Cyborg

Tizedik

Vladimir pov.
Minden egy pillanat leforgása alatt történt. Ryan elsütötte a pisztolyt és Igor hirtelen elém ugrott. Valami hatalmasat csattant és szikrák pattantak a levegőben. Azonnal észbe kaptam, amikor Igor a földre esett. Az egyik karja szétroncsolódott és levált.
– Elment az eszed te barom!? – rohant oda a bátyám Ryanhez, míg én Igor mellé ugrottam.
— Jézusom, jól vagy? — kérdeztem aggódva.
— Persze, nem éreztem, de ne haragudj, lejött a rögzítés, amit csináltál. — mutatta a karját.
– Most szórakozol velem!? — üvöltöttem kétségbeesetten. — Szerinted ez fog zavarni!? Jézusom! — fogtam meg a fejem, és mikor elemeltem a kezem nedves volt, sírtam. Egy rohadt másodpercre azt hittem meghalhat.
— Miért sírsz?
— Majdnem meghaltál! Mit képzeltél?! — mondtam dühösen, és vettem pár mely levegőt.
– Te komolyan megsérülhettél volna! Én túlélem.
— Köszönöm... – szipogtam. — Köszönöm! — suttogtam és fogalmam sincs mi vezérelt, de megint megcsókoltam őt. Nem érdekelt hányan néznek és kik.
– Vladi... – szólalt meg a bátyám mellőlem. Mikor elváltam Igortól, szorosan megölelt. — Istenem, semmi bajod? — kérdezte aggódva, majd Igorhoz fordult. – Köszönöm! Megmentetted a kisöcsémet!
– A testvéred vigyáz rám. Nagyon fontos nekem. — nézett rám. Akaratlanul is elpirultam.
– Látod? Emberibb, mint bárki, akivel eddig találkoztam. – mosolyodtam el.

Mindenki felment, a vezetőnk, Harry körletébe, és ott alapos fejmosást kaptam tőle.
– Egy hónapon át rejtegettél egy kiborgot odakint! Mond csak elment az eszed?! — sziszegte.
– Féltem, hogy szétszednék vagy megölnék őt. Láttad mi történt most! – mondtam miközben próbáltam visszaszerelni Igor karját.
– Ez jogos, de legalább nekem szólhattál volna. Honnan tudjuk, hogy nem figyelnek rajta keresztül? Honnan tudjuk, hogy nem kém? – kérdezte, miközben gyanakvóan méregette Igort.
– Lefuttattam rajta rengeteg programot, a  roboti részén. Nem sugároz és nem is fogad semmilyen jelet. Az agya és a szíve teljesen emberi. – pillantottam rá.
– Igen, azt láttuk. Ryan büntetést fog kapni és mindenkivel beszélünk. A kiborg maradhat, de bármi is lesz, te felelsz érte. – mondta figyelmeztetően.
– Tudom. — mondtam és Igorra néztem, aki Harryt figyelte.
– Köszönöm, uram.
– Nem bízunk benned, de megmentetted egy társunkat. Emberi lény vagy és ezt tiszteljük, de nem tartozol közénk.