Cyborg

Második

Vladimir pov.
Kivéve a sokkolómat lelopakodtam a rakéta maradványok közé. Valami pattogó és recsegő hangokat hallottam. Nagy levegőt vettem és támadásba lendültem, de meglepetésemre semmi sem volt ott. Mi a fene?
— Hiba, hiba... — hallatszott megint, mire végre megtaláltam a hang forrasát es leesett az állam. Ami előttem volt az nem volt se ember, se robot. Egyik sem volt, mégis mindkettő. A jobb lába és a két karja gép volt, valamint a fél feje is, de a bal lába emberi volt és az arca jobb fele, egy jókepű fiatalemberé.
— Atya isten, egy kiborg. — motyogtam odahajolva hozzá. Megvizsgáltam a mellkasán levő aksit. Teljesen ki volt apadva, de az aksi mögött megdöbbentő látvány fogadott. Emberi szív dobogott benne. Alig vert. Ekkor azonban eszembe jutott valami. Kivettem a sokkolómat és lejebb véve az energiát az aksihoz emeltem majd benyomtam. Egy percig nem történt semmi, majd pattogni kezdett és egyszercsak beindult. Erre azonban hirtelen a kiborg szemei kipattantak és egy erőhullám suhintott végig rajtam. Szerintem legalább két métert repültem a homokban.
— Az akkumulátor újra működik. A rendszer frissült. — hallatszott, mire felnéztem. A kiborg két lábon állt és reszelős hangon vette a levegőt. Iszonyú kínos volt, hogy anyaszült meztelen, de magamhoz térve a transzból, én is felálltam.
— He...Hello! — köszöntem mire rám nézett.
— Te... Te... Ember vagy. — jelentette ki  nyilvánvalót. A hangja egyáltalán nem volt robotos, kicsit talán recsegős, de nem gépi. Elég zavarodottnak tűnt így lassan lépkedtem hozzá közelebb, nehogy megijedjen.
— Igen, ember vagyok. Te pedig egy kiborg, ha jól látom. Hogy hívnak?
— Nem értettem a kérdést.
– Mi a neved?
– Név. Név. Az én nevem H7.0 és te milyen kódra hallgatsz? – kérdezte. Olyan volt mint egy MPC. Mintha az előre megírt szöveget mondta volna. Lépett egyet, de a jobb lába szétesett. Biztos megviselte a kihajítás. Odamentem hozzá, de a legkisebb rezdülésére is figyeltem.
— Megtudom javítani a lábad.
— A lábam? — kérdezte és lenézett.
— Nem igazán, de szerelni azt tudok. — mondtam vállat vonva.