Éjféli Szirén Ének [2yeon]

Délelőtt

Miyeon rosszat tett.
Felfedte magát egy ember előtt, pedig ezt igazán nem szabadott volna.
Mármint... Nem mutatta meg, vagy írta le nyíltan, hogy ő egy szirén, de mégis mi mást gondolt volna az a lány.
Hiszen nem beszél, nem jön ki a vízből, és elmerült, mikor egy valódi ember kijött volna a vízből, és egyszerűen hazasétált volna.
Mint Soyeon.

Ennek már három hete.

Azóta nem ment fel a felszínre. Félt.
A sziréneknek tilos volt bárkivel is akármilyen kapcsolatot kialakítani a nővéreiken és a Vízen kívül.

Közelgett az éneklés napja Miyeon pedig az eddigieknél is jobban félt.

- Tán nyugtalan vagy? - pillantott rá Yuqi.
Bár ő volt hármuk közül a legfiatalabb, mégis ő jött a légrégebbi korból. 1786-ban Kína hercegnője volt, de a Víz elragadta, hiszen a Víz mindenkit elregad, aki arra születik, hogy szirén váljék belőle.
200 éves szolgálata lassan véget ért. Három év volt addig vissza, de Yuqi (bár sosem mondta volna ki) nem akarta elhagyni nővéreit.

- Csak nem akarok énekelni. - sóhajtott Miyeon.
- Ugyan. Hisz ez a kötelességed. - korholta le Yuqi.
Talán az emberi, hercegnőként töltött élete miatt, Yuqi-nak fontos volt a kötelesség.
- Tudom - sóhajtott Miyeon. - De...
- De? - nézett le rá Yuqi. - 123 éve csinálod ezt, és még egyszer sem említetted, hogy nyugtalan volnál. Ráadásul most a szülőhazádban kell énekelned, hát nem remek?
- De - dünnyögte Miyeon.
- Nicha-nak ez lesz az első énelkése, és nézz rá, semmi baja. - intett Yuqi a legújabb nővérük, Minnie felé, aki mindössze négy hónapja volt köztük.
- Igazad van Yuqi. Megpróbálom összeszedni magam. - ígérte Miyeon, és inkább nem feszegette tovább a témát.
- Helyes. - mosolygott Yuqi szigorúan.

~

Miyeon számára megterhelőbb volt ez az éneklés mint bármely másik.
Yuqi egyszerűen lerendezte, mint mindig, Minnie pedig nagyon-nagyon próbálta magát tartani, és Yuqi-hoz hasonlóan ridegen kezelni a helyzetet.

Miután véget ért Miyeon rögvest a felszínre úszott, a ,,baleset" helyszínétől lévő messzi helyre.
Ki gondolta volna, hogy pont azon a helyen sikerül kikötnie, ahol Soyeon épp a lábát áztatja.
El akart menni onnan, nem szabadott, hogy a szőke lány meglássa őt, de valahogy nem volt képes megmozdulni.

- Miyeon-ah - ragyogott fel Soyeon szeme, miközben lelkesen integetett lánynak.
Miyeon szíve majd kiugrott a helyéről. Vétkezik a Víz ellen, vétkezik a nővérei ellen, de hiába volt ő a szirén, Soyeon egyszerűen megbabonázta őt.
Közelebb úszott hozzá, úgy, hogy a teste a vízben legyen, de a feje kint a felszínen, és ha lenne hozzá bátorsága kezét Soyeon-éra tehetné.

- Szia. - mosolygott Soyeon, mire Miyeon csak intett neki. - Oh, várj - vette elő a füzetét, és egy tollat. - Tessék. - nyújtotta át Miyeon-nak.
Miyeon biccentett, majd az ajkát beharapva írta le a legégetőbb kérdését.

Tudod, hogy mi vagyok, igaz?

- Szirén? - kérdezett rá Soyeon halkan.
Miyeon bólintott, majd leírta a következő kérdését.

És azt is tudod, hogy nekünk ezt nem lenne szabad?

- Mégis miért?

Az élet igazságtalan Soyeon-ah