Orion legenda- A fény ereje

1. rész - Kapun innen - 7. fejezet

7. fejezet

Christina mélyen aludt. Légzése nyugodt volt, arcán már nem gyöngyöztek izzadtságcseppek a láztól. A sérülése szinte már alig látszott, csupán egy vöröses folt jelezte, hogy itt valaha seb volt. Kisimítottam egy tincset a homlokából. Eszembe jutott, amit Elijah mondott: hasonlítunk, csak az ő hajuk barna, a szemük pedig szürkéskék. Igaza volt. Elmosolyodtam, s azt kívántam, bárcsak igaz lenne, hogy testvérek vagyunk. Tudtam, hogy nem változna semmi, de mégis a tudat… Hogy az ereinkben ugyanaz a vér folyik…
     Szerettem volna megölelni Christ, de nem akartam felébreszteni. Borzalmas dolgokon ment keresztül, és szüksége volt egy kiadós alvásra. Óvatosan felálltam az ágyáról, és betakargattam, majd magára hagyva őt kiléptem a folyosóra. Gondolkodva néztem egyik irányból a másikba, fogalmam sem volt arról, melyik szobában lehet Mary. Nagyon szerettem volna látni őt, és beszélni vele. Szükségem volt valakire, aki segíthetett egy kicsit rendet tenni a fejemben.
     Elindultam a folyosón, melynek a vége arra az erkélyre nyílt, ahol nem is olyan régen Ely a csuklómra csatolta a karkötőt. Több szobába is benéztem, de a legtöbben sötétség és üresség fogadott. Maryre az utolsó előttiben találtam rá. Halvány fényben ült az ágyán a háttámlának dőlve, a szemeit lehunyta, de biztosra vettem, hogy ébren van. Halkan kopogtam a már nyitott ajtón. Ő azonnal tágra nyitotta a szemeit, majd mikor látta, hogy én vagyok, elmosolyodott, és kihúzta magát.
- Gyere be, Cory-Ann! – hívott, én pedig fáradtan odalépkedtem hozzá, és leroskadtam az ágyra. Hátamat az ágytámlának vetettem, és egy hangos sóhaj kíséretében pillantottam Maryre. Aggodalmas tekintettel méregette az arcomat.
- Gondterhelt vagy – jelentette ki, én pedig jelentőségteljes arccal fordultam felé.
- Miből gondolod? – kérdeztem ironikus hangon, és vágtam egy grimaszt. Mindketten elnevettük magunkat, majd egyik pillanatról a másikra elkomolyodtunk.
- Valami van ezzel a sráccal, ugye? – nézett rám, s én visszagondoltam az egész napos érzelmi hullámvasútra, ami lezajlott Ely és köztem. Megvakartam a tarkómat, és zavartan Maryre mosolyogtam. Fogalmam sem volt, hogyan kezdjek bele a mondandómba.
- Tetszik neked? – kérdezte kertelés nélkül, és sugárzott a tekintetéből, hogy azonnali választ vár.
- Ha még csak ennyi lenne… - szóltam, és Mary eltátott szájának láttán elöntötte a pír az arcomat.
- Cory-Ann, ne kelljen kihúzni belőled a szavakat! Mi történt, amióta eltűntél? Vele voltál? – faggatott, szemében izgatottság csillogott.
Elmosolyodtam ezt az izgalmat látva, és mindent elmeséltem a találkozásunk körülményeiről, a házban történt beszélgetésekről és a csókokról, amik sosem történtek meg, a vonzalomról Elijah és köztem, illetve a legendáról, amit én is csak rövid ideje ismertem. Mary figyelmesen végighallgatott, egyszer sem szólt közbe, s tulajdonképpen az arcizmai sem rezdültek. Végül mikor mondandóm végére értem egy percig nem szólt semmit. Azt hiszem, feldolgozta a hallottakat, majd jelentőségteljesen rám emelte a szemeit.
- Teljesen bolond a pasi vagy csak drogozik? Mindkettő esetben szükségem van egy konyhakésre és némi kólára.
- Kólára? – vigyorogtam értetlenül, ő pedig hevesen bólogatott.
- Persze. A vért azzal a legkönnyebb felmosni. Egy bűnügyi filmben láttam – csak bámultam rá, majd elnevettem magam, s velem együtt barátnőm is. Örültem a bolondozásának, holott tudtam, hogy abszolút a helyén kezeli a dolgot.
- Úgy gondolod, igazat mond? – tudakolta, mikor abbahagytuk a kuncogást. A lehető legjobb kérdést tette fel.
