Lehet, hogy elegem van abból, hogy szirén vagyok. Lehet, hogy nem akarok több embert megölni az éneklésemmel. Lehet, hogy emberként akarok élni. Lehet, hogy szerelmes akarok lenni. Lehet, hogy szerelmes vagyok.

- Cho Miyeon, ezeket most azonnal felejtsd el. - Yuqi meggyőző és tekintélyt parancsoló volt, 197 év alatt sem felejtette el, milyen egy ország felett uralkodni.
Miyeon elszégyellte magát. Yuqi-nak igaza volt. Semmi értelme egy ember után epekedni. Mégis mit gondolt? Hogy minden szép, és jó lesz, ő is emberré változik, majd elveszi Soyeont? Ostobaság. Hiszen az élet nem egy tündér mese.
- Sajnálom Yuqi. - hajtotta le a fejét. - Nem is tudom mi ütött belém.

~

Aznap este, mikor a Víz magához hívta három szirénjét, Miyeon már előre rettegett. Mivel ennek három oka lehetett.
Vagy új nővérük lesz (ezt nem igazán hitte, ugyanis a thai lány még fél éve sem volt köztük)
Vagy el kell hagyniuk a helyet, ahol éppen tartózkodnak, mert máshol fognak a közeljövőben énekelni.
Vagy valakit megbüntet a Víz.

Miyeon tudta, hogy bűnös, ezért nem kicsit tartott a harmadik eshetőségtől.
Minnie izgatott volt, Yuqi pedig a rájellemző nyugottsággal vonult az élükön.

Ahogy megérkeztek, a Víz üdvözölte őket, majd Miyeon legnagyobb megkönnyebbülésére bejelentette, hogy másnap Vietnámba utaznak.
Yugi látszólag nem mutatott semmi reakciót, csak tudomásul vette, és visszafelé pont ugyanúgy viselkedett, mint odaúton, Nicha azonban majd kicsattant.
Az utazás Miyeon-nak pont kapóra jött. Így még csak kísértésbe sem fog esni, hogy a felszínre menjen, és lássa Soyeon-t.
Egy valamit azonban meg kellett tennie, mielőtt, kitudja mennyi időre távol lesz.

~

Késő éjszaka volt, de az is lehet, hogy más másnap kora hajnal, Miyeon mégis reménykedett benne, hogy most utoljára még ott lesz Soyeon. Ott azon a parton ahol először találkoztak. Ahol felfedte neki magát.

És ott volt.

Szemei fájdalmasan csillogtak, néha egy-egy könnycseppet is hagyott legurulni gyönyörű arcán, és Miyeon annyira, de annyira szerette volna letörölni azokat a könnyeket. Azt akarta, hogy Soyeon-nak, az ő Soyeon-jának soha ne kelljen sírnia.

Mivel nem sikerült magára sehogy sem felhívnia az alacsony lány figyelmét, egy hirtelen ötlettől vezérelve lefröcskölte.
- Hogy? - nézett körbe Soyeon, meglepett pillantása pedig végül megállapodott Miyeonon.
A szirén félve intett, majd közelebb úszott a szőke hajú szépséghez.
- Nem hoztam tollat és papírt - jegyezte meg Soyeon szégyenkezve, mire Miyeon csak intett, ezzel jelezve, hogy semmi baj.

Soyeon kíváncsian figyelte az idősebbet, aki rózsaszín ajkait harapdálta, majd végül erőt vett magát és a másik lányhoz hajolt. A szőkeség nem kicsit lepődött meg, mikor Miyeon megcsókolta, de amint feleszmélt a kezdeti sokkból szinte azonnal visszacsókolt.
Először csak lassan fedezték fel egymás száját, aztán Miyeon a vízbe húzta Soyeont, és egyre vadabbul, egyre hevesebben csókolóztak, mintha mindketten tudnák, hogy valószínűleg többet nem látják egymást.

- Gyönyörű vagy - sóhajtott Miyeon két csók között, miközben leráncigálta Soyeon vizes pólóját és rövidnadrágját.
Soyeon minden figyelmét eddig Miyeon ajkai, és vizes gömbölyű keblei kötötték le, de hirtelen elsötétült a szeme. Miyeon pedig ekkor jött rá, hogy elkövette a lehető legnagyobb ostobaságot.

Használta a hangját.