- Hát… vagy teljesen őrült, és kiváló bűvész-trükkökkel rendelkezik – kezdtem, miközben felemeltem a kezem, melyen a karkötő Mary gyűrűjének a közelségétől újra fényesen világított – vagy pedig igazat mond. És akármennyire is nehéz elhinni, egyelőre több jel mutat arra, hogy ez az egész őrület igaz – Mary a gyűrűjére nézett, ami még mindig csak a tenyerén volt az ujja helyett. Azt hiszem, nem merte felhúzni.
- Fel kéne venned – biccentettem az ékszer felé. Barátnőm bizonytalanul nézett rám.
- Fájt, mikor megpróbáltam – vonakodott, de ismét az orra elé tartottam a csuklómat.
- Nekem is.
Mary rásandított a gyűrűre, s egy darabig gondolkozott. Valószínűleg a történetet pörgette le újra a fejében, s azt hiszem, azt is igyekezett tudatosítani magában, hogy ez csak valamiféle szükséges rossz, amit egyszer mindenképp át kell élni.
- Hát, ha nincs más választásom – sóhajtott, majd ujjai közé fogta az ékszert, és felhúzta.
     Mary teste az első másodpercben megfeszült, és rögtön a gyűrűhöz kapott. Azonnal megragadtam a két kezét, és az ágyhoz szorítottam. Ő fájdalmasan vonaglott, nehezen tudtam tartani, de tisztában voltam vele, hogy hamarosan véget ér a szenvedés. Többször is kért, hogy eresszem el, mikor újabb és újabb görcsök rántották össze a testét, de csak annál erősebben nyomtam kezeit és lábait az ágyhoz. Pár perc után végül enyhült a roham.
     Végtagjai fokozatosan elernyedtek, teste ellazult, fájdalmasan eltorzult arca kisimult. Óvatosan kinyitotta görcsösen összeszorított szemeit, és rám nézett. Megnyalta ajkait, s miközben mélyeket lélegzett, lassan körbepillantott a szobában. Egészen úgy nézett ki, mint aki egy eddig ismeretlen, teljesen új világba csöppent, s most kezdi felfedezni azt.
- Jól vagy? – kérdeztem, mikor felült. Bólintott, majd megsimogatta az ujjára húzott, fénylő gyűrűt.
- Olyan különös érzés… - tekintett rám, és pontosan tudtam, miről beszél. Erősebb érzékek, csodás energia, a veszély felismerése. Igen, nagyon jól tudtam, mit érez.
- Pihenned kellene – állapítottam meg, mikor végignéztem barátnőmön – Hosszú nap volt, és rengeteg dolog történt veled – magyaráztam.
Mary hosszan felsóhajtott, s beletúrt hosszú, barna hajába.
- Tudod, úgy érzem, Ely igazat beszél – szólt, majd felhajtott a paplant, és bebújt alá. Némán néztem rá, és megvártam, hogy elhelyezkedjen az ágyon, és rám emelje kék szemeit.
- Tehát elhiszed ezt az egész őrületet? – kérdeztem, s kihangsúlyoztam az utolsó szót. Mary komoly tekintettel bólintott.
- A mai nap eseményei közül egyet sem lehet hétköznapi dolgokkal megmagyarázni, emellett ez a gyűrű… - egy pillanatra elbizonytalanodott, és az ékszert vizsgálgatta – Cory-Ann, te is… - kezdte, de félbeszakítottam.
- Igen – feleltem a fel nem tett kérdésre. Egészen pontosan tudtam, mire gondolt. Barátnőm eleresztett egy félmosolyt, majd fejét a párnába temette. Nyomtam egy puszit a homlokára, s az ajtó felé indultam.
- Cory-Ann! – szólt utánam Mary, és az ajtóban állva még egyszer visszanéztem rá - Szerintem Ely ugyanúgy érzi magát a közeledben, mint te. De mivel úgy gondolja, hogy Te vagy a Hercegnő, mindent meg fog tenni, hogy elnyomja ezeket az érzéseket. Mert hozzád csak a Hercegnek van joga – mondta, nekem pedig egy kisebb gombóc gyűlt össze a torkomban a gondolattól.
- Jó éjt, Mary! – köszöntem figyelmen kívül hagyva az elhangzottakat, míg Mary a fejére húzta a paplant, s kezével az éjjeli lámpa kapcsolója után kutatott. Valami kedves morgást hallottam a szájából, amit köszönésnek véltem, így elhagytam a szobát. Behúztam magam után az ajtót, majd nekivetettem a hátam az ajtófélfának, és mélyet sóhajtottam.
     Mary hitt Elynak, s tulajdonképpen minden őt igazolta. A lelkem mélyén én is pontosan úgy éreztem, ahogyan barátnőm, az agyam viszont teljes mértékben ellenezte ezt az egész történetet. Még magam előtt is tagadni próbáltam az igazságot. Nem akartam Hercegnő lenni, és nem akartam semmiféle Herceggel egybekelni. Kivéve talán abban az esetben, ha azt a herceget Elynak hívják